Az ISM emberbaráti tevékenységet folytat a palesztinok között. Ilyen például az olajfaakció, amelynek során a szervezet külföldi tagjai gyűjtik be a termést azokról a földekről, amelyeken a palesztinok – hiába az ő területük – nem dolgozhatnak, ugyanis állandó veszélyben vannak a katonák, a rendőrség vagy a felfegyverzett telepesek támadásai miatt – vázolja a szervezet feladatait Marita Cassan. Ugyancsak megpróbálják megállítani az izraeli buldózereket, amelyek a palesztin települések házait készülnek lerombolni, sokszor úgy, hogy a család benn tartózkodik. A szervezet tagjai figyelmeztetik a munkagépek vezetőit és a katonákat, hogy a nemzetközi jog szerint tilos lerombolniuk a házakat, ám az akciók szinte mindig folytatódnak. A cselekményeket filmre veszik, s a családoknak segítenek kimenekíteni ingóságaikat halálra ítélt otthonukból. Mivel az ISM erőszakellenes csoportosulás, tagjainak egyetlen igazán hatékony fegyverük van: az útlevelük. Cassan szerint azonban az utóbbi időben ez sem segít.
Rachel Corey története bejárta az egész világot, s megmutatta, milyen is az izraeli hadigépezet – véli az aktivista. Rachel az ISM-nél dolgozó amerikai lány volt, aki meg akarta akadályozni egy ház lerombolását. A buldózer azonban földet hányt a megkülönböztető mellényt viselő amerikai diáklányra, majd keresztülhajtott rajta. Szinte azonnal meghalt. Az ISM másik áldozata Tom Hurndall brit állampolgár, aki épp gyermekeket igyekezett kimenekíteni az izraeli katonák tűzvonalából. Mint minden ISM-es, ő is viselte a megkülönböztető narancssárga mellényt. Az egyik gyermeket megmentette, ám a másodikat már nem érhette el. Az izraeliek szerint a végzetes lövést leadó katona nem láthatta a brit fiatalembert, Marita Cassan azonban megszemlélte a helyszínt, s elmondta, hogy a nyílt területen csak célzott lövés teríthette le Tomot. A fiú agysérülése miatt kómába esett, s gépek tartották életben. Családja azonnal a helyszínre utazott, ám az izraeli hatóságok nem engedték meg a szülőknek, hogy meglátogassák fiukat. Ezért a brit diplomáciai testület autóján próbáltak meg bejutni a palesztin övezetbe. De az izraeli katonákat nem hatotta meg a brit zászló sem, s rálőttek az autóra, így ez a próbálkozásuk is kudarcba fulladt. A fiú hetekkel az eset után elhunyt. A holttestet Izrael végül kiadta a családnak, s otthoni földbe temethették.
Az események azt bizonyítják, hogy az ISM túl sok gondot okoz tevékenységével az izraelieknek, Marita Cassan szerint ezért hoztak új belépési rendelkezést a hatóságok. Ennek értelmében minden olyan külföldi, aki a palesztin területekre kíván belépni, köteles aláírni egy nyilatkozatot. Ebben az áll, hogy nem dolgozik az ISM-nek vagy más, hasonló profilú szervezetnek, valamint előre elismeri, hogy ha esetleg megsérül vagy meghal a helyszínen, az nem az izraeli hadsereg hibájából történik. Cassan szerint ez a szabály feljogosítja a hadsereget a gyilkosságokra, s nincs semmi kétsége afelől, hogy a fegyveresek élni is fognak hatalmukkal.
A palesztinokat segítő nyugatiak egyébként mostoha bánásmódban részesülnek Izraelben. Az olasz hölgy elmeséli: valósággal bűnözőként fogadták a repülőtéren, ahol két órán át faggatták utazása okáról. Mint elmondja, nem árulhatta el, hova tart, mert az izraeli hatóságok azonnal letartóztatták volna. Katolikus zarándoknak adta ki magát, aki Jeruzsálembe igyekszik a húsvét megünneplésére. Ezután számtalan alkalommal kellett igazolnia magát, minthogy a megszállt területeken nincs egyetlen olyan út sem, amelyet hosszabb utazásokra igénybe vehet egy palesztin vagy külföldi. Az uralkodó nemzet körén kívül esők emellett könnyen bajba kerülhetnek, ha a hadsereg hirtelen katonai övezetté nyilvánítja Izrael bármely területét. Itt ugyanis nem tartózkodhat izraeli civil sem, nemhogy külföldi. Az aktivista elmondta, hogy ilyen módszerrel tartóztatták le olasz kollégáját, valamint hirtelen razziát tartottak az ISM egyik központjában, ahol egy amerikai és két palesztin került a katonák kezére. A rendfenntartók elvitték a helyben található papírokat, számítógépeket, erre feljogosító írás bemutatása nélkül.
A megszállt területeken nincs jog, senki sem tehet semmit, sem a palesztin, sem a külföldi.
– Az egyetlen hatalom a hadsereg – állítja Marita Cassan. – Itt mindennap azzal kell szembesülnie az embernek, hogy nem egyenértékű a megszállókkal: engedélyt kell kérnie a helyváltoztatáshoz, nem dolgozhat a saját földjén… ez nem emberhez méltó élet. Az ott élők nem tehetnek mást, mint hogy várják a jobb világot, s igyekeznek túlélni ezt a poklot. Iskolába járatják a gyermekeiket, újjáépítik a lerombolt házakat, s bár illegális, de megpróbálnak dolgozni a földjeiken. Emellett arra kérik a nemzetközi segítőket, hogy mondják el mindenkinek, mi történik náluk – sóhajt az aktivista. Hozzáteszi, a megszállt területeken olyan a helyzet, mintha koncentrációs táborban élnének az emberek. Arrafelé ugyanis minden út le van zárva, és sűrűn követik egymást az ellenőrző pontok állig felfegyverzett katonákkal, akik csak valóban nyomós indokkal engedik át a palesztinokat. Így történhetett meg nemegyszer, hogy szülő anyák és betegek haltak meg a mentőautóban, mivel a helyzetet nem értékeltek elég sürgősnek a katonák. A tornyokban posztoló fegyveresek sokszor indokolatlanul tüzet nyitnak a polgári lakosságra.
Marita Cassan ismerteti az izraeli szabályokat: a Gázai övezetben – ahol 1,2 millió palesztin mellett ötezer zsidó él megerősített telepeken – a két nép ötven-ötven százalékban osztozik a területeken. Az összes út le van zárva, így hét óra kell ahhoz, hogy a huszonnyolc kilométeres távot megtegye valaki autón. Reggel, délben és este egy-egy órára van nyitva az út, de néha úgy döntenek az izraeliek, hogy mégis várni kell. A palesztinok lába vagy járműve elé sokszor éles lövedékkel lőnek sorozatot, jelezve, várjanak még kicsit a „kedves ügyfelek”. Éjszakánként pedig gyakran folyik „védelmi művelet”, amikor az izraeliek mindenkire lőnek, aki az utcán halad.
A helyzet egyre rosszabb annak ellenére, hogy az izraeli békeszervezetek is tevékenykednek. Négy emberbaráti szervezet dolgozik a Maszha béketáborban, derül ki a beszámolóból: egy izraeli, egy palesztin és két nemzetközi csapat. Érdekes csoportot említ meg rajtuk kívül a jogvédő hölgy: Zsidók az Igazságért a neve. Tagjai Manchesterből érkeztek a palesztinok földjére, hogy emberbaráti kötelességként segítsék a bajbajutottakat. Teszik ezt úgy, hogy közülük sokan ortodox zsidók, hagyományos ruházatot hordanak, kipát tesznek a fejükre. Ez a szervezet hívta fel az itáliai hölgy figyelmét az információáramlás hiányos voltára. A manchesteri zsidók ugyanis elmondták, hogy valójában az izraeli békeszervezetek sem tudják, mi történik a palesztin területeken, mivel a hátországban semmiféle hírt nem kapnak. Ezért döntött úgy sok nyugati – és izraeli –, hogy hírvivőként vagy háttérmunkásként dolgozik a palesztinok megsegítésén. Támogatást azonban nem kapnak veszélyes munkájukhoz, s félő, hogy a nagy reményekkel beharangozott útiterv sem fog javítani a helyzeten.
origo.hu
Kubatov Gábor is elbúcsúztatta a mandátumát elvesztő Fekete-Győr Andrást
