Dolce vita

Vakító napsütés, hatalmas pálmafák, hűs tenger hullámzása, zene, tánc, mosolygós arcok, jóízű falatok, tüzes vörösborok és hűsítő koktélok – maga a földi paradicsom az, amilyennek a mediterrán vidékek mindennapjait elképzeljük. A mediterrán kultúrkörnek a gazdag történelmen, mítosz- és hagyományvilágon kívül természetesen szerves részei a pompás étkek, finom italok is. Talán egyetlen ízvilág sem áll olyan közel hozzánk, mint a mediterrán, függetlenül attól, hogy Portótól Isztambulig végigutazva a déli országokon a gasztronómiai szokások rendkívül változatos formáival találkozunk.
Az angolszász konyha sokak szerint egysíkú, a kínai, indiai ízei idegenek számunkra, a klasszikus csigafelhasználó francia meg gusztustalan. „Egek! Hányféle ételek / osztják meg a népeket” – írta egykor Hilaire Belloc Ételversében. „A fecskefészket megeszi / A kínai – úgy kell neki! / Ausztráliában osztriga / S az omlett zsíros válfaja / uralkodik s a bennszülöttnek / mindez ízlik szerfölött. / A francia, ha teheti, / Csigát, békát megeszi, / Sziámban a kölyökkutya / Ma is finom kis vacsora”– folytatódik a versike. Másként van ez a mediterráneumban, ahol a zamatos grillételek, üde zöldségek és a tenger ízletes gyümölcsei mindenkiből kiváltják a pavlovi reflexeket. A gazdagon megrakott tálak mellett pamlagon heverésző, könynyűvérű lányok táncában gyönyörködő antik uraságok emlékezete a korabeli műkincsek képvilágában él tovább, valamint a kultúrával szorosan összefonódott gasztronómiai hagyományrendszerben, amely a mai napig érezteti hatását. Elég csak a római előkelőségek filozófiával és művészetekkel körített lakomáira vagy a reneszánsz udvarok tobzódására gondolni.
Konyhaművészete egyediségére azóta is minden náció büszke. E történelmi vidékek máig megőrizték ősi receptjeiket, és természetesen használják a helyi fűszereket. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy évszázadokkal ezelőtt az akkori mediterrán, jórészt spanyol hajósok hoztak be Európába számtalan, ma már hagyományosnak számító étket távoli földrészekről. Francisco Pizarro például paradicsommal tért haza dél-amerikai felfedezőútjáról, s lám, az ma étkezésünk alapvető része. De ugyancsak spanyolok hozták át az óceánon a chilipaprikát, a kukoricát, a krumplit, sőt a csokoládét is.
A Földközi-tenger mentén az arab konyha is hihetetlenül izgalmas, elég csak az egyiptomi vagy libanoni ételek kifinomultságára gondolnunk. Zöldség- és húsételeik ízvilága emlékeztet a dél-európaira, ám a Kelet csodás fűszerei tovább bolondítják.
A görög konyhát, amely sokak szerint a mai európai főzéskultúra gyökereit jelenti, a frissesség, egyszerűség és egészségesség jellemzi. Töltött szőlőlevél, fűszeres szárnyashús zöldségfélékkel, megszámlálhatatlanul sokféle hal, remek sajtok s étvágygerjesztőnek vagy éppen desszertnek mazsolaborok, a sajátos, ánizsízű ouzo és különféle párlatok – mind-mind Hellász gyöngyszemei.
A tésztamániájukról híres olaszok élvezik az evést, mint ahogyan élvezik magát az életet is, amihez csodás érzékük van. Ételeik nehezebbek, laktatóbbak, de így is rendkívül kedveltek, talán az életörömtől sugárzó, olykor szórakoztatóan „őrült” olasz pincéreknek is köszönhetően. Összegyúrják a tésztát, megszórják sajttal, kemencében megsütik – nagyjából ez az itáliai konyha titka.
Portugália aranytartaléka a malac és a tenger. Itt az egyszerű ételeké a főszerep, jórészt a pörkölteké, a sült malacé, a roston sült halaké. Konyhája hasonlít a többi mediterrán országéra, alapjában véve azonban valamivel szegényesebb. A hangulat azonban Portugáliában is megízesít minden falatot, pláne, ha a méltán híres, sárgásbarna helyi bor kíséri.
A spanyol gasztronómiának talán szabályai sincsenek, itt minden megengedett, de az összhatás végül kellemes. Keverik a húst hallal, sáfrányos rizzsel, zöldségekkel, sütnek-főznek tapast, és bármit, bármikor. Igazi fiesta.
A török konyha – rendezettebb szabályok szerint – remekül ötvözi a mediterrán ízeket az ázsiai hatásokkal, a szakácsok könnyedén kitalálnak az ízkavalkád útvesztőjéből. Kedvelik a mezzéket, ami annyit tesz, hogy a vendég elé kis porciókban tucatnyiféle étket pakolnak, amelyek elfogyasztása akár egy egész estét is igénybe vehet.
A szükséges alapanyagok és receptek ma már bárhol beszerezhetők, így nincs más hátra: elő a fűszerekkel, salátákkal, grillsütőkkel! Vagy pedig irány a tengerpart! A déli emberek igazán jól ismerik az izgalmas ízeket, s nemcsak az ételekét, borokét, hanem az életét is. Jó néhány receptet eltanulhatnánk tőlük.