Egy balsikerű tanulmány nyomában

A baloldal kárörvendve, a polgári oldal értetlenül fogadta az ismert tudósokból álló Nemzeti Kör állásfoglalását, akik a választási kudarcok okait és kritikus következtetéseiket vetették papírra. A konzervatív sajtó és markáns véleményformálói ellen is állást foglaló írásos anyagot a kör tagjai Orbán Viktor volt miniszterelnöknek készítették, és nem is került volna nyilvánosságra, ha nem juttatják ki a Magyar Hírlaphoz. A lap csupán részleteket ragadott ki az elemzésből, amelyeket azután a többi kormánypárti médium is átvett. Az alábbiakban a Nemzeti Kör két, az állásfoglaláshoz nevét adó tagját, Pálinkás Józsefet és O’sváth Györgyöt faggattuk: számoltak-e azzal, milyen reakciót vált ki a nyilvánosságra került elemzés a bal-, illetve saját oldalukon.

Pálinkás József: Ki kell vizsgálnunk a történteket
Jobboldali értelmiségi tömörülésként miért épp a közismerten intoleráns baloldali Magyar Hírlaphoz juttatták el állásfoglalásukat?
– Szeretném leszögezni, hogy nem juttattunk el semmit a Magyar Hírlaphoz. Az azonban nem zárható ki, hogy valamilyen módon eltulajdonították tőlünk, mint ahogyan az sem az, hogy tagjaink közül valaki kiszivárogtatta a Nemzeti Kör tanácskozásáról készült anyagot. A megjelenés előtt három nappal ebben az ügyben felhívott a laptól egy újságíró, akivel közöltem, hogy ilyen anyag a nyilvánosságnak nem készült. Vagyis ő és szerzőtársa pontosan tudta, hogy a szöveg kiragadott részleteit hozzájárulásunk nélkül közlik, amit etikátlannak tartok. Arról nem is beszélve, hogy a tanácskozásainkat összegző írást az újság torzítva, saját politikai beállítottsága szerint hozta nyilvánosságra.
A lapban megjelent cikkből több következtetés is levonható. Egyrészt arra használták fel belső anyagunkat, hogy a – furcsa módon hirtelen általuk is elismertnek nevezett – konzervatív értelmiségiekről megírhassák: nincsenek megelégedve a velük azonos oldalon lévő sajtóval, s úgy tüntessék fel, mintha ez lenne a legnagyobb problémájuk. De van egy másik dolog is, ami az újságban megjelent részletekből leszűrhető: a kiszivárogtatás és az események időzített tálalása. Mindezzel ugyanis azt sugallta a hírlap, hogy hiába megy keresztül jelentős átalakuláson a Fidesz, a jobboldali értelmiségieknek ez semmit nem jelent, hiszen még mindig a választási kudarcon gondolkodnak. A cikkre azonban talán a legcsattanósabb választ az adja: egyre több jobboldali értelmiségi lép be a Fideszbe. Így jobboldali értelmiségiekként – az eddigi függetlenségükhöz való ragaszkodás feladásával – jelentős mértékben hozzájárulnak a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség kialakításához. Ezzel is kinyilvánítják, hogy azt a konzervatív politikát, amelyet Orbán Viktor kormánya 1998 és 2002 között megvalósított és képviselt, magukénak érzik.
– Egy évvel vagyunk túl az országgyűlési, fél évvel az önkormányzati választásokon. Ön szerint nem késtek el kissé a vereség okainak elemzésével?
– Az együtt gondolkodást, az elemzést tavaly októberben kezdtük el. A Nemzeti Kör azonban nem egy hivatásszerűen működő szervezet, hanem egy baráti társaság, tagjai meglehetősen elfoglalt emberek. Hosszas vívódás és egyeztetések sora után az idén januárban jutottunk el odáig, hogy közösen meg tudtuk nevezni azon okokat, amelyek szerintünk a jobboldal választási vereségéhez vezettek. Hozzáteszem, hogy ez az anyag csupán egy írásos összefoglalás. A Nemzeti Kör, amióta a polgári oldal elveszítette a választásokat, elemzi, kutatja az okokat. Ezen elemzések javarészt éppen a Magyar Nemzet publicisztikai írásaiban jelentek meg Solymosi Frigyes, Jávor Béla és más publicisták tollából, hogy csak a legaktívabb szerzőket említsem.
– Akár szándékosan, akár anélkül, mindenesetre jelentős támadási felületet szolgáltattak a baloldali publicistáknak. Azok a mondatok, amelyek – az önök véleménye gyanánt – a jobboldali sajtóról megjelentek a lapban, származhattak volna akár a Magyar Hírlap cikkét is jegyző izgága öregúr, Várkonyi Tibor tollából is.
– Az írásos anyagban tett megállapításaink valóban nem túl árnyaltak, ami szintén azt jelzi, hogy a belső tanácskozás írásos dokumentumát nem a nyilvánosságnak szántuk. Az a néhány mondat pedig, amely napvilágot látott, a szerkesztők által önkényesen kiragadott részlet. Súlyosan elmarasztaló megállapításokat ugyanis a baloldali sajtóról is tettünk, erről azonban hallgatott a hírlap.
– Beavatná a részletekbe a Magyar Nemzet olvasóit?
– Megállapítottuk például, hogy a baloldali sajtó oly mértékben túlsúlyban van Magyarországon, ami megakadályozza a kiegyensúlyozott tájékoztatást. A monopolhelyzetet élvező baloldali média kíméletlen, megengedhetetlen módszereket alkalmazott a jobboldal lejáratására azzal, hogy naponta közölt valótlanságokat és csúsztatásokat a választási kampány alatt, előtt és után. E módszereket egyébként – megítélésem szerint – nemcsak a polgári oldalon ítélik el, de a tisztességes baloldaliak sem értenek egyet ezekkel.
– Érdekes, hogy ennek ellenére baloldali értelmiségi körök – sem nyilvánosan, sem máshogy – egyszer sem szólították fel a baloldali sajtó képviselőit, hogy hátrább az agarakkal.
– Ezt én súlyos hibának tartom, de ezen a baloldalnak kellene elgondolkoznia. Annak a baloldalnak és annak a balliberális médiának – köztük a Magyar Hírlapnak –, amelyik a polgári kormányzás négy éve és mindkét választás alatt brutális kampányt folytatott a polgári politikusok és a polgári sajtó ellen. A jobboldali lapokban megjelent és általunk kifogásolt írások szerzői érzékelhetően épp e médiaterror miatt veszítették el türelmüket. Azt ne kérdezze, hogy melyik polgári lapra gondoltunk, hiszen szinte mindegyik lap hasábjain jelent meg olyan írás, amely a mi ízlésünk szerint túlment azon a határon, amelyet egy nyugodt, polgári sajtó megengedhet magának.
– Önök szerint a polgári publicisták a politikai törésvonalak mentén álló médiaháborúban a nehéztüzérségi tűzre ne adjanak adekvát választ? Magyarán: ne a nehéztüzérség válaszoljon? Tehát mondjuk arra a balliberális megállapításra, hogy „Orbán Viktor a politikai gecizmus oltárképén a főalak”, a jobboldal válasza csupán pár fejcsóválás legyen: ejnye-bejnye, mi ez a nyomdafestéket nem tűrő beszéd?
– A fenti ocsmányságra nem lehet adekvát választ adni. Ez leíróját minősíti, s szerintem nincs jóérzésű ember, aki a fenti mondat leírójától ne undorodna. De a kérdésére válaszolva: mi valószínűleg más nézőpontból tekintünk erre a helyzetre, mint a napi háborúikat megvívó publicistáink. A lövészárokban fekvő katona is másképpen látja a háborút, mint mások, mondjuk a vezérkari sátorból, s mindkét nézőpont tartalmaz valami igazságot. A Nemzeti Kör tagjainak azon észrevétele például, hogy néhány esetben a polgári oldalt támogató sajtóban általunk túlzásnak ítélt hangnemű írások jelennek meg, ezek közé tartozik. De az is igaz, hogy Magyarországon még mindig tart a kilencvenes években elkezdődött médiaháború, amely másképpen néz ki belülről, mint kívülről. A mi nézőpontunk talán a mindennapi médiaküzdelmektől távolibb, ezért megengedem, hogy ott, ahol ténylegesen folyik ez a küzdelem, nem lehet megkövetelni, hogy soha ne adjanak erősebb választ, mint amit a polgári ízlés, viselkedésmód elvisel. De törekedni kell erre.
– A példáknál maradva: a médiaháború lövészárkaiban pontosan tudják, hogy az információ kiadása főben járó bűn, amelynek komoly következményei vannak. A Nemzeti Kör tagjai – akik ezt a háborút tehát elvontan, mondhatni intellektuálisabban érzékelik – mit terveznek? Szánnak-e például arra energiát, hogy kiderítsék: vajon az írásos állásfoglalást – hetekig muníciót adva a baloldalnak – saját tagjai közül szivárogtatta-e ki valaki?
– A tizenkét tagú Nemzeti Körnek, amely bizalmon alapuló, baráti társaság, természetesen meg kell vizsgálnia, miként jutott a kormánylap a személyesen Orbán Viktornak szánt anyagunkhoz. A megbízhatatlanság ugyanis súlyos etikai vétség, s ahogyan említettem, világosan megállapodtunk abban, hogy ezt az anyagot nem a nyilvánosságnak készítettük. Ha bebizonyosodik, hogy valaki nem tartotta be a megállapodást, annak nincs helye a Nemzeti Körben.
***
Pálinkás József
1952-ben született Galvácson. Középiskolai tanulmányait a kecskeméti piarista gimnáziumban végezte, fizikusi diplomát a József Attila Tudományegyetemen szerzett 1977-ben. 1991-től 1996-ig a Magyar Tudományos Akadémia debreceni Atommagkutató Intézetének igazgatója. 1995-ben választják az MTA levelező tagjává. 1991-től 1998-ig tagja a Magyar Akkreditációs Bizottságnak, 1997-től 1998-ig alelnöke. Tagja az IUPAP atom- és molekulafizikai bizottságának, az European Committee on Future Accelerators európai bizottságának. Alapító tagja a Professzorok Batthyány Körének. 1998-tól az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára, majd 2001. július 16-tól 2002 májusáig a polgári kormány oktatási minisztere. A Professzorok Batthyány Körének az elnöke.

O’sváth György: Nem tragédia, csupán indiszkréció
Mi a véleménye arról, hogy az Orbán Viktornak szánt belső elemzés részletei a baloldali sajtó hasábjain tűntek föl? Szomorú tradíció ugyanis a jobboldalon, hogy időről időre kiszivárognak belső anyagok oda, ahová a legkevésbé szánták.
– A Nemzeti Kör hétfői ülésén mi is megtárgyaltuk a kérdést, s arra a megállapításra jutottunk, hogy egy, a nyugati sajtóban sem ritka indiszkréció történt. Nem látjuk azonban tragikusnak a helyzetet, hiszen a dokumentum végül is nem tartalmaz titkokat. Az igazság az, hogy már kezdettől fogva vita volt arról a körön belül, belső anyag legyen-e a jelentés. Az utolsó percben született az a döntés, hogy ne hozzuk nyilvánosságra. Jómagam és mások is – tekintettel az anyag kiegyensúlyozottságára, konstruktív és objektív voltára – azt az álláspontot képviseltük, hogy a nyilvánosság számára is tegyük hozzáférhetővé gondolatainkat.
– Hol került akkor homokszem a gépezetbe, hiszen a nagyközönség bizonyos részleteket mégis megismerhetett?
– Mi is folytattunk egyfajta nyomkeresést, s arra jutottunk, hogy semmiképpen nem a Nemzeti Kör tagjait terheli a felelősség. Mi tizenkét példányban másoltuk le magunknak az írást, s még március 22-én elküldtük Orbán Viktornak. Egy hete faxon ismételten elküldtük a dokumentumot. Nem feladatunk, hogy további oknyomozást végezzünk, annyit viszont mindenképpen rögzíteni kell: belső anyagról volt szó ugyan, ám nem volt ellátva titkos vagy bizalmas jelzéssel. A jelek szerint olyan személyek kezébe került a jobb- és baloldalt egyaránt értékelő írás, akiknek ezt nem akartuk elküldeni. Ők pedig továbbították a baloldali sajtónak.
– Az előbbi kérdés azért is volt érdekes, mert egyes információk szerint éppen ön volt az, aki az anyagot eljuttatta egy napilapnak.
– Ez egy fontos felvetés. Az elemzésünkről szóló cikk felvezetésében ugyanis arra történik utalás, mintha csak Jávor Béla ügyvéd, Pálinkás József volt oktatási miniszter és jómagam jegyeztük volna a belső viták után a dokumentumot. A cikk nem említi, hogy hárman mind a tizenkét tag nevében írtuk alá, tehát mind a tizenkét tag véleményét tükrözi elemzésünk. Ebből is látszik, hogy nem lehetett a kiszivárogtató személy a Nemzeti Kör tagja, hiszen akkor az szerepelt volna az újságcikkben, hogy hárman írtuk alá a többiek nevében is. Belátható, hogy szánt szándékkal senki nem szűkíti le a kört három személyre.
– Önök a dokumentum szerint meglehetősen sommásan ítélik meg a jobboldali sajtót, s lapok megnevezése nélkül azt is írják: „Megvizsgálandó, olyanok-e a hozzánk közel álló lapok, rádió- és tévéműsorok, amelyek eleget tesznek az értelmes, higgadt, polgári értékrendet követő kommunikációnak, vagy továbbra is azokkal az újságírókkal akarjuk mondanivalónkat az emberekhez eljuttatni, akik populista szónoklatokkal, nagy hangú, esetenként visszataszító stílusú otrombaságokkal szereznek maguknak lelkes híveket, miközben jelentős tömegek kedvét veszik el a jobbközép politizálástól.” Kikre gondoltak?
– Hétfőn a Nemzeti Körben is felmerült, hogy az elemzés féloldalas, csak részleteiben közölt nyilvánosságra hozatala után mégiscsak tegyük közzé az egész írást, hiszen ennek híján a nagyközönségben nem alakul ki valós kép a helyzetértékelésünkről. Sajnálattal állapítottuk meg ugyanis, hogy a baloldali pártokra, illetve a baloldali sajtóra nézve elmarasztaló kitételeink nem szerepelnek benne. Ha kiegyensúlyozott kép jelent volna meg az álláspontunkról, senki nem várhatta volna el tőlünk a nevesítést. Hétfőn mindezt megbeszéltük, s továbbra is ahhoz tartjuk magunkat, hogy nem nevezzük meg az újságírókat és az újságokat. Szerintünk azonban a társadalomnak az a része, amely nyomon követi az újságírók, publicisták munkásságát, pontosan tudja, kikre gondoltunk.
– A politikai baloldalról állandó támadásnak vannak kitéve egyes közírók. Nem érthető, ha hasonló hőfokon reagálnak vádaskodásokra?
– Sajnos ebben az esetben is tartanom kell magam a Nemzeti Körön belüli megállapodáshoz, s nem fűzök kiegészítéseket a leírt szöveghez. Legyen elegendő egy-két szemelvény a baloldalt bíráló részekből, hogy nyilvánvalóvá váljon: mi minden oldal felé objektív képet kívántunk felvázolni. Egy helyütt azt írjuk: „A kommunikációs módszerek eltérősége élesen megmutatkozott a választási harcokban. Addig, amíg politikai ellenfeleink lejárató, sok esetben rágalmazó és valótlanságokat harsogó harcmodort engedtek meg maguknak, a jobbközép politikusok ha tisztességesen kitartanak közéleti, erkölcsi elveik mellett, sohasem kommunikálhatnak ilyen módon.” Azzal kapcsolatban pedig, hogy mi a teendő, az az álláspontunk, hogy „saját erkölcsi elveink megtagadása nélkül is megnyerhetők a szavazók. Fontos lenne a közéleti fórumokon megjelenő politikusok és jobbközép véleményalkotók jobb kiválasztása, olyanok szerepeltetése, akik tudásukkal, megjelenésükkel, tekintélyükkel, fogalmazási készségükkel megragadják a hallgatókat”. Fontosnak tartjuk tehát, hogy a jobboldal, illetve a jobboldali sajtó úgy jelenjen meg, mint ami meg tudja fogni a tömegeket. Ha már a baloldali média arányaiban túlnyomó többségben van, csak a minőség javításával érhetjük el, hogy nagy tömegeket a magunk oldalára vonjunk.
– A baloldalon viszont nagy az összetartás, s elképzelhetetlen, hogy a holdudvarukhoz tartozó szervezetek, körök muníciót szolgáltassanak a politikai ellenfeleknek. Nem káros-e tehát ez a fajta önostorozás?
– Hiszünk abban, hogy csak a nyugat-európai szemléletet érdemes képviselni. Egy párt értékrendjének erejét éppen az mutatja, ha vele szemben nem csak egyoldalú tömjénezés folyik. Ha megvan belső ereje, önbizalma, a baráti kritikákat valóban konstruktívnak tekinti. A múltbeli hibákat ugyanis nem szabad még egyszer elkövetni, éppen a jövendő választási győzelem elérése céljából. Az önostorozással kapcsolatban pedig kiemelem: az elemzésnek csak egy részét teszik ki az önvizsgálatra intő mondatok. A polgári oldal történelmi, meghatározó érdemeinek, eredményeinek szentelt részletek hitelességét éppen a kritikai megállapítások garantálják. Úgy vélem, annál rosszabb a baloldalra nézve, hogy ezt a belső, tudományos igényű vizsgálatot ők nem teszik meg. Mi megtettük ezt.
– Önnel kapcsolatban azt is felvetik többen, hogy nemcsak az Antall- és az Orbán-kormánnyal, de a Horn-kabinettel is túl jó kapcsolatokat ápolt.
– Én a nemzet érdekét szolgáltam egész életemben, ez jelenti a mindenkori kormánnyal való együttműködést. Pártpolitikai megítélésemhez a tények önmagukért beszélnek: 1994-ben leváltottak a Malév Rt. igazgatótanácsának elnöki posztjáról, s elküldtek az ÁV Rt. igazgatóságától is. Természetesen megszűnt a miniszterelnöki tanácsadói feladatköröm is. Horn Gyula akkori kormányfő felkért az Antenna Hungária felügyelőbizottságának elnöki teendőire, amiről a Medgyessy-kormány éppen három hónapja váltott le. A jelenlegi miniszterelnökkel semmilyen kapcsolatom nincs.
***
O’svÁth György
Budapesten született 1931-ben. Tanulmányait a budapesti piarista gimnáziumban – amelyet 1948-ban államosítanak – végzi, majd miután nem hajlandó a diákszövetség egyik vezetőjeként Mindszenty József hercegprímást elítélni, 1948-ban kizárják az állami középiskolákból. 1951–54 között politikai elítélt, Oroszlányban vájár. 1956-ban részt vesz a forradalomban, a Keresztény Ifjúsági Szövetség főtitkára, majd emigrálni kényszerül. Tanulmányait a hittudományi akadémián, Bonnban, Kölnben, a párizsi Sorbonne-on és a London School of Economicson végzi. 1965 és 1996 között az EU vezető tisztségviselője Brüsszelben. 1990–94 között Antall József, majd Boross Péter kormányfők személyes tanácsadója. 1992–94 között az ÁV Rt. igazgatótanácsának tagja, 1995-ig a Malév Rt. igazgatótanácsának elnöke. 1995-től 2003-ig az Antenna Hungária Rt. felügyelőbizottsági elnöke. 1999-től rendkívüli meghatalmazott nagykövet.