Nem mindegy, mi van az irodában

Mind több irodaház építése és átalakítása kezdődött meg a rendszerváltás idején. A beruházók az ingatlanfejlesztésekkel párhuzamosan egyre korszerűbb berendezésekkel látták el az irodakomplexumokat. A fejlődés néhány év alatt évtizednyit haladt előre, s a legmodernebb infokommunikációs eszközök megjelenése mellett a korszerű irodabútorok is helyet kaptak.

A munkahelyek kialakításakor a kisebb vállalatok vezetői sokszor maguk vették kézbe a „bebútorozást”, ám tevékenységük gyakran csak a számla végösszegének leszorításában mutatkozott. A közepes és nagyobb méretű vállalatok viszont már tervezőt bíztak meg a kialakítással, mert fontosnak tartották a kellő szakértelmet és odafigyelést. Ellenkező esetben – helytelen bútorválasztással – ugyanis az irodában dolgozók hamarabb elfáradnak, s egészségügyi problémáik is lehetnek. Ezek negatív hatása pedig végül akár teljesítményük csökkenéséhez is vezethet. Ezen túl a helytelenül megválasztott bútor, a harmónia hiánya a cég megjelenésén, imázsán ejthet csorbát.
Szakemberek azt tanácsolják, hogy az iroda megtervezésekor ragaszkodjunk a bútormobilitáshoz, vagyis ahhoz, hogy a helyiség bármikor könnyen átrendezhető, újabb elemekkel kiegészíthető legyen. Ugyanis a mai globalizált, versengő világban a vállalkozásoknak folyamatosan változtatniuk kell saját struktúrájukon, s ennek nem lehet akadálya az iroda területi variálhatósága. A bútor kiválasztásakor célszerű figyelembe venni annak rendeltetését is. Más bútor kell egy recepcióra és más a cégvezető irodájába. Megfigyelhető, hogy egyes vállalatok a cégen belüli hierarchiát a berendezési eszközökkel is érzékeltetik, így például a magasabb beosztásban dolgozók eltérő anyagú, mintázatú és színű bútort kapnak. Így kerülhet a főnök szobájába sötétebb színű bútor vagy többfokozatú, mechanikus állítású fotel. Ugyanakkor azt is célszerű figyelembe venni, hogy aki több papírmunkát végez, annak nagyobb felületű asztal szükséges, mint aki számítógépen dolgozik.
Az irodák létrehozásánál az utóbbi években bevett gyakorlattá vált – nyugati példák alapján – az egy légterű helyiségek kialakítása, ahol a dolgozók egymástól történő elszeparálását az asztalra szerelt elválasztók biztosítják. A megosztást segíthetik továbbá a térelválasztó paravánok, ezek akár szekrények vagy polcrendszerek is lehetnek. Külön odafigyelést igényelnek azok a munkahelyek – például a call-centerek –, ahol egyszerre sokan beszélnek. Ott indokolt a magas színvonalú hangszigetelés kialakítása is.