Gyilkos lövegek a homokban

Alig hagyjuk el Bagdad városhatárát, amikor a Tikrit felé vezető északi úton a háború szörnyű képei tárulnak elénk. A szétlőtt harckocsik látványa a háború utolsó napjait idézi fel, amikor iraki páncélosok siettek Bagdad védelmére.
Félreállunk az útról, hogy néhány felvételt készítsek. Kissé feljebb, az út mellett összetört és megfeketedett szállító harcjárművek, szanaszét heverő sisakok és fel nem használt páncéltörő gránátok hevernek. A mintegy ötven lövedéket teljesen összeszerelve, tüzelésre előkészítve hagyták a tűző napon. Felismervén, hogy az elhagyott páncéltörő gránátok bármikor felrobbanhatnak, sofőrömmel, Anmar Szaadival valósággal üldözőbe vesszük a távolodó amerikai katonai konvojt.
A nap folyamán a Tikrittől negyven kilométerre északra fekvő Makbul faluban megtankoljuk Anmar öreg Volkswagen Passatját. Váratlanul egy kétméteres lövészárokra leszek figyelmes, az alján hat fehér hengert találunk. Mindegyik fémtartály három méter hosszú, átmérőjük másfél méter, rajtuk arab nyelvű és egy fémtáblán cirill betűs orosz felirat. A betűkből és számokból álló arab szöveg nem mond semmit Anmarnak, de a kocsi felé ballagva újabb hengerbe botlunk.
A helyszínhez közeli bunkerekben elhagyott csöveket is találunk. Az iraki hadseregben szolgálatot teljesített Anmar a hatvanöt kilométeres hatótávolságú Luna rakéták tartozékaiként azonosítja őket. A három bunkerben és környékükön összesen huszonnégy alkatrészt szedünk össze. Jóllehet a legtöbb használhatatlan állapotban volt, négyet sértetlenül, bevetésre készen találtunk.
Hamarosan egy kecskepásztorral elegyedünk szóba. Hevesen magyarázza, hogy a Luna rakétát az amerikai légierő semmisítette meg a háború első napjaiban. Elmondja, hogy a fehér tartályok a rakétákhoz használatos üzemanyag-konténerek. A légi csapás után a maradék iraki katonák elmenekültek, azóta senki sem járt a helyszínen, kivéve a fosztogatókat. Miután azonban felbontottak egyet, és látták, hogy ez a fajta üzemanyag nem használható autókhoz, a tolvajok üres kézzel távoztak.
Hamarosan továbbutazunk és amerikaiakra bukkanunk. Az út menti vendéglőben Pepsit szürcsölgető 101. Légi Hadosztály katonái fogékonyabbak az információra, mint kissé különc őrmesterük.
„Sok halott iraki civilt találtunk a körzetünkben, ők a háborúban fel nem robbant lövegek áldozatai” – mondja Clayton Curtis hadnagy. „Miután több ezer helyszínt vizsgáltunk át és tettünk biztonságossá, már értjük, miért kellett olyan sok idő az ENSZ fegyverzetellenőreinek. Elemzőink kimutatták, hogy a jelenlegi iraki helyzet példa nélküli” – véli Nada Doumani, a Nemzetközi Vöröskereszt bagdadi sajtófelelőse. „Nemcsak a városközpontokban zajló harcok jelentenek nehézséget, de az elhagyott iraki fegyvereket is hatástalanítanunk kell.”
A Nemzetközi Vöröskereszt mindenekelőtt arra kéri az amerikaiakat, hogy állítsanak fel ideiglenes kormányt és szilárdítsák meg a rendet és a törvényességet. „Lehet, hogy kissé furcsa, amikor egy humanitárius szervezet hívja fel a figyelmet a biztonsági intézkedésekre – tette hozzá Doumani –, de az elfogadhatatlan, hogy a fel nem robbant lövedékekért is aggódnunk kell, mialatt az emberek még mindig egymást lövik.”