Medgyessy utolsó hídavatója

Még élénken emlékezhetünk a visszatérő parlamenti jelenetre az előző ciklusból: feláll Kuncze Gábor, és bombasztikusan kijelenti, hogy az Orbán-kormány nulla kilométer autópályát épített. S bár ő is jól tudja, hogy a reklamált utak gőzerővel készülnek, joggal bizakodhat abban, hogy a késedelmes indítás miatt úgysem tudja a polgári kormány átadni az elkészült szakaszokat. A necces kormányváltás után azonban alapjában változik a hozzáállás. A koalíciós zsaroló pozícióból következőleg a közlekedési tárca immár az övék, Csillag miniszternek pedig a paksi atomcsapás után úgy kell a sikerpropaganda, mint egy falat kenyér: ő és államtitkárai megadóan beírogatják hát a teljesítménylistára az előző ciklusban kezdeményezett és nagyrészt megépített sztrádaszakaszokat és Duna-hidat – ha kell, a fél éve használt bátaszéki elkerülőutat is felavatják. Ám közben egyetlen méter új autópályát sem építenek. Ha hihetnénk a kampányban emlegetett nyolcszáz kilométernek, időarányosan most kétszáznál kellene tartaniuk. Ehelyett még azt is megtorpedózták, ami 2003 júliusára automatikusan megépült volna. Az M3-as autópálya már Görbeházánál tartana, felavatták volna az M7-es autópálya Becsehely–Letenye közötti szakaszát, s elkészült volna a Szlovéniával összeköttetést biztosító M70-es autóút is. Összesen negyven kilométer. A Medgyessy-kormány e szerződéstervezeteket lesöpörte az asztalról, s mindhárom projekt esetében elvesztegetett egy-egy évet. Viszont nem sikerült megtakarítania egyetlen forintot sem: a Vegyépszer vezette konzorciumok ugyanannyiért vállalták volna az építést, mint a külföldi tulajdonú cégek. A különbség: mostanra készek lennének ezek az utak.
Vagyis az előző kormányzatot mindenáron kriminalizálni óhajtó, de a gyanúit bizonyítani nem tudó kormányzati filozófiát az ország sínyli meg. A miniszterelnök – túl a kétszer száz napos porhintéseken – kezdi felfogni: a gazdaság megfeneklése, a kormányzati impotencia nem sokáig ellensúlyozható már szimbolikus politikai gesztusokkal. Lehet Európa-tervbe vagy bármibe suvasztani ama intézkedéseket, amiket amúgy is muszáj meglépni – az emberek előbb-utóbb mégiscsak megkérdezik majd: bő egy év kormányzás után hol vannak az ígért út- és metróvonal-kilométerek? (Medgyessyt még az ág is húzza: ravaszul kommunikált csomagját nyomtalanul felfalta az aszály meg a kismamák elnyert pénze.)
Ám a teljesítményhiányos Csillag miniszter szűrét nem olyan könnyű kitenni, mint mondjuk Kiss Elemérét. Ő az SZDSZ embere, s a koalíciós társ ügyesen lavírozik, hogy kormánykádereit megvédje. (A Kóródi–Persányi váltás meg minőségi csere volt.) A korrupciós vádakban fürdő Magyar Bálint éppoly érinthetetlennek látszik, mint a kváziminiszter Kovács Kálmán, vagy maga Csillag István, akin igencsak lötyög a két minisztérium anyagából összefércelt zakó. Ráadásul a szabad demokraták azt a bárdolatlanságot is elkövették, hogy egy szűk héttel Medgyessy előtt, az SZDSZ-es szekszárdi polgármesterrel összejátszva lényegében felavatták az új Duna-hidat. Gondolták: ha már úgyis Orbán Viktor építtette fel, miért ne ők nyúlják le, miért hagyják a kormányfőnek? A jeles hídünnepre még Demszky is felocsúdott álomkórjából, s személyesen megjelent Tolnában – elvégre egy listavezetőnek nem lehet elég korán kezdeni a kampányt az európai parlamenti választásokra. Ingyen volt a sör, a tízezer adagos ingyengulyást egy Dunaferr Center feliratú óriási acélkondérból mérték, az érdeklődőket pedig ingyenes Gemenc Volán-autóbuszok szállították az évek óta elzárt munkaterületre Szekszárd központjából. Az SZDSZ hídi juniálisán a TNT adott műsort, pedig a Matuska Szilveszter Big Band is szerepelhetett volna. Ráadásul a legszebb kádári tradíciókra hajazó rendezvényt megfinanszíroztatták az M9-est építő, korábban még diabolikus színben lefestett Vegyépszerrel és alvállalkozóival. Mindezt a Szféra Kft. celebrálta több mint huszonötmillióért, bizonyságául, hogy a hazai liberálisok mindig jobban tudtak látszatot építeni, mint például hidat.
Úgy hírlik, az M9-est és a szekszárdi hidat felavató miniszterelnök elől eltitkolta a közlekedési tárca, hogy az út voltaképpen egy bő hete már forgalomba van helyezve. Pedig Medgyessy Péter programját okosan felépítették. Miközben a rizikós parlamenti zárónapról már haladéktalanul szabadságra távozott, sőt a visegrádi csúcstalálkozóra sem ért rá, a píárszempontból vonzónak tetsző hídavatásra azért időt szakított a nyári uborkaszezon előtt: lehetőleg ez a kellemes szerep rögzüljön hosszú hetekre a választókban. Ettől fosztotta meg a főnököt a koalíciós agytröszt. Ráadásul szakértők egybehangzó állítása szerint jogi képtelenség lett volna megrendezni a június 28-i hídi vásárt és a többi rendezvényt az M9-es autóúton, mivel ha az akkor még munkaterület lett volna, egyetlen civil sem mehetett volna be. (Ahogyan Orbán Viktor beszédét is erre hivatkozva igyekeztek megakadályozni.) Úgy tudni, az új út már több mint egy hete az Állami Autópálya Kezelő Rt. kezelésében állt, mikor Medgyessy megérkezett az avatásra.
A miniszterelnöki avatóünnepséget amúgy ugyanaz a Szféra Kft. organizálta, amely az SZDSZ-napot is megrendezhette. Kérdéses, hogy szemben a megszokott és ésszerű renddel, az útavató finanszírozásába miért nem szálltak be a kivitelező cégek, azt miért a beruházó Nemzeti Autópálya Rt. finanszírozta teljes egészében, közpénzből. Ezzel szemben a múlt szombati, sokkal nagyobb szabású SZDSZ-rendezvényt gálánsan kifizették az M9-es építői. Ez a megoldás azt a benyomást kelti, mintha a kivitelezők megválthatták volna az avatóünnepségi hozzájárulást az SZDSZ-juniális finanszírozásával. A Szféra Kft. egyébként szerepel a Miniszterelnöki Hivatalnak azon a – rendkívül rövid – listáján, amelyikről választhatnak a kormányfő részvételével zajló rendezvényt megszerveztetni kívánók.
Ellenben tény: az Orbán-kormány alatt épült újjá az esztergomi Mária Valéria híd, továbbá teljesen felújították a dunaföldvári, a bajai és a tiszaugi hidat – utóbbit külön közúti pályával bővítve. Ugyancsak az Orbán-kormánynak köszönhető az M3-as Tisza-hídja és a szekszárdi Duna-híd. Ha volna rá politikai akarat, néhány év alatt felszámolható lenne a vészes dunai és tiszai hídhiány. Ezzel szemben a Medgyessy-kormány márciusban megjelent, 2015-ig tervező programja, amelyet Csillag István hetente egyszer Sztráda Expressz néven igyekszik eladni, mindössze két híd befejezésével számol: óvatos választási előrelátással nem erre a kormányciklusra, hanem 2006 december végéig. Az egyik az M0-s északi Duna-hídja, a másik az M8-as dunaújvárosi hídja. Viszont ugyaneddig a napig a Sztráda Expressz mindössze egyetlen Tisza-híd előkészítését veszi tervbe, „a 2007–2015 közötti megvalósítás érdekében”, Szolnoknál. Valószínűsíthető: alighanem Szekszárdon volt Medgyessy Péter utolsó hídavatója.