Kiállni a jogért, az igazságért – megalkuvás nélkül

Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság erdélyi tudósítója arról számolt be, hogy a szombati sepsiszentgyörgyi fórumon Bayer Zsolt „az ír, a baszk és a korzikai modellek alkalmazását sürgette…”. Tibori Szabó Zoltán jelen sem volt az eseményen, és ezért, vagy másért hazudott. Ezzel pedig mintegy megadta a jelet, hogy a sepsiszentgyörgyi fórum kapcsán kiadható a „vadászati engedély” Bayer Zsoltra és rajta keresztül a fórum valamennyi résztvevőjére. Történt pedig mindez azért, mert a sepsiszentgyörgyi fórumon Szász Jenő polgármester bejelentette, hogy megalakult az RMDSZ alternatívája, s az új politikai szervezet el is indul a jövő évi helyhatósági választásokon. Alább közöljük Bayer Zsolt beszédét. Mindenki döntse el, felszólította-e a szónok az erdélyieket, hogy terroristamódszerekkel harcoljanak igazukért.Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság erdélyi tudósítója arról számolt be, hogy a szombati sepsiszentgyörgyi fórumon Bayer Zsolt „az ír, a baszk és a korzikai modellek alkalmazását sürgette…”. Tibori Szabó Zoltán jelen sem volt az eseményen, és ezért, vagy másért hazudott. Ezzel pedig mintegy megadta a jelet, hogy a sepsiszentgyörgyi fórum kapcsán kiadható a „vadászati engedély” Bayer Zsoltra és rajta keresztül a fórum valamennyi résztvevőjére. Történt pedig mindez azért, mert a sepsiszentgyörgyi fórumon Szász Jenő polgármester bejelentette, hogy megalakult az RMDSZ alternatívája, s az új politikai szervezet el is indul a jövő évi helyhatósági választásokon. Alább közöljük Bayer Zsolt beszédét. Mindenki döntse el, felszólította-e a szónok az erdélyieket, hogy terroristamódszerekkel harcoljanak igazukért.

Kedves Barátaim!
Történt valami, mióta legutóbb találkoztunk Székelyudvarhelyen. Valami nagyon fontos, amiben megcsodálhattuk minden nyomorúságunkat, s önfeladásunk minden gesztusát. Ez a pillanat az volt, amikor Nagyváradon felavattuk Bethlen Gábor szobrát. S kiderült, hogy nem írhatjuk ki magyarul a Fejedelem nevét, sem pedig vezérlő mondatát: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” 2003-ban egy román polgármester megtilthatja, hogy azt, s úgy írjunk szobrainkra amit, s ahogy akarunk. Mi a válaszunk erre, barátaim? Zavartan, kicsit szégyenkezve, és pironkodva letakargatjuk a magyar feliratot, mert félelmünkben és elgyávultságunkban már jobban tartunk a román államtól és hivatalnokjaitól, mint a Fejedelem megvetésétől, mint gyermekeink és unokáink kiábrándultságától. Pedig gyermekeink és unokáink még hisznek. Hisznek bennünk is, és hisznek a jövőben is. Magyarfalva kicsike csángói ide, a Székelyföldre kirándulnak, és itt magyarórákat vesznek. Mikor hazamennek, beidézik őket a rendőrségre, s megfenyegetik, mondván, nem lesz jó vége, ha ilyesmivel töltik a szabadidejüket. Az idióta román sovinizmus még ezt is meg merészeli tenni 2003-ban, s a válasz erre is csak csönd vagy egy kis otthoni titkos dörmögés. El tudjátok képzelni, hogy mit tennének az írek, a baszkok, a katalánok, a dél-tiroliak, a korzikaiak, ha megpróbálnák megtiltani nekik, hogy azt írjanak szobraikra, amit akarnak? Ha fenyegetnék őket, amiért saját nyelvüket tanulják? Akkor ott kő kövön nem maradna. Mi pedig hallgatunk és tűrünk, de meddig még? Egyszer egy ír ismerősömmel beszélgettünk az erdélyi helyzetről, és megkérdezte: hányan vagytok ti ott magyarok? Mondtam, sajnos már csak úgy másfél millióan. Az ír megdöbbent: másfél millióan? Akkor hogy létezik, hogy nem rólatok szól az egész világsajtó? Hát igen. Nem rólunk szól, mert tűrünk, gyáván és önfeladóan. Mert arra a Bethlen-szoborra most háromszor akkora betűkkel kell kiírni magyarul, hogy ha Isten velünk, akkor kicsoda ellenünk. Aztán oda kell állni a szoborhoz, őrségbe éjjel-nappal, mert ha már a Fejedelmet sem tudjuk megvédeni, akkor semmit sem tudunk megvédeni. És buszokkal, autókkal kell elmenni a magyarfalvi csángó gyerekekért minden hét végén, és hozni őket tanulni a nyelvet, hogy lássák, érezzék, nem az a helyi hülye román rendőr az ő jövőjük. És ha az a helyi hülye román rendőr még egyszer fenyegetőzni merészel, akkor oda kell menni néhány ezer magyarnak a rendőrőrs elé, le kell ülni, és onnan addig ki nem jön senki, ameddig be nem fejezik egy életre azt, amit el sem lett volna szabad kezdeniük. És oda kell menni a Wass Albertről elnevezett iskola köré is, és megvédeni. Nehogy véletlenül azt képzelje Bizánc, hogy a magyaroktól elveheti egyik legnagyobb írójukat. Akiből a kommunisták csináltak háborús bűnöst. Nehogy azt higgyék a magyar gyerekek, hogy a jövőben nem járhatnak Wass Albert-iskolába, viszont sétálhatnak az Antonescu marsallról elnevezett sugárúton. Ébredjünk már fel, barátaim! Mindez itt és most történik velünk, miközben vezetőink pezsgőznek, és győzelmi jelentéseket tesznek közzé a javuló román–magyar kapcsolatokról. Persze könnyű úgy javítani a kapcsolatot, ha az egyik fél egyenesen imádja, ha arcul köpik, és minden nap házhoz megy a pofonért. A román alkotmány a mai napig azzal kezdődik, hogy Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam. Magyarország összes szomszédja büszkén és fennen hirdeti, hogy egységes nemzet. Mi pedig éppen most mondtunk le erről is. S ugyan miért? Írházi János aradi újságíró írja a Máért zárónyilatkozatáról: „S ami talán még ennél is szomorúbb a határon túli magyaroknak, a zárónyilatkozat szinte bekezdésenként hajítja át a kedvezménytörvénynek becézett, haláltusáját vívó macskát az EU udvarába. Ahol, a szöveg szerint, egyszer majd újra egyesülünk, és kivétel nélkül minden magyar gondja megoldódik. Európai zakóba préselődve.” Majd így folytatja Írházi János: „Persze a megmaradás elsősorban pénzkérdés. Budapesten máris kong az oktatási támogatás feliratú buksza, az anyaországban tanuló középiskolásokat pedig a szülőföld vonzásának szlogenjével próbálják hazatuszkolni. Néha olyan érzésem támad, hogy Magyarország EU-csatlakozásával egyszeriben nyűggé váltak a határon kívül rekedtek, akik – budapesti olvasatban – örökké csak kunyerálnak valamit.” Sajnos, igazad van, kedves Írházi János. Ott, a Máérten ismét elárultak bennünket, és még azt is elvárnák mitőlünk, hogy örvendezzünk a harminc ezüstpénznek, amit nem mi fogunk megkapni. Ott, a Máért-ülésen két tisztességes ember állt ki érettünk a határon túlról. Ágoston András a Vajdaságból és Kovács Miklós Kárpátaljáról. Erdélyből megint nem sikerült kiállítani egy tisztességes embert. Barátaim! A jámbor óhajok ideje lejárt. A félelem, a gyávaság, az aljas és pitiáner kis alkuk ideje lejárt. Most követelni kell, s kiállni a jogért, az igazságért. Balthasar Morales spanyol filozófus így üzen nekünk a középkorból: „Állj mindig bátran az igazság mellé! Se a tömeg, se a szenvedély vagy a zsarnok személye ne tántorítson el az igazságtól! Az igazi tisztesség bátran megütközik az erős hatalommal, sőt az önérdekkel is. A gyáva megalkuvók kibúvót keresnek, az állam érdekére hivatkoznak, amikor az igazságot megsértik. De az álhatatos férfi az ilyen színlelést árulásnak tartja, és inkább akar következetes, mint afféle okos lenni.” És mi lehet a következetes tisztesség ma Erdélyben? Minden jogunk kikövetelése, méghozzá megalkuvás nélkül! „Nincs alku, én hadd legyek boldog, másként akárki meggyaláz.” Székelyföldi régió, területi és kulturális autonómia európai mintára – és kettős állampolgárság. Kevesebbet nem lehet követelni, de egy olyan országban, ahol letakargatják szobraink feliratát, kevesebbet követelni nem is lenne tisztességes.