Eldöntendő kérdés volt Lovas István előadásának címe, amelyet a Zuglóért Polgári Egylet meghívására tartott. Hasznos-e a radikális hang az újságírásban? Lovas mégsem döntötte el a feltett kérdést egyértelműen, ám a majd ezerfős közönségben érzékelhetően mégsem támadt semmilyen hiányérzet. Az előadó tudniillik inkább másról beszélt – a kormányzati kommunikációról. No persze nem csupán a mostaniról, de az előző kabinet alatti, néha akadozó stílusú, döcögő polgári kormány közötti viszonyról is. Mert hogy ez a viszony ilyen furcsán kétarcú volt, az nem csupán az előadás egyes elemeiből tetszett ki, de az igen szépszámú közönség reagálásaiból is. S közben – a publikummal folytatott dialógusnak köszönhetően – még az alaptételre is megkaphattuk a választ. Hogy eleve hamis az a beállítás, amely szerint a jobboldali újságírásnak egyetlen húron kellene játszania. Hisz ki látott olyan ökölvívót, aki mindig csak támad vagy eleve pusztán védekezik. Széles a repertoár, s a jó taktikus mindig meg tudja választani, éppen mi a célra vivő. A jobbegyenes-e az üdvös, vagy az, hogy elhajoljunk az ütés elől, esetleg hátra kell táncolni, ha az ellenfél sportszerűtlen eszközöket vet be, s még a bíró is vele van. Természetesen győzni csak az tud, aki arra is képes, hogy az övön aluli ütések kivédése mellett találatokat vigyen be a másik félnek. Ezt a sportszerű küzdelmet, a győzni akarás képességét igyekszik a társadalomba plántálni Lovas István, s hogy erőfeszítései nem hiábavalóak, azt a hétről hétre megtelő előadótermek éppúgy bizonyítják, mint a felé áradó tehetetlen kormánypárti düh.
Lovas István persze nem csupán a magát baloldalnak nevező érdekvédelmi szövetség mindent és mindenkit lehengerelni igyekvő politikáját bírálta, a kritikai megállapításokból bőven jutott a polgári oldalnak is. Ez utóbbit azonban – mint mindig – most sem morális szempontból kárhoztatta, hanem arra figyelmeztetett: az egyszer már elkövetett hibás döntéseket önsorsrontó vétek lenne még egyszer meghozni. A közíró amúgy igen derűlátóan ítéli meg a nemzeti oldal esélyeit, s számára csak az kérdéses, hogy a következő választásokon sikerül-e megszerezni a kétharmados többséget, vagy ismét be kell érni olyan eredménynyel, amely nem teszi lehetővé a legfontosabb törvények demokratikus jogállamhoz illő módosítását. Szerinte a Fidesz éppen akkor követte el a legnagyobb hibát, amikor Wermer Andrásra bízták a kampány irányítását, aki megvalósította a világon egyedülálló kampány nélküli kampányt, merthogy úgy látta, a győzelemhez ennyi is elég. A Fidesz ezzel eleve lemondott a kétharmados többségnek még a lehetőségéről is, s a választók talán ezt az óvatoskodást nem tudták honorálni tavaly tavasszal.
Abban, hogy a polgári szövetségnek igen komoly esélyei vannak a következő voksoláson, nagy szerepet játszik az MSZP–SZDSZ katasztrofális színvonalú kormányzása – szögezte le Lovas, aki fölhívta a figyelmet a nemzetközi sajtóban egyre-másra megjelenő cikkekre, amelyekben a magyar gazdaság tragikussá váló állapotát pellengérezik ki.
S hogy kell-e radikális hang a politikában és az újságírásban? Az élet maga adta meg a választ a közíró meglátása szerint. 2002 tavaszán, a két választási forduló között Orbán Viktor miniszterelnök egymaga majdnem meg tudta fordítani a választás kimenetelét, mert olyan határozott hangon szólt az emberekhez, amilyet a kampányban addig nem tapasztaltak a Fidesz részéről. Most szintén hasonló tendenciának lehetünk a tanúi. A polgári szövetség – amint napvilágot láttak a kereszténydemokrata internacionálé kormányzatot elmarasztaló sorai –, nyomatékosan felemelte szavát az aggodalomra okot adó magyarországi emberjogi helyzet miatt. De radikálisan léptek fel a polgári erők minden más, belpolitikai, gazdasági, pénzügyi botrány ügyében is, s a közvetlen hatás nem is váratott magára. Döbbenetes módon megfordult a közvélemény-kutatási adatok trendje, a Fidesz népszerűsége emelkedik, míg a kommunisták és harcostársaik lejtmenetbe kerültek.
A radikális vagy nem radikális politizálás dilemmája tehát eleve álprobléma – világlik ki Lovas István gondolataiból. Hiszen a kormányerők a lehető legradikálisabb módon próbálják felszámolni a politikai ellenfeleket, s mindazokat, akik nem az ő véleményüket szajkózzák. S hogy mi lehet az ellenszer? A polgári oldal bizonyítottan sikeres, erőteljes fellépésén túl a több munka. Ész, tehetség dolgában ugyanis sokkal jobban állunk, mint a balliberális oldal, ám szorgalom tekintetében egészen a legutóbbi időkig súlyos lemaradásban volt politikusaink többsége. Még egy kellék szintén nem elhanyagolandó a siker érdekében. Éppúgy, mint a másik oldalnak, ki kell építenünk a saját médiavertikumunkat a televízió- és rádióállomásoktól akár a gasztronómiai lapokig. Hogy ne csak az ő politikusaik ömöljenek még a csapból is.
Lovas Istvánt megkérdeztük, nemrég miért maradt el majdnem a lajosmizsei előadása. Mint beszámolt róla, a helyi MDF-es elnök meghívásának tett eleget, ám ezúttal is kérte a szervezőket, hogy ne legyen könyvárus a helyszínen, mert a balliberális média előszeretettel fényképezi össze olyan kiadványokkal, amelyekhez semmi köze. A fórum helyi elnöke ígérete ellenére eltűrte a hívatlan kereskedők jelenlétét, így Lovas kénytelen volt elhagyni a helyszínt, s csak az érdeklődők kérésére fordult vissza az országútról, hogy egy óra múlva a közönség még ott maradó részének megtartsa előadását.
támogatás
A lehetőségek 15 éve: tízmillió forintra emelkedett az energetikai otthonfelújítás támogatása
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!