Európáig érnek a kaukázusi terror szálai

Az utóbbi hetek terrorakciói egyértelműsítik, hogy Csecsenföld az arab típusú ellenállás útján halad. A klasszikus katonai akciókra immár képtelen, meggyengült szeparatisták a nyílt összecsapások elől kitérve az öngyilkos merényleteket részesítik előnyben. Az al-Kaida elleni franciaországi harcot vezető főbíró, Jean-Louis Brugger ezzel kapcsolatban arra figyelmeztet, hogy Európa sem nézheti ölbe tett kézzel ezeket a fejleményeket, mert a Kaukázus, benne Csecsenföld immár a nemzetközi terrorizmus egyik bázisává vált, amely kapcsolataival fenyegeti a kontinenst is.

Több mint száz halott és vagy félezer sebesült az utóbbi hetek csecsenföldi öngyilkos merényleteinek mérlege. Közben a pénteki terrorakció is igazolja, hogy a Közel-Keletről importált, az al-Kaidához kötődő arab terroristák által a Kaukázusban meghonosított harcmodor hosszú távon hatékony lehet, hiszen a hadseregekkel nem lehet az új kihívással szemben felvenni a küzdelmet. A helyzet komolyságát jelzi, hogy az ilyen merényleteket szervező, a kaukázusi modzsahedeket összefogó, a likvidált Hattab árnyékából kilépett szaúdi Adu al-Valid Maszhadov és Baszajev mellett a harmadik legbefolyásosabb csecsen szeparatista vezetővé vált. Eme előkelő helyet elsősorban annak köszönheti, hogy közvetítésével jutnak a köztársaságba a Muzulmán Testvérektől és az al-Kaidától az amerikaiaknak is feltűnt, így aztán az utóbbi időben érezhetően lecsökkent támogatások.
A csecsenek harcmodora a második, 1999-ben kezdődött háborúban változott meg látványosan. Korábban szó sem volt arról, hogy az öngyilkos merénylők hősök. Mint a hírhedt bugyonnovszki akció is mutatja, a harcosok senkit sem kíméltek, önmagukra viszont nagyon is vigyáztak. Nem halálukban akartak megdicsőülni. S így is lett. Radujevék, Baszajevék a tizenéves fiatalok bálványai lettek. A kamikázék megjelenésének előzménye az iszlám radikalizmus térnyerése. Az öngyilkos merényletekre alapozó harcmodor lelki, ideológiai bázisa ugyanis az elkeseredettség mellett a Kaukázusban, így a köztársaságban is a 90-es évek közepén megjelenő, a haszavjürti béke után a legfelsőbb csecsen vezetést is lassan maga alá gyűrő vahabizmus. A szaúdi gyökerű szélsőséges irányzat hittérítői a tiszta iszlámot hirdették, mellesleg a harc művészetére is tanították a közben többek között Oszama bin Laden pénzén felfegyverzett híveiket. A vahabiták helytartója, Hattab s legszorosabb csecsen szövetségese, Samil Baszajev a lelkeket szászszázalékosan uraló vallási közösségek, a dzsamaatok révén egy észak-kaukázusi iszlám köztársaság megteremtéséről álmodoztak.
Az al-Kaidához fűződő csecsen kapcsolatra Nyugaton az elsők között figyelmeztetett a szervezet franciaországi sejtjeinek felszámolását feladatul kapott főbíró, Jean-Louis Brugger. Mint nyilatkozataiban aláhúzta, ez megjelent a csecsenek retorikájában is, egyre többet beszéltek a függetlenség mellett a hitetlenek ellen hirdetett dzsihádról. Az al-Kaida afganisztáni veresége után már többen is észrevették Nyugaton is, hogy az iszlám terroristák részben a Kaukázusba helyezték át bázisukat. Mint Brugger elmondta, ekkor nyitottak a nyugati szolgálatok is egy úgynevezett „csecsen dossziét”. Aláhúzza, hogy a kérdés elsősorban Oroszország és a térség más országainak belügye, de szoros nemzetközi együttműködésre van szükség, hiszen a probléma túlnőtt a Kaukázus keretein. A Nyugat-Európában működő radikális csoportok ugyanis egyre intenzívebben keresik a kapcsolatot az al-Kaidával összefonódott csecsen csoportokkal, hogy elsajátítsák a terror új módszereit. Ilyen, az orosz diplomáciai kirendeltségek elleni merényletre készülő, a moszkvai színház elleni akcióban részt vevőkkel kapcsolatot tartó sejteket semlegesítettek tavaly év végén Franciaországban. Mindez Brugger szerint új megvilágításba helyezi a csecsen kérdést. Mint mondja, meg kell értetni az eddig csak a háború függetlenségi aspektusára figyelő nyugati társadalmakkal, hogy Csecsenföld közben a nemzetközi terrorizmus bázisává vált, s ez a kontinensre is veszélyt jelent, hiszen minden tekintetben közelebb van Európához, mint Afganisztán. Az európai közvéleményben a véres terrorakciók következtében csökkent a csecsen ügy iránti szimpátia – jellemző, hogy a litván állambiztonsági szolgálat a terrorizmus támogatásával indokolva kikapcsolta a csecsen szeparatisták által működtetett Kavkaz-Centr internetes oldal vilniusi szerverét – de nagyobbrészt megértéssel közelítenek a történtekhez. Jellemző erre a The Independent egyik legutóbbi cikke, amely ugyan a merényletek kapcsán „iszlamofasizmusról” ír, szerinte azonban „csupán azért folyamodnak ehhez a függetlenségi harcosok, mert a többi eszközből kifogytak”. Furcsa módon a hasonló palesztin merényletek kapcsán nem érezhető ilyen megértés. A nagypolitikát is a kettősség jellemzi. Ha nem is oly hévvel, mint az angolszászok, de az EU is elismeri, hogy a terrorizmus elleni harcban természetes szövetségese Oroszország, ám Blair kivételével nyilvánosan nem állt ki a Kreml rendezési elképzelései, például a tavaszi csecsenföldi referendum mellett.