Kropacsek Pál legyőzi a lelkét

Ahogy meglett férfiként Kropacsek Pál visszatekintett a gyermekkorára, meggyőződése volt, hogy azért lett szorongós, mert egyszer az anyja kedvesebben nézett az udvarukban kapirgáló kendermagos tyúkra, mint őrá. Rongyosra olvasva Freudot akár meg is nyugodhatott volna, mert magyarázatra lelt, de mindig szerette a túlzásokat, ezért csak akkor lett volna elégedett, ha magától a mestertől kap eligazítást. Fájdalom, akkor már nem csupán Freudot volt kénytelen nélkülözni a világ, hanem a freudizmust is.
Anyjától sem kapott kellő felvilágosítást, csak mellébeszélésnek minősítette az ősz asszony szavait, aki azzal nyugtatgatta, akkoriban olyan szegények voltak, hogy szomszédjuk sem volt, és mivel a kendermagos volt az egyetlen (később levesként jó szolgálatott tevő) kincsük, az a legkevesebb, hogy figyelt rá.
A zűrzavar állandósult Kropacsek lelkében, így kapóra jött neki, hogy egyre-másra kerültek elő a pozitív életszemléletre ösztönző hókuszpókuszok. Válogatás nélkül habzsolta a különféle brosúrákat, amit olvasott, abban hitt egy-két napig, aztán amikor észrevette, hogy éppen olyan rosszkedvűen ébred, mint korábban, máris rohant a könyvesboltba új tudományért.
Különösen két fogalom ragadta meg: meggyőződése volt, hogy nem lenne semmi baj, ha föl tudná dolgozni az őt ért hatásokat, és kezelni tudná őket. Mániájává lett, hogy a kezeléstől meg a földolgozástól függ, elviselhetővé lesz-e az élete. Olyannyira, hogy amikor pályaválasztás előtt állt, az első helyen azt írta rá a papírra, hogy ő bizony kalauz szeretne lenni, mert az az a szakma, ahol folyamatosan kezelnie kell az alkalmazottnak. Tervéről végül letett, mert olvasta valahol, hogy rengeteg a bliccelő, azt pedig tudta magáról, hogy csak negatív hatások érhetik olyan emberek között, akik egyszerűen nem hajlandók kezelni a dolgaikat, esetünkben a jegyüket.
Nagy terhére volt a családjának, mert a búsongás üvegburaként borult reá, mi több, erőteljesen sugárzott körülötte. Képes volt például rá, hogy egész lakodalmas tömeget kergessen sírásba. Képzelhetik: a násznép vidáman emelgeti a poharakat, amikor megérkezik Kropacsek, nem tesz mást, csak leül, és néz maga elé. Kisvártatva ott kesereg minden megjelent. A menyasszony a fátylával törülgeti a szemét, a vőlegény pedig telesírja a (kölcsön)cilinderét.
Ezerszer megfogadta, hogy megváltozik, ám képtelen volt rá. Küzdelmében az is hátráltatta Kropacseket, hogy egyszer csak kiapadt a tudós és botcsinálta pszichologizáló könyvek kútja, hónapok teltek el úgy, hogy egyetlenegy új kiadványt sem ajánlottak neki kedvenc könyvesboltjában.
Aztán egyszer csak, miközben teljes letargiában bóklászott a polcok között, megpillantott egy meglehetősen vastag könyvet. Ötször is elolvasta a címét, amíg hajlandó volt elhinni, hogy jól látja.
A len kezelése és földolgozása – ez virított sárga betűkkel a kék borítón.
Remegő kézzel guberálta ki a vételárat a pénztárnál, persze hogy nem bírta ki hazáig, az utcára érve azonnal föltépte a csomagolást, és már olvasta is:
„A len több évezredes textilnövény. Már az ókori kultúrákban ismert volt. Igazi fénykorát a középkorban élte, ismertsége a mai napig fennmaradt. A legfontosabb lentermelő ország Kína és Oroszország. A len egynyári növény, mérsékelt éghajlaton jól fejlődik, a lenrostokat a növény szárából nyerik.”
Itt tartott, amikor már-már csalódottan egy kukába vágta a könyvet, ám egyet lapozva hirtelen rátalált a neki oly kedves „feldolgozás” kitételre. Idézzük, érdemes: „A feldolgozás során gerebenezési eljárással állítják elő a rostnyalábokat, a gerebenezett lenrostokat rostfonással alakítják fonallá.”
Kropacsek – ha hiszik, ha nem – elmosolyodott, úgy érezte, új értelmet nyert az élete. És miközben tervezgetett, lassan-lassan enyhült a nyomás a mellkasában, s a szája íze sem volt annyira keserű, mint korábban évtizedeken át.
A sors, ha ajándékoz, akkor igazán nagylelkű. Kropacsek Pálnak csak egyetlenegy utcasarkot kellett haladnia tovább (a könyvet bújva ügyet sem vetett rá, hogy az általa felöklelt járókelők modern társadalmakhoz méltatlan szitkokkal illetik), hogy rábukkanjon másik kedvencére, a „kezelés” szóra. És mindjárt a címben, így: „A len kezelése”. És rögtön utána jött a világmegváltó lényeg, azaz: „mosható, főzésálló (ez a színes textíliáknál bizonyos korlátokkal működik), gyorsan szárad, vasalást igényel. Szárítása szárítógépben megengedett.”
Kropacsek másfél esztendőn belül milliomos lett. Lenvászonból készült ingei keresettek lettek az egész világon.
A szorongása végképp elmúlt. Amikor élete alkonyán az unokája megkérdezte tőle, mi a boldogság titka, szerényen csak annyit jegyzett meg, hogy muszáj földolgozni és kezelni, ettől függ minden.
És közben elégedetten simította meg a gyerek ingén a családi címerrel díszített „Kro-shirt” feliratot.