Független, bűnpártoló értelmiségiek

Napjaink nagy fegyvercsörtetésében elegánsan átsiklottunk egy olyan történés felett, amely negyven honi értelmiségit tenne erkölcsi nullává, ha mi, magyarok az utóbbi időkben nem szoktunk volna hozzá, hogy a megvetendő, morális senkik csak mi lehetünk. Ugyanis ez a negyven értelmiségi már egy hete nem teszi meg azt a gesztust, amelyet kiegyensúlyozott közéleti viszonyok között meg kellett volna tennie – azt tudniillik, hogy arcát a földnek fordítva, fejére hamut szórva, ruháját megszaggatva bocsánatért esedezzen a magyar nemzetnél. Annál a nemzeti közösségnél, amelyet ők előszeretettel mutatnak be a külvilág felé antiszemiták, fasiszták, rasszisták gyülevész hadaként.
Ha valaki nem emlékezne rá: nem is oly régen romák egy csoportja a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordult azért, hogy tagjai politikai menedékjogot kapjanak, mondván: őket etnikai alapon üldözik Magyarországon. Ahol – ne feledjük – akkoriban éppen Orbán Viktor kormánya regnált. És a derék frankok – akik országismeretének alapos és mélyenszántó voltát a trianoni békeszerződés is ékesen bizonyítja – rögvest befogadták az üldözött, megalázott és minden bizonnyal lépten-nyomon erőszakos halállal fenyegetett zámolyi romákat. Ennek kapcsán mélyen tisztelt honi liberálisaink ország-világnak ellelkendezhették, hogy országunkban a fránya, fasiszta Orbán-kormány mekkora nagy fajgyűlöletnek enged szabad teret. Mondták ezt annak a hármas eszmének a képviseletében, amelynek érvényesülését Frankhonban mostanság felgyújtott zsinagógák, lerombolt zsidó síremlékek és véresre vert arab emberek tanúsították. Mindenesetre ők – a negyven mértékadó értelmiségi – megírták szívhez szóló levelüket. A Francia Köztársaság akkori miniszterelnökének, Lionel Jospinnek. Nyilván abból a történelmi tényből kiindulva, hogy a Francia Köztársaság mindig kész volt segíteni a magyarországi kisebbségek problémáin – legutóbb éppen a népek önrendelkezési jogának érdekében csökkentve harmadára hazánk területét, a Kárpát-medencei magyarság egyharmadát idegen hatalmak martalékául hagyva.
Persze mit se törődjünk a múlttal. Ha jönnek a zámolyi romák – akkor aláírni kell. Bizonyítandó, hogy a magyar kormány – ha jobboldali – fajgyűlölő, rasszista és fasiszta is. Ezért hát aláírnak. Többek között Eörsi István és Esterházy Péter írók, Halmai Gábor Soros-elnök, Horváth Aladár demokratikus módon megválasztott roma képviselő, Konrád György rokonait nem besúgó tollforgató, valamint Lengyel László jósfenomén, Tamás Gáspár Miklós filozófus és ellenkezőművész, illetve az azóta elhunyt Vásárhelyi Miklós, hajdani szabad népes harcostárs – Vásárhelyi Mária apja. Ők azok a jeles és pártfüggetlen magyar szabadságharcosok, akik hősiesen, minden üldöztetés ellenére fel merték hívni a világ figyelmét arra, hogy minálunk bizony gaz fajüldözés folyik, ami miatt szegény Krasznai Krisztián és pereputtya kénytelen Frankhonba menekülni, nehogy reájuk sújtson az orbáni rasszista igazságszolgáltatás posztnyilasok által keményre edzett ökle.
Aztán beütött a ménkű. Tudniillik a múlt héten Krasznai Krisztiánt – az orbáni fasizmus elől menekülők egyik főalakját – a Medgyessy-kormány által szavatolt pártatlanságú, független magyar bíróság tizenegy évi letöltendő börtönbüntetésre ítélte gyilkosság bűntette miatt.
Tisztelt negyven „független” értelmiségiek! Talán elérkezett a megfelelő alkalom arra, hogy – azon lapok hasábjain, ahol levelüket közzétették – elhatárolódjanak egykori tettüktől. Ugyanis a rágalmazás mostanság honunkban – még akkor is, ha egy egész nemzetre alkalmazzák – büntetendő.
A bűnpártolás büntetőjogi kategóriájáról pedig szó se essék…