Tűzvonal

Egy évvel ezelőtt, 2002. június 23-án úgy döntött az izraeli kormány, hogy falat épít, amely elválasztja egymástól az izraeli és a palesztin lakosságot. Ez az „apartheidfal” három részből állna: északi, déli és jeruzsálemi szakaszból. A tervek szerint a mintegy 360 kilométer hosszú védvonal végighúzódna Ciszjordánia nyugati részén, s mélyen benyúlna Jeruzsálem körzetében a palesztin területekre.
Az izraeli fal ellen sokan tiltakoznak a palesztin szervezetektől egészen az Európai Unió vezetőiig, s nemtetszésének adott hangot George W. Bush amerikai elnök, valamint Tony Blair brit kormányfő is. A tiltakozók legfőbb érve az volt, hogy a fal északi része nem az 1949-ben meghúzott „zöld vonal” mentén emelkedne, hanem a palesztin területeken belül. Az izraeli Háárec című napilap cikkírója úgy véli, a fal többszörös rendeltetést töltene be. Egyrészt bizonyos fokú védelmet nyújtana a terroristák átszivárgása ellen, másrészt a telepesek számára hatalmi jelképként is funkcionálna.
Az izraeli kormány elkötelezte magát a telepesek jogainak védelmére, így a döntéshozókat nem zavarta, hogy egy tollvonással százezrek életét tehetik tönkre. A kérdéses területen 57 zsidó telep van mintegy 303 ezer izraeli lakossal, emellett 385 ezer palesztin él itt, akik a fal megépülése után Izrael földjén lesznek kénytelenek élni – már ha erre engedélyt kapnak. Egy palesztin forrásnak azonban más információi is vannak. A LAW nevű jogvédő szervezet szerint a kérdéses területek lakossága négy lezárt körzetben, a Dél-Afrikából ismert „bantusztánokban” fog élni. Ezek magukban foglalják Túl-Karm és Kalkilíja városokat, valamint több kisebb települést, összesen mintegy 110 ezer palesztin lakost. A felmérés szerint az akció célja elsősorban a kiváló minőségű földek és vízlelőhelyek megszerzése, ezek ugyanis a sivatagos Izraelben rendkívül nagy értékkel bírnak. A lezárt területeken élő palesztinok ugyanakkor el lesznek zárva Ciszjordániától is, így sem a valamikor létrehozandó palesztin állam, sem Izrael polgárai nem lehetnek.
Kalkilíja és környéke talán a legszemléletesebb példája a falépítés kockázatainak. A fal úgy húzódik majd a város körzetében, hogy a településhez tartozó ültetvények nagy része Izrael oldalára kerül, a település maga viszont el lesz zárva a földjeitől, ennek következtében a lakosok nem tudják learatni a termést. Egyes vélemények szerint Izrael így akarja elüldözni a palesztinokat a „biztonsági zónából”, ahogyan a zöld vonal és a fal közötti területet nevezik. További érdekessége Kalkilíjának, hogy alatta húzódik az az ér, amely Ciszjordánia vízszükségletének 51 százalékát fedezi.
A déli rész, amely Jeruzsálemig húzódik, 215 kilométer hosszú lesz, ám erről még nem döntött az izraeli kormány. Az előzetes tervek szerint 400 négyzetkilométernyi földet itt is elvesznek a palesztinoktól, ennek harmada Jeruzsálem városából kerül át Izraelhez. Ezen a területen 39 illegális telep létesült az évek során, amelyen 270 ezer telepes él, mellettük nagyjából ugyanennyi palesztin. A legproblematikusabb régió Jeruzsálem és környéke. Ariel Saron kormányfő úgy döntött, hogy a város körül 54 kilométer hosszú falat építtet, amely a lehető legtöbb telepet magában foglalja, ugyanakkor gyűrűként övezi a szent várost, annak keleti, arablakta felével együtt. Mivel a terv – a Palesztin Hatóság információi szerint – a „minél több zsidó, minél kevesebb palesztin” elvet érvényesíti, két falat építhetnek a város köré. Az első elválasztaná a „problematikus” lakosokat az izraeliektől, a második pedig Ciszjordánia felé zárná le a határt.
Ám a palesztinok a terv továbbfejlesztésétől is tartanak. Eszerint a bantusztánok már nem kisebb területeken jönnének létre, hanem Ciszjordániának legalább a felét foglalnák magukba, a többi pedig izraeli katonai megszállási övezet maradna. Az új katonai terv szerint délen és északon is lenne egy-egy lezárt régió, amelyekbe beszorítanák a palesztin lakosságot, s a jól ismert szalámitaktikával egyre csökkentenék az ellenállását. Bár ezt a tervet sehol sem ismertették, s valószínűleg nem is lenne életképes, a palesztinok tartanak tőle, hogy ha Izrael elkezdi építeni a megosztó falakat, soha nem fog leállni az építkezés.