„Nem Saron a világ ura”

„Nekünk az útitervet kell követnünk, s nem a zsidó állam álláspontját elfogadni. Az izraeli kormány soha nem ülne le velünk tárgyalni, ha Amerika erre nem kényszeríti” – nyilatkozta lapunknak Nabíl Saat palesztin külügyminiszter.

2003. 07. 15. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mi a valós probléma Mahmúd Abbász kormányfő és Jaszszer Arafat elnök között? Valóban más véleményük van a palesztin függetlenség kivívásáról, vagy csak a média torzít?
– A két ember, akiről szó van, hosszú éveken át együtt dolgoztak. Arafat elnök volt, Abbász pedig az ő egyik helyettese. A mostani reformmal megváltoztak a szerepek. A Palesztin Hatóság politikailag áttért az amerikai rendszerről a francia rendszerre. Az előbbiben minden hatalom az elnök kezében van, az utóbbi viszont megosztja a hatáskört a kormány s a miniszterelnök, valamint az elnök között. Az ilyen helyzetekben természetesen időbe telik, hogy a politikusok meg tudják határozni jogkörüket, vannak bizonyos súrlódások. A stratégiai kérdésekben azonban egyetért Abbász és Arafat. Minden más csak izraeli hisztériakeltés.
– Ön optimistának vallja magát az útitervvel kapcsolatban. Teszi ezt annak ellenére, hogy ez a béketerv nem tartalmaz semmit a palesztin menekültek sorsának rendezésére, s Izrael kijelentette, ezt a témát nem hajlandó megtárgyalni, a menekültek ugyanis nem térhetnek vissza szülőföldjükre.
– Az útiterv tartalmaz bizonyos elemeket, amelyek a menekültekkel kapcsolatosak. Ezek szerint Jeruzsálem státusának rendezésével és a menekültek ügyével a tárgyalások utolsó fázisában kell foglalkozni. A béketerv kimondja, hogy a megbeszélések alapját a témában meghozott ENSZ-határozatok és az oslói megállapodás kell hogy képezze. Hogy Izrael mit mond, az valójában nem lényeges.
Ha Tel-Avivon múlna, semmit sem tárgyalnának meg a palesztinokkal, Amerika nyomása nélkül továbbra is fenntartanák a megszállást. Nem akarják visszaadni a földeket, esetleg kivonulnak a városainkból, emellett nem állítják le az illegális telepek építését, fejlesztését sem. Nem akarnak semmit sem tenni. Ennek ellenére látni kell, hogy nem ők uralják a világot. Háromszázezer katonát küldenek Irakba, hogy elmozdítsák a vezetőjét, ugyanúgy, mint Afganisztán esetében. Libéria elnökét felszólítják a távozásra, aki ezt meg is teszi. Koszovó függetlenségéért a NATO csapatait küldik harcba, hogy a szerbeket bombázza. Látni kell, a világot nem Szaddám Huszein, nem Milosevics és nem Ariel Saron mozgatja.
– Kovács László külügyminiszter, mikor Izraelbe látogatott, kizárólag izraeli politikusokkal találkozott, a palesztinokkal azonban nem. Eleget fog tenni az ön meghívásának, s találkozni fog Jasszer Arafattal, bár ezzel Ariel Saron szemében szalonképtelenné válik?
– Az önök külügyminisztere elfogadta a meghívásomat, s azt mondta, találkozik az elnökkel, a kormányfővel és velem is. Emellett közölte, Magyarország egyetért az Európai Unió álláspontjával, miszerint nem szabad bojkottálni Jasszer Arafatot, a palesztinok választott vezetőjét. Ha volt is bármilyen probléma e téren, annak mára vége.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.