Az amerikai gazdaság jelenleg a botrányokról híres

Sok mindenért felelőssé teszik mostanság az iraki háborút, sok mindent „kennek rá”, zűrzavart és visszaesést csakúgy, mint rendeződést és új üzleti lehetőségek megcsillanását. A morgás és az elégedetlenség inkább a vén Európát jellemzi; de azért a csatanyerés örömében fürdőző amerikaiakat sem kerüli el. Az idei esztendő első három hónapjában megtorpant, sőt el is maradt a gazdasági fellendülés, s ennek oka az iraki háború – mondják és írják a legkomolyabb elemzők az Egyesült Államokban.
Igazuk van: az amerikai gazdaság fellendülése bizony várat magára. De hogy ez csakis az iraki háború számlájára volna írható? Távolabbi időkre visszanyúló, mélyebb gyökerű, szerteágazóbb okai vannak-lehetnek ennek, vélik a komolyabb szakértők és elemzők, akik az amerikai gazdaság jelenlegi helyzetének okait kutatják. Elemzésük elgondolkodtató, diagnózisuk elszomorító.
Az Egyesült Államok gazdasági életét – s picit tán a társadalomét is – megrendítették az ipari és pénzügyi élet egymást követő botrányai, a nagy cégek vezetőinek visszaélései, a korrupciós skandalumok. A tavalyi év szinte ezzel telt el. S az idei pedig ezzel kezdődött. Sőt: az idén, egyedül áprilisban, már két fontos személyt fogtak perbe: bíróság elé citálják Frank Quattronét, a Crédit Suisse First Boston elemzőjét, az igazságszolgáltatás akadályozása címén, valamint Donald Cartyt, az American Airlines máris elbocsátott elnökét, csalás miatt…
Az amerikai életet immár több mint egy éve folyamatosan megrázó botránysorozat jócskán megcsappantotta a fogyasztók és a befektetők bizalmát. Éppen ezért tartanak attól sokan, hogy a gazdaság nem csupán stagnál majd, hanem egyenesen vissza is esik. Ezt az aggodalmat alátámasztani látszik az az adat, mely szerint az Egyesült Államok belső nemzeti bruttó összterméke az idei év első három hónapjában mindössze 1,6 százalékkal emelkedett, szemben a tavalyi hasonló időszak 2,3 százalékos növekedésével. „Elkeserítő és nyugtalanító adatok ezek – sopánkodott a pénzügyi befektető Henry Kaufman a milánói Il Corriere della Sera című napilap hasábjain, s szomorkodva tette hozzá: – Azt hittük, lekörözzük Európát, de maradtunk az ő szintjén…”
A fellendülés igazi fékezője a beruházások visszaesése. Miközben ugyanis a fogyasztás csupán mérséklődött, addig a beruházások 4,2 százalékkal csökkentek. A stagnálás ilyen helyzetben eredmény: s ez az eredmény az építőipar valamelyes fellendülésének köszönhető. Ez azonban, mondják a szakértők, éppen annak a jele, hogy az emberek ingatlanba fektetnek, s nem ipari vagy pénzügyi tevékenységbe, mert alapjaiban rendült meg bizalmuk a pénzügyi szektorban.
A Michigani Egyetem közgazdászcsoportja szerint azonban éppen az iraki háború befejezése után fordulhat meg a széljárás: májusban például a fogyasztók bizalma erősödni látszik. De csak – látszik. A skandalumok ugyanis egyelőre még mindig nem értek véget. Sőt: az amerikai „tiszta kezek” hadművelet új szakaszába lépett.
A tavaly pellengérre állított – s büntetőperbe is fogott – korrupt szupermenedzserek, mérleghamisító vállalatvezetők, nagy nevű és nagy becsben tartott cégek – például a General Motors vagy az Enron – után idén az elemzők és tanácsadók, valamint a tőzsdei és bankszakemberek elleni vizsgálatok és perek évadja kezdődött el. Azoké az elemzőké és tanácsadóké, akik a beruházók kárára tévedtek, vélhetőleg szándékosan, s azoké a tőzsdeügynököké és banki szaktanácsadóké, akik bennfentes információk kiadásával követtek el bűncselekményeket.
Az amerikai tőzsdét ellenőrző bizottság például most készül büntetőeljárást indítani a Salomon Smith Barney sztárja, Holly Becker asszony ellen, mert a vád szerint egyes tőzsdei cégekről bennfentes információkat adott a saját férjének, Michael Zimmermannak, akinek kockázati alapokat kezelő cége ebből busás hasznot húzott.
Precedensértékű eset lehet majd a Citigroup – a Salomon Smith Barney anyavállalata – és másik nyolc bank ügye is. Tavaly a „kilenc nagyot” másfél milliárd dolláros büntetésre ítélték, csalásokért. A tőzsdét ellenőrző bizottság azonban április végén nyomozást is indíttatott a „kilencek” elnökei ellen, „elmaradt ellenőrzés” címén. Különösen Sanford Weillre, a Citigroup főnökére vadásznak. Weill ugyanis 1999-ben az At&T akkori főnöke, Michael Armstrong segítségével elmozdította riválisát, John Reedet, s most a tőzsdetanács arra gyanakszik, hogy cserébe ezért a Salomon Smith Barney fő elemzője, Jack Grubman „felfújta” az At&T részvényeinek árfolyamát.