A magyar külpolitika saját magát győzte le

Az immár tizennegyedik alkalommal megrendezésre kerülő Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor előadói összetétele világossá tette, hogy a Medgyessy-kormány nem folytatja a magyar–magyar, a magyar–román párbeszéd útját a romániai magyarság érdekében és nem támogatja az Orbán-kormány által elkezdett határon túli magyar politikát, a határok feletti nemzetegyesítési programot. A megnyitó beszédet Tőkés László Királyhágó-melléki református püspök tartotta Együtt vagy külön utakon címmel.

Ön azt mondta, hogy a mostani magyar kormány az integráció fejében kész lemondani a határon túli magyarságról, azaz a státustörvény kiüresítésével aprópénzre váltja a kedvezményeket. Erről van szó?
– A probléma régebbi eredetű. A Horn-kormány idején azt a kijelentést tette Kovács László külügyminiszter, hogy nem szabad feláldozni Magyarország tízmillió lakosát a határon túli magyarok érdekeiért, mert fontosabb Magyarország integrációja. Szerintem a megközelítés eleve elhibázott, mert nemzetpolitikai szempontból ez a kettő egymással nem állítható szembe és nem játszható ki egymás ellenében. Ez köszön vissza a jelenlegi magyar külpolitikában, amely nemhogy az integrációnak, de a szomszédságpolitikának is alárendeli a magyar kisebbségpolitikát. Gondoljunk a státustörvény egyéves vesszőfutására.
– A státustörvény magyartalanítására gondol?
– Az MSZP alárendelte ezt a központi nemzeti ügyet választási politikai céljainak, ez önmagában is megdöbbentő bizonyítéka annak, hogy a státustörvényt mire becsülték. Valóban kiüresedett a státustörvény és ez a legutóbbi szlovák–magyar külügyminiszteri tárgyalásokból derült ki, amikor képes volt Kovács László külügyminiszter sikerként elkönyvelni azt, hogy egyévi megaláztatási sorozat után, amit elszenvedett a magyar külpolitika, Kukán külügyminiszter nem volt hajlandó tárgyalni a státustörvényről.
– Legutóbb azt nyilatkozta Kovács László külügyminiszter a bukaresti és a pozsonyi tárgyalásairól, hogy nem legyőzték a román és szlovák partnereket, hanem meggyőzték. Miről győzték meg?
– Ezek szóvirágok. Inkább azt mondanám, hogy a magyar külpolitika saját magát győzte le. A bukaresti és a pozsonyi tárgyalásokon olyan alacsonyra helyezte a magyar külpolitika a lécet, hogy a következő bármely magyar kormány külpolitikáját vesztes helyzetbe kényszeríti és a jelenlegi külpolitikához képest szélsőségessé fogják nyilvánítani.
– Pontosan mit adott fel az MSZP– SZDSZ külpolitikája?
– A határon túli nemzetegyesítés politikai programja látványos feladásának vagyunk tanúi. Egy magyar nemzetstratégia lehetséges kiépítése bukott meg. Alighogy elkezdte a gyakorlatban megvalósítani az Orbán-kormány négyéves szünet után, amelyet Antall Józsefnek csak deklarálni volt ideje, hogy lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke, azt a Medgyessy-kormány csírájában fojtotta el.
– Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, a nemrégiben megalakult Magyar Polgári Szövetség elnöke szerint a székelyföldi regionális autonómiáról beszélni kell és népszavazást kell tartani a régió autonómiájáról. Szász Jenő úgy látja, az autonómia ott kezdődik, hogy nem félünk.
– Ahol a demokrácia is kezdődik Bibó István megfogalmazása szerint, azaz valóban nem félünk. A státustörvény ügyében is a magyar kormánynak teljes jogú partnerként kellett volna megkérdeznie bennünket, hogy mi mit akarunk. Nem engedményeket, alamizsnát kértünk, kérünk Magyarországtól, hanem mint alanyi jogú tagjaiként a magyar nemzetnek, kértük a státustörvény ésszerű módosítását a velencei bizottság ajánlása alapján, de nem többet. Kérhettük volna a külhoni állampolgárságot, netán a kettős állampolgárságot, mert ehhez nekünk jogunk van. Mi nem kliensei vagy vazallusai vagyunk a magyar kormánynak.
– De az autonómia kifejezéstől irtóznak olyan uniós politikusok, mint Jürgens vagy Verhaugen, vagy a román politikai vezetés.
– Mi korlátozott közösségi önrendelkezést akarunk, erre vagyunk jogosultak. Ezt még a wilsoni elvek is deklarálták az első világháború után másmilyen kontextusban, de mi megelégszünk a belső önrendelkezéssel, a belső autonómiának azzal a jogával, amivel számtalan országban már rendelkeznek egyes nemzeti közösségek. Gondolok Spanyolországra, Olaszországban a dél-tiroliakra vagy a finnországi svédekre, nem utolsósorban a belgiumi vallonokra, flamandokra és németekre. S ezt a törekvésünket alátámasztja most június végén az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének az a határozata, amely a svájci Andreas Gross, a parlamenti közgyűlés alelnökének a jelentése alapján született. Ez a határozat kulturális és regionális autonómiát irányoz elő az Európában létező etnikai és regionális konfliktusok feloldása végett. Ezt a Gross-jelentést, amelyet nagy szavazati többséggel fogadott el a parlament, az RMDSZ eltitkolta a közvélemény elől. Jellemző, hogy még Eörsi Mátyás szabad demokrata és Tabajdi Csaba szocialista képviselők is pozitívan értékelték a Gross-féle jelentést, és nyilatkozataikban lehetőséget látnak arra, hogy ez egy életképes utat jelentsen a kisebbségi közösségek ügyeinek a kezelésében. Továbbmegyek, Rolf Ekeus EBESZ-kisebbségügyi főbiztos kijelentette, hogy mielőtt a tagjelölt országok csatlakozása megtörténne, átfogó uniós kisebbségvédelmi rendszer kiépítése szükséges, mert ellenkező esetben a többségi nacionalizmusok – esetleges – felerősödése „katasztrofális következményekhez” vezethet.
– Ehhez képest magyar kártyák helyettesítenék a Szent Koronával díszített magyarigazolványt.
– Erősen feltételezhető, hogy egy szlovák–román kisantanti lobbi érvényesül Nyugat-Európában.
– A legnagyobb baj mégis az, hogy az RMDSZ sem egységes. Önt mint tiszteletbeli elnököt, leváltották.
– Eltávolítottak, de nem én távolodtam el tőlük, hanem ők távolodtak el az eredeti RMDSZ-től. A hivatalos RMDSZ vezetése egy szűk érdekcsoportból áll, amely a kommunista párt központi bizottsága típusú testületként működik. A szélesebb vezető rétege egy csaknem kétszáz tagú posztkommunista párti nómenklatúrából áll, amely az erdélyi magyar kisparlamentként egységesen megszavazza az operatív bizottság határozatait. Ez a társaság végképp elszakadt a magyar szavazóbázistól és a tagság tízezrével hagyta el az RMDSZ-t. A hatszázezer tagból a hivatalos felmérés szerint csak négyszázezren maradtak.
– Az egymásnak feszülés a románoknak kedvez?
– Sajnos. Tizenhárom év alatt a román hatalom leszakította a számára szalonképes, behódoló RMDSZ-funkcionáriusokat, vezetőket, és ezek által közvetett módon irányítja a magyarságot. A mai RMDSZ-vezetés már nem a magyar tagságot képviseli a román hatalom felé, hanem a román hatalmat képviseli a magyar lakosság előtt. Tíz éve nem hajlandó a belső választásokat kitűzni, az igazi képviseleti választást. Az RMDSZ azt a Nastase-kormányt támogatja, amely ugyanúgy folytatja jogfosztó politikáját, mint elődei, bizonyság rá az erdélyi magyarság példátlan mérvű pusztulása. Ehhez járult az elmúlt tíz esztendőben a magyarság térvesztése, tulajdonvesztése, társadalmi beszorítottsága, gazdasági háttérbe szorítása. A trianoni folyamatok tehát nem álltak meg, folytatódik az asszimiláció és a kivándorlás. Ez tarthatatlan állapot.
– Akkor nem véletlenül alakították meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, amelynek tiszteletbeli elnökévé választották.
– Az erdélyi autonómia kezdeményező testületét hoztuk létre harmincegy taggal, amely a tusnádi tábor helyszínén tartotta soros ülését. Az RMDSZ-tagság nem kizáró ok, mi integrálni akarjuk az összes politikai irányvonalat az egészséges baloldaltól az egészséges jobboldalig, egyszóval az egész erdélyi magyarságot. Meg akarjuk teremteni az erdélyi magyar közképviseletet.
– Milyen üzenete van annak, hogy a magyar kormány nem képviseltette magát a bálványosi szabadegyetemen, a szocialista Nagy Sándor politikai államtitkár is lemondta az előadását. Markó Béla, az RMDSZ elnöke is távol tartotta magát a politikai műhelytől.
– Szánalmas üzenetet hordoz. A magyar kormány és Markó Béla is a határon túli magyarok, az erdélyi magyarság egységéről beszél. Ezzel szemben negligálják a román– magyar kapcsolatok csaknem másfél évtizedes intézményesült formáját. Ezt egységesen távollétükkel sújtja mind a magyar, mind a román kormány, mind a hivatalos RMDSZ. Emil Constaninescu, Románia volt elnöke viszont eljött a nyári egyetemre, aki vállalta, hogy Orbán Viktor volt miniszterelnökkel előadást tart.
– Azért kapott egy másik üzenetet is Tőkés László. Bátyját, Tőkés Józsefet, aki évek óta a Határon Túli Magyarok Hivatalának munkatársa, egyik napról a másikra kidobták az állásából.
– Az üzenetnek előzményei vannak. Hónapokkal ezelőtt megtudtuk, hogy el akarják távolítani József bátyámat műszaki állásából. Hangsúlyozom, hogy bátyám mérnök ember és semmi köze a politikához. Akkor az illetékes politikai államtitkárhoz, Szabó Vilmoshoz fordultam, aki meglepődött a hír hallatán és biztosított arról, hogy semmiféle politikai háttere nincs az ügynek, a bátyám maradhat az állásában. A szóbeszéd igaz lett, mert bátyámat minden indoklás nélkül kitették a munkahelyéről.
– Van jövője a státustörvénynek?
– A státustörvény magyartalanítása, a nemzetstratégiai eszközből pusztán anyagi kedvezményekre való degradálása, kiüresítése meggyőződésem szerint a határon túli magyarságot ellenlépésre fogja kényszeríteni. Mert nekünk nem pénz kell elsősorban, hanem egy olyan nemzeti biztonság, hogy ne kerülhessünk két szék között a pad alá, s még egyszer ne lehessünk Magyarország és Románia senkiföldjének vándorai.