Gizella a neolitikumból

Móser Zoltán
2003. 03. 08. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Fontos a galagonyási régészeti lelőhelyről beszélni, mert amit ma a Dunántúl újkőkorának bonyolult kérdéseiről tudunk, azt jelentős részben elsősorban a bicske-galagonyási és más Fejér megyei ásatások adatai és leletei alapján tudjuk. A több mint négy évtized óta itt folyó ásatások során kiderült, hogy Galagonyáson – a lengyeli kultúra kivételével – a dunántúli újkőkor minden fejlődési szakaszában volt település, volt élet.
Az első régészeti nyomok 1931-ben jutottak szakemberek tudomására, amikor pinceépítéskor csontvázas sírokat, edényeket találtak. Feltárómunkát többször is végeztek itt, melyek közül az 1971-es mondható a legjelentősebbnek. Ekkor találták meg a régészek annak a cölöpháznak a nyomait, amely a dunántúli (közép-európai) vonaldíszes kerámia legkorábbi időszakába vezet el bennünket.
Ez a lakóhely egy 30–90 centiméter mélyen beásott, három méter hosszú, felfelé szélesedő ovális gödör volt. „Az építmény lakóépület voltát kétségtelenül bizonyítják a benne talált leletek: sok, csaknem teljesen ép agyagedény, gabonaőrlő kövek, csontkanál, sok piros festékrög és főleg két nőt ábrázoló szobrocska – írja Makkay János régész. – Mindkettő letört valahonnan, valószínűleg egy-egy edény kiszélesedő válláról. Az ilyen kis szobrocskák nem túlságosan gyakoriak a közép-európai vonaldíszes kerámiák leletanyagában, különösen nem az ilyen korai, sőt mint mi már tudjuk, legkorábbi szakaszában. Mindkét szobrocskán a felsőtesten elöl és hátul is mély bekarcolásokkal jelölték a ruházatot, a mellen nyakláncot, mellkorongot tartó pántot vagy azt a keresztövet, amelyről azt tartották, hogy istennők hatalmát, szerelmi varázsát testesíti meg. Mindkettőnek gondosan ábrázolták a hajkoronáját: egyiknél tömött fürtöket, csigákat alkot, a másiknál hátul félkaréjban van feltornyozva. A homlokon körbehúzódó mély vonal bizonyára hajat leszorító pántot vagy talán diadémot jelöl.
Arra vonatkozólag, hogy ezek a kis szobrocskák kit, kiket ábrázoltak, milyen célokra szolgáltak, a régészetnek számos feltevése van, mindegyik mellett és ellene rengeteg érv szól. Könnyebb volna, ha azt tudnánk, hogy a nagyobbik bicskei szobrocska (az ásatás során Gizellának neveztük el) mit tartott az ölében (jól látható ugyanis, hogy bal kezével tartott valamit, aminek letört helye megmaradt). Két lehetőség van: egy kis edénykét vagy egy csecsemőt. Mindkettőre van példa más korszakok, más lelőhelyek szobrocskái között. Az ölében edényt tartó nőalak egy olyan istennőt személyesíthet meg, amelynek áldozatot hoznak. A csecsemőt ölében tartó és szoptató vagy dajkáló istennőről pedig nyilvánvaló, hogy a megszületett istengyermeket gondozó, őrző, tápláló anyaistennő, amolyan őskori Madonna. Ha ilyen szobrokat egy edény vállán helyeztek el (általában állatfigurákkal váltakozva mind a négy oldalán az edénynek), alighanem az edény tartalmát akarták az istennő, a mindenható termékenység-istennő oltalma alá venni. E kérdéseknek a részletesebb vizsgálata azonban messzire vezetne – fejezi be ismertetését Makkay János. – Ezért meg kell elégednünk annak a megállapításával, hogy Bicske-Galagonyás két olyan művészi szobrocskát adott a tudománynak, amelyek segítségével talán mindennél mélyebben pillanthatunk be ennek az őskori társadalomnak az életébe.”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.