Mosómedvék

Nagyjából ekkorra derült ki, hogy ez így nem mehet tovább. És hová fordul a megrettent bűnöző, ha megbánást kíván tanúsítani? Természetesen a polgári nemzet-, valamint biztonsági szolgálatokat felügyelő politikai államtitkárhoz. Valamennyien így vagyunk ezzel, magam sem megyek máshová. A múltkor is, mikor megszegtem hazánk törvényeit és lábbal tiportam az alkotmányt, azonnal a polgári nemzet-, továbbá biztonsági szolgálatokat felügyelő politikai államtitkárhoz szaladtam. Diskuráltunk, aztán elengedett. Nagyon jó intézmény az államtitkár úr. Kulcsár Attila is hozzá fordult. A sors kifürkészhetetlen rendelése folytán a brókerigazgató és az államtitkár beszélgetéséről egyáltalán semmilyen hanganyag vagy jegyzőkönyv nem került lapunk birtokába. Ezt közöljük most szó szerint.
– Hát kérem szépen, én mostanában több milliárd forint elsikkasztásával foglalkoztam. Rengeteg közpénz is volt ezek között. A rabolást úgy tudtam folytatólagosan megcselekedni, hogy barátaim voltak a politikai, kormányzati és médiaelitben. Őnékik én magas hozamot garantáltam, aminek boldogan örültek. Többektől azonban emiatt elloptam a pénzt. Fondorlatos ember vagyok én, bár most szeretnék részletesen feltáró vallomást tenni.
– Ha közpénz van az ügyben, forduljon Keller László államtitkár úrhoz.
– Keller László államtitkár úr visszaüzent, hogy ne zaklassam a marhaságaimmal, mert el van foglalva. Nagyon érdekes fideszes ruhaszámlákat hajkurászott fel 1999-ből, éppen azokat elemzi.
– Megjegyzem, én sem nagyon érek rá magával társalogni. Nem is gondolná, de nagyon érdekes fideszes ruhaszámlákat hajkurásztam fel 1999-ből, éppen azokat elemzem. No, de ha már itt ül, akkor hallgatom.
– Az előbb már előadtam az üzelmeim lényegét.
– Ha lehetne még egyszer, mert izé… éppen ezeket a számlákat nézegettem, és nem emlékszem pontosan.
– Kérem, én egészen eddig loptam. Ám tekintve, hogy képzetlen ember vagyok, ezt nem tehettem volna egyedül. Az úgy volt, hogy voltak nékem kapcsolati barátaim a politikai és kormányzati közéletben, akiknek jó sok hozamot ígértem. Tisztítottam a pénzüket, mint a mosómedve, miközben nekem véletlenül több jutott, mint amiben megállapodtunk. A vége ma már számtalan milliárdra tehető, köztük közpénzekkel. Most fog mindez derülni. Ettől tartok.
– Csak ne féljen, fiatalember. Ez jogállam, és magának is vannak jogai, ha nem is sok. Azt mondja, voltak társai?
– Számtalan jól ismert ügyfelem volt nékem. Államtitkár úr, el sem hinné, hogy például sok hozamot biztosítottam én a…
– Hát nem is hiszem el, ne aggódjon. Egyáltalán, ez a történet nagyon érdekes, de végül is mit akar tőlem?
– Fel szeretném tárni tetteim mozgatórugóit, egyszersmind megnevezvén azokat az emberi kapcsolatrendszereimet, akik nélkül én, az ördögien ravasz, de mégiscsak iskolázatlan csaló nem hajthattam volna végre gonosz praktikáimat.
– Nagyon jó. Első ezek között Orbán Viktor, ugyebár?
– Ő pont nincs közöttük. Elsősorban a másik oldalt sorolnám.
– Sajnos nekem mennem kell. Keller államtitkár úrral van találkozóm, próbálunk dűlőre jutni ebben a számlaügyben. Egyébként most mik a tervei?
– Az igazat megvallva, éppen külföldre készülök, mert kissé félek. Meg nyaralnék is valamit, ha már így alakult.
– Helyes. Van hová mennie? Szóljon, ha nincs. A nyaralás, az nagyon jó. Majakovszkij is háromszor akart öngyilkos lenni, csak soha nem találták otthon, hehehe. No, fel a fejjel. Pihenjen, úszkáljon, aztán majd csak lesz valahogy. Nem eszik olyan forrón a kását. Biztos, hogy az Orbán nem…
– Biztos. Úszni meg nem tudok.
– Nem? Ezt felírom. Mindegy, okvetlenül utánanézek a történetének, de kell hozzá három nap. Érti, három. Nem több, nem kevesebb. Három. Úgyhogy, ha gondolja, nézzen be a jövő héten, valamelyik vasárnap. Jó utat, kedves barátom.