Írók és idegenvezetők

Vasárnap reggel a Nap-keltében az ünnepi könyvhét van terítéken. Bánó András a Magyar Könyvklub négy szerzőjével beszélget. Bánó a baloldali médiaelit prominens képviselője. És – mint balliberális barátainktól tudjuk – mifelénk a baloldal a kultúra letéteményese, szemben a mucsai, hagymaszagú, bőgatyás jobboldallal. Következésképpen Bánó András a Nap-kelte vasárnapi adásában a haladó, kulturált és művelt baloldalt képviseli, amikor a négy szerzővel – Orosz Józseffel, Kontra Ferenccel, a József Attila- és Babérkoszorú-díjas Szepesi Attilával, valamint a szintén József Attila-díjas Száraz Miklós Györggyel beszélget.
Például úgy képviseli a haladást és a kultúrát, hogy bevezetőjében megnyugtatja a tévénézőket: jönnek majd a műsorba igazi írók is, mint például Esterházy Péter és Konrád György. S mivel a magyar írónak a riporteri bárdolatlanság tekintetében igen magas az ingerküszöbe, egyikük sem áll fel, és vágja rá az ajtót Bánóra. Ezért Bánó tovább produkálhatja magát. Szepesi Attilától megkérdezi, miért írt könyvet éppen a középkorról, amikor az – legalábbis Bánó szerint – senkit sem érdekel. Később a sztárriporter a drávaszögi születésű Kontra Ferenctől tudakolja, miről is szól a könyve. Kontra elmondja, hogy Ausztráliában és Szarajevóban is játszódnak regényfejezetek, mire Bánó megkérdezi, hogyan került a szerző Szarajevóba. Kontra azt válaszolja, hogy ott volt katona, mire Bánó: „Hogyhogy? Csak nem magyar színekben?” És itt eljutunk arra a pontra, amikor Bánó számára kiderül az, ami minden magyar és német Ki kicsoda? kötetből megtudható: hogy Kontra a régi Jugoszláviában született. Végül következik a slusszpoén, amikor Száraz Miklós Györgyöt Bánó a következőképpen méltatja: olyan szépen beszél a könyve témájaként szolgáló Granadáról, hogy „akár idegenvezetőnek is elmehetne”. Az idegenvezetői alkalmasság mint az írói tehetség fokmérője – nem semmi. Már megérte írónak szegődni.
Persze mindez nem számít, hiszen így is, úgy is a baloldal birtokolja a bölcsek kövét, a baloldal ért a kultúrához, és a baloldal mondja meg, irodalomban-művészetben mi kóser és mi nem az. Például a kormányoldali napilap kulturális újságírója, aki a könyvszakma legfontosabb eseményét foglalta össze Könyvhét csütörtöktől vasárnapig címmel. A sajtómunkás erősen sajnálkozik amiatt, hogy Bächer Ivánnal senki sem dedikáltat. Pedig Bächer a Népszabadság törzsszerzője, aztán mégsem tódulnak az olvasók hozzá? Ez bizony politikailag inkorrekt, és felettébb sajnálatos. Persze, mint a cikkből kiderül, mindez azért alakult így, mert csapnivaló volt a szervezés. Azonban ha Nagy Gáspár dedikál – és hozzá jönnek is az olvasók –, az egyáltalán nem üdvözlendő dolog, hanem éppoly sajnálatos, mint hogy Bächerhez nem jön senki. Elvégre Nagy Gáspár Csoóri Sándor Hiteljében szerkeszti a versrovatot, még verset is írt annak idején Nagy Imréről, amit aztán betiltottak. Ráadásul Kossuth-díjas, amit a kiadó fel is tüntetett a dedikálást hirdető falragaszon. És ha egy jobboldali világnézetű szerző Kossuth-díjas, az toleránsaink számára elfogadhatatlan. Ilyenkor arról írnak, hogy a Kossuth-díj tényét közhírré tevő feliratról nekik a piac jut az eszükbe meg az „érett cseresznye, nem kukacos” tábla.
A könyvhéten Orbán Viktor is dedikált. Több száz méteres sor kígyózott az éjszakába nyúló dedikálás helyszíne előtt. És ez a balosok számára felettébb felháborító. Ilyenkor így írnak: „Hirtelen tapsvihar tör ki. Itt a Vezér. Otthon érzi magát. Viktor, Viktor, kezdik rá mellettem. (…) Hiába no, Orbán a legnépszerűbb szerző.”
Hiába no, ezt liberálisainknak nehéz megemészteniük – s ha már az olvasókat nem vezettethetik el a Lamperth-fiúkkal, legalább gúnyolódnak egy kicsit, az jólesik a lelküknek. És ehhez hasonlóan azt sem képesek megbocsátani toleránsaink, hogy rendszerint Bayer Zsoltnál és Lovas Istvánnál is dedikáltatni vágyó olvasók végeláthatatlan sora kígyózik. Ez pedig elfogadhatatlan. Többek között emiatt is alakult ki a balliberális sajtóban az a vita, amelynek résztvevői szerint meg kell szabni, ki dedikálhat az ünnepi könyvhéten, s ki nem. Ugyanis a könyvhétről száműzni kell a politikát. Hiszen, mint tudjuk, a könyvhét a könyvekről és az irodalomról szól. Az pedig, hogy mi irodalom és mi nem, nagyon könnyen megtudható. A könyvhéten ugyanis újabban csak azok a könyvműhelyek kínálhatják önálló standon kiadványaikat, amelyek tagjai a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének. A többiek meg mehetnek a sóhivatalba.
Persze, ahogyan az lenni szokott, ez esetben is csak a jobboldali politikus és közszereplő számít hívatlan vendégnek a Vörösmarty téren. Hogy Orbán Viktor, vagy éppen Bayer és Lovas is dedikálhat a könyvhéten, az némelyek számára világra szóló botrány. Demszky, Farkasházy meg Havas Henrik jöhet – ők ilyenkor nem politikusok és közéleti szereplők, hanem íróvá avanzsálnak. Így megy ez. Persze ezen aligha csodálkozhatunk: bizonyára igen kellemetlen lehet azt látni, hogy szegény Demszkyék, Havasék meg Farkasházyék ott aszalódnak a napon, olvasó meg nem jön hozzájuk egy szál sem, miközben a „fasiszták” ínhüvelygyulladásig körmölik az ajánlásokat.
Itt tartunk hát: éppen azok csinálnak a dedikálók számából is presztízskérdést, akiknek médiasztárjai még arra sem képesek, hogy tudják, hol született egy szerző, ha tévéinterjút készítenek vele. Ha az ő elvbarátaik nem érdeklik az olvasókat, sajnálkoznak, és a szervezést hibáztatják, ha pedig ellenfeleiknél kígyózik végeláthatatlan sor, arra gúny és lesajnálás a válasz. Civil ruhás rendőrökkel figyeltetik a könyvhetet, nehogy valaki csúnyán nézzen valamelyik liberális szerzőre vagy politikusra. Elvégre Medgyessyt nem szabad kifütyülni, szemben Dávid Ibolyával, akit például a tavalyi könyvhéten még úgy provokálhattak nyílt színen, hogy az egyetlen rendezőt sem érdekelt. Epedve várják, hogy valami „atrocitás” történjen, ám hasztalan: ezúttal is hiába ült kinn kiadója standjánál Konrád György, senki sem akadt, aki elküldte volna Konrádot a kenderföldre.
Úgy tűnik tehát, hogy – az árokbetemetés jegyében – már az olvasó is csak jobboldali vagy baloldali lehet. Ám legyen. Azonban arra hiába várnak balliberális barátaink, hogy a jobboldal hívei kifütyüljék és melegebb éghajlatra küldjék a csak önmagukkal szemben toleránsok felkent prófétáit. És ez így helyes. Mi majd jövőre is kimegyünk a könyvhétre, és nem szólunk egyetlen rossz szót sem a Konrádokhoz meg a Farkasházykhoz. Mi majd jövőre sem teszünk semmi egyebet, csak mosolyogunk szelíden, ha valaki lefasisztáz bennünket. Odamegyünk kedvelt szerzőinkhez, és politikailag nem korrekt módon dedikáltatjuk velük könyveiket. A kormánylapokban olvasható fanyalgásokkal pedig nem foglalkozunk. És nem zavartatjuk magunkat az egymást agyondicsérő kultúrsztárok miatt sem, akik rögvest megbuknak, ha kiülnek egy asztalhoz dedikálni. Ugyanis nincs szánalmasabb annál, mint amikor maguk az olvasók foszlatják szét az egyfolytában sulykolt balliberális kultúrfölény mítoszát.