Kihez szól a tárogató?

Miközben a politika gyakran tűzi zászlajára azt a szlogent, hogy II. Rákóczi Ferenc politikai céljainak nagy része most, 2003-ban is meghatározóan fontos egy független, szabad ország számára, gyakorlati értékmentés hiányában a szabadságharc 300. évfordulóján összedőlt a fejedelem hűséges krónikásának, zágoni Mikes Kelemennek a rodostói háza. A napokban zsebükbe nyúlni kész zágoniak érkeztek a török városba, hogy feltérképezzék: mibe kerülne Mikes egykori otthonának felújítása, ám a ház helyett csupán szemétdombot találtak.

Kora hajnalban keltek a zágoniak. Kis József polgármester otthonában feltett egy jó erős kávét főzni. Süvített a gőz, rotyogott a barna lé az üvegedény alján. Aztán mindez termoszba került, majd a csomagok egyikébe. Nagy útra készült a polgármester, aki Czimbalmos Kozma Csaba sepsiszentgyörgyi alpolgármesterrel, Beder Tibor csíkszeredai író-tanárral és még egy társukkal elhatározta: Románián és Bulgárián keresztül a törökországi Tekirdagba (Rodostóba) indulnak, hogy a bujdosó nagyságos Rákóczi fejedelem és zágoni Mikes Kelemen egykori lakhelyét felkeressék, az elhanyagolt Mikes-házról méretet vegyenek, s azt közadakozásból jóféle erdélyi fából felépítsék.
Nagy nap volt ez. Vidáman indult a csapat a kölcsönkért Skodával a messzi házmustrára.
– A török államnak nincsen rá pénze, de mi zágoniak felújítjuk az omladozó épületet. Újra akarjuk építeni a korhadó favázat, hogy erős várként álljon a ház a korabeli stílusban. A mestereink újraácsolják, az idén elkezdjük a munkát, s egy év múlva felavathatjuk – mondja az optimista Kis József.
A zágoniak által csak Iosifként ismert helyi politikus „civilben” az erdélyi térség egyik jelentős vállalkozója, fakitermeléssel és -feldolgozással foglalkozó cégében százötvenen dolgoznak. Véleménye szerint a ház rendbe hozásához negyven köbméter fűrészárura és harminc köbméternyi komolyabb faanyagra van szükség. Zágoni alapanyagból épülne a falu szülöttének törökországi háza, hiszen az erdélyi önkormányzatnak négyezer hektárnyi erdeje van, a zágoni mesterek munkabérét pedig a polgármester vállalkozása állná. Nem kis költségek átvállalásáról van itt szó, hiszen a faanyag értéke ötezer, a szállítás díja pedig kettőezer euró.
Rodostóban, a tengerparti sétány mentén török büfék táblái hívogatják a vendégeket. Autóval látni az „Özgét”, a „Denizt”, az „Islamot”, majd a „Rákóczit”. A túloldalon magasodik a Rákóczi-ház, amely komoly zarándokhelye a magyar turistáknak. Belül, a bejáratnál koszorúk százai. Olvasni lehet rajtuk a tisztelők nevét: a budapesti tűzoltókét, a kecskeméti Lánchíd utcai általános iskola tanulóiét, a Fonó néptáncegyüttesét, a folyami hajósok független szakszervezetéét. Ali Kabul múzeumigazgatótól megtudom: sajnos az utóbbi tizenöt évben nagyságrendekkel csökkent az idelátogatók száma. Míg a nyolcvanas évek végén évente háromszázezren is felkeresték az emlékhelyet, az elmúlt évben csupán alig ötezren. A dolgok miértjét nem kell nagyon keresni, az ok drámaian egyszerű. Korábban egymásba értek errefelé a bőrruházatra és arany csecsebecsére vadászó magyarokkal teli turistabuszok, az utasok többsége pedig az Isztambulig tartó nonstop utat örömmel szakította meg a Rákóczi-emlékhely felkeresésével. – Mára megszűnt a bevásárlóturizmus, ma már a magyarok repülővel járnak Törökországba, s inkább a tengerparti üdülőhelyeket keresik fel – szögezi le a látogatottság visszaesésével kapcsolatban a múzeum török igazgatója. A Rákóczi-ház egyébként jól karbantartott építmény, kiállítási anyaga rendezett, amelyet éppen a napokban újítanak majd meg a magyar Nemzeti Múzeum munkatársai. Kabul úr szerint a város sokat tesz Rákóczi és Mikes emlékének ápolása, s a magyar házak (egykor Mikes Kelemen, Bercsényi Miklós főgenerális, Kőszeghi Pál, Bercsényi udvari embere és Forgách Simon tábornagy lakott bennük) megmentése érdekében. Látogatásunkkor éppen politikusok járnak-kelnek a fejedelmi relikviákat tároló vitrinek között. Kiderül, hogy Kadir Cebi tekirdagi polgármester a trákiai térség polgármestereit látja vendégül, s programjuk része a magyar fejedelem emlékhelyének felkeresése is.
Ami a helyi politika szintjén kitűnően működik, az a nagypolitika szintjén, finoman fogalmazva, akadozik. A Kádár-korszakban 25 évig ment a harc egy Rákóczi-szobor felállításáért. Állítólag a szobor felállítását kezdeményező szervezetek lovas szobrot akartak terveztetni, de azt a politikai szempontok alapján nem lehetett, mert a lovas szobor a nagyságot ábrázolja. Másik ügy: 1986-ban a török hatóságok a magyar kormányhoz fordultak, azt kérvén, hogy egy tervezett építkezés miatt a magyar kormányszervek a rodostói temetőben kerítsék el az ott nyugvó kétszáz, többnyire Rákóczi-szabadságharcos magyar hős leszármazottainak sírját. Mivel ez nem történt meg, a csontokat bedózerolták s lakótelep épült a temető helyén. Míg a mindenkori magyar kormányok idején sok a szóvirág, a jó szándékú kijelentésekkel pedig „tele a padlás”, számos civil szervezet próbálja sínre tenni a magyar házak, magyar sírok és magyar emlékek ügyét. Ilyen a Rodostó Alapítvány is, amely a zágoniak minapi útját is támogatta. Bár az Orbán-kormány kinyilvánította azt a szándékát, hogy az alapítvány kezelheti majd a magyar házak ügyét, mégis mai napig tartó kanosszát járnak az ehhez a szerephez szükséges közalapítvánnyá történő minősítésért is.
Antall József miniszterelnöksége előtt az Orvostörténeti Múzeumot irányította, ahol Szickné Tóth Kornélia, a később létrejött Rodostó Alapítvány elnöke volt a pénzügyi vezető. Szickné, ha szabad így fogalmazni, megszállott „turkológus”, aki a miniszterelnöknek sokszor beszélt a rodostói magyar házak sanyarú sorsáról, arról, hogy összedőlésre ítéltettek az épületek. Antall miniszterelnöksége idején megígérte, hogy utánanézet a kormányzati s helyi lehetőségeknek is, és maximális segítséget ad a magyar házak megmentéséhez. Betegsége miatt már nem tudta képviselni az érdekeket, de átadott egy eredeti Rákóczi-levelet, hogy az erőt adjon a küzdelmekhez – nyilatkozta lapunknak Szickné Tóth Kornélia. 1993-ban, a rodostói Kossuth-konferencián járt tengerentúli magyarok felháborodtak a magyar házak roskatag állapotán, és San Franciscóban közadakozásból bejegyeztették a Rodostó Alapítványt. Ettől az évtől kezdve minden aktuális kormányt ostromoltak a magyar házak megmentése érdekében. 1994 és 1998 között a Horn-kormányhoz több mint húsz levelet küldtek, hogy felhívják a figyelmet az ingatlanok sanyarú állapotára, ajánlották magukat segítőként a magyar és a török szervek közötti „tolmácsolásban”. Meg kell jegyezni, hogy az időközben Magyarországon is bejegyzett alapítvány vezetői a Rákóczit kutató magyar és török történészektől a Rákóczi Szövetségig mindenkivel kapcsolatban állnak, bejáratosak a rodostói városvezetőkhöz, Erdogan Erken rodostói tiszteletbeli konzulhoz is.
– Szóbeli ígéret volt, de mivel senki nem vette komolyan a házak megmentését, nem történt semmi sem – szögezi le az alapítvány vezetője. Ugyanakkor, bár Orbán Viktor miniszterelnöksége idején sokkal inkább előre jutott a magyar házak ügye, a minisztériumi bürokrácia fojtotta meg az elképzeléseket. Orbán Viktor miniszterelnök teljes mértékben azonosult a kérdés rendezésével, törökországi delegációjába meghívta a Rodostó Alapítvány elnökét is. Orbán 2000 májusában a török köztársasági elnökkel és a miniszterelnökkel is tárgyalt a magyar házak megmentéséről, az ingatlanok hasznosításáról. Az elképzelések szerint a rodostói „magyar utca” épületeit kulturális célra használták volna. A kiállítások mellett az oszmanisztikai kutatásoknak is helyet adott volna az egyik épület. A miniszterelnök javaslata szerint kormányzati ellenőrzés mellett a Rodostó Alapítvány mint közalapítvány koordinálta volna az újjáépítést s az üzemeltetést. Csakhogy a közalapítvánnyá nyilvánítás – részben a minisztériumi irattologatásnak köszönhetően – elhúzódott, végül 2002-ben a kabinet elfogadta a Rodostó Alapítvány szerepkörét. A közalapítványnyá nyilvánítás 2002. április végén megjelent a Magyar Közlönyben, tehát elkezdődhetett volna az érdemi munka, ám a végrehajtást a már szocialista vezetésű Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma felfüggesztette.
– Görgey Gábor minisztersége idején nem- hogy felgyorsult volna a magyar házak megmentésének ügye, hanem visszaesett, s egy év óta tart a felülvizsgálat – fogalmazta meg Szickné Tóth Kornélia.
Közben a rodostói Rákóczi-szobor 1995 novemberében elkészült, amit a törökök a török kulturális miniszter és Rodostó önkormányzata támogatásából építettek. A magyaroknak egy fillérje sincs benne, igaz, mi meg cserében Szigetváron Szulejmán-szobrot avattunk. A rodostói szobor a Horn-kormány idején készült el. – Kértük a szakminisztériumot, az oktatási és a kulturális tárcát, hogy jöjjünk közösen avatni, de azt mondták, jöjjünk ide helyettük is. Pénzt nem tudnak adni, de ha a nevükben koszorúzunk, akkor azt megköszönik – tették hozzá, idézi fel az ünnepség előtti előkészületeket a Rodostó Alapítvány elnöke.
Azóta újabb szoborral bővült a rodostói Hősök Kertje. Mikes faszobrát látni, két nőalak kompozíciójában. A mocsári tölgyet a veszprémi erdőgazdaság vezetője bocsátotta az alapítvány rendelkezésére, Mónus Béla szobrászművész szódavíz árban megcsinálta, s egy török szállítmányozási cég ingyen hozta Magyarországról Törökországba, Rodostó pedig a saját költségén felállítatta. „Az emlékmű állíttatott a Rodostó Alapítvány által Tekirdag város és az NKÖM segedelmével. Anno 2000 októbere” – olvasom a szobor talapzatán.
Zágoniakkal rójuk Rodostó utcáit. A Rákóczi-háztól alig kétszáz méternyire található a Mikes-ház. Mielőtt a kanyarhoz érünk, Kis József polgármester arról beszél, hogy a zágoniak a magyar kormányoktól függetlenül a ház megvásárlásában vagy száz évre történő bérlésében is benne lennének. Ahogy befordulunk a sarkon, zágoni Mikes Kelemen házát már nem találjuk. Februárban még megvolt, de ma már csak egy szemétdomb van a helyén. Az évszázados kőtörmeléket elhordták, biztosan máshol alapoztak belőle. A kőpor és téglatöredék között üres sörösüvegek barnállanak. Döbbenten állunk, szó nem fér ki a torkunkon. Aztán míves jelzésű tégla akad kézbe. Hazaviszik a zágoni Mikes-kastélymúzeumba.
Este szomorúan szólal meg a tárogató hangja a Rodostó melletti Kumbag halászfalucska magaslatán. Rákóczi-túrán részt vevő magyarok hallgatják a búskomor kuruc nótákat. Megáll a hálót foltozó halászok kezében a szerszám, úgy hallgatják az idegen szólamokat. A nap már vörösre festi a tenger vizét. Ott búsulnak a zágoniak is, de van még remény. A török kereskedelmi kamara és a washingtoni magyarok is adnának pénzt a Mikes-ház újjáépítésére.
Mert van, akiknek fontos ez az ügy.
***
Mikes Kelemen (1690–1761).
Zágoni Mikes Kelemen székely nemesi család sarja volt. Apja Thököly híve, akit a császáriak elfognak és kivégeznek. Tizenhét éves korában a fejedelem apródja, majd bizalmas titkára lesz. A bukás után Rákóczival megy a száműzetésbe. Biztonságos otthont találhattak Törökországban, ahol végül is Rodostóban jelölik ki lakhelyüket. Mikes 1717-től 1761-ben bekövetkezett haláláig itt élt. Amikor irodalmi leveleit írja egy kitalált nőrokonhoz, itthon Magyarországon éppen nincs semmiféle irodalom: a kuruc törekvések tragikus bukása után, a szatmári békét követően – amellyel a nemesség elárulta saját eszméit is, és sokáig ember alatti létre kényszerítette a jobbágyságot – olyan sivárság következik, amelyben az úr, ha lehet, nem is beszél magyarul (ha kisúr, latinul beszél, ha nagyúr, németül, ha nagyon nagy úr, akkor csak franciául), a nép pedig még énekelni is elfelejt.
***
Gémeskutak és boglyák.
Rákóczi bujdosóinak emlékén kívül lenne mit ápolni s kutatni törökföldön a magyaroknak. Ankara térségében, a Fekete-tenger partjainál 4-5 magyar falu maradványai még fellelhetők. Itt ’48-as honvédek próbáltak új életet kezdeni hajdanán: többségük áttért az iszlám hitre és a török hadseregben szolgált. Ugyanakkor három ma is élő magyar falu található a földközi-tengeri partoknál fekvő Antalya térségében. Az egyik falu neve Gebiz, illetve Sebes-Körös és Fekete-Körös. A magyarok itt élő utódainak gémeskútjaik vannak és a szénát boglyákban tárolják.