Nyakón vágva

A kormányfő a szekszárdi hídavatón hitet tesz a társadalmi megbékélést szolgáló politika mellett – írta tegnap forrásaira hivatkozva a Népszabadság. Ki-ki megítélheti, hogy a Medgyessy Péter által elmondottak végül menynyiben valósították meg e feltételezett szándékot. Az én olvasatomban a bejelentett döntések a tavalyi száznapos program paródiáját jelentik (az ilyen lépéseket hívták a Kádár-korszakban közérzetjavító intézkedéseknek, amelyek megjelenése tipikus válságtünet volt), ezenfelül néhány újabb általános megfogalmazást – lózungot – hallhattunk a sokat emlegetett, de pontosan most sem meghatározott köztársasági eszme nevében.
A miniszterelnöki beszéd fenntartotta a bizonytalanságot az árokbetemetési szándék komolyságát illetően, aki azonban tegnap reggel megnézte a „közszolgálati” televízió Nap-kelte című műsorát, abban nem maradhattak kételyek. Nyakó Istvánt, a nagyobbik kormánypárt szóvivőjét faggatta a műsorvezető azon minapi nyilatkozatáról, amelyben Kövér Lászlónak „gratulált” abból az alkalomból, hogy ismét a Fidesz választmányának elnökévé választották. Az ominózus szöveg gyermeteg szójátékokkal emlékeztetett az ellenzéki politikus elhíresült „köteles” beszédére, pontosabban felelevenítette az ennek apropóján koholt szocialista kampányhazugságot. Az ifjú MSZP-s politikus – aki a parlament honlapja szerint érettségivel rendelkezik, míg pártja weboldalán már szociológusként feszít – világossá tette: azért kell folytatni a Fidesz elleni kampányt, mert Orbán Viktor a szekszárdi hídon nemzeti összefogásra, a baloldali szavazókkal való párbeszédre szólított fel. Magyarán: ha nem az MSZP hirdeti meg az árokbetemetést, akkor azt minden eszközzel meg kell akadályozni. Nyakó azt is elmondta, hogy a levelet egyeztette Lendvai Ildikóval, tehát nem egy pártapparátcsik egyszerre aljas és infantilis egyéni megnyilvánulásáról, hanem a párt stratégiájával harmonizáló akcióról van szó.
Nem is az a legfontosabb kérdés, hogy felelős politikusok miért múlatják ilyen gyermeteg dolgokkal az idejüket a Mókus őrs színvonalára süllyesztve a magyar közéletet, hanem az: felemeli-e egyszer a szavát a baloldali értelmiség jobbik fele a megbékélést hirdető, ám a másként gondolkodókat nem emberszámba vevő kormányzati és médiamegnyilvánulások ellen? Kovács László Orbán-fóbiája például már-már lehetetlenné teszi a nemzeti érdekérvényesítést a külpolitika terén, de a köztársaság kormánytól független intézményei elleni támadásoknak is túl kell lépniük minden, a jogállamiság mellett elkötelezett gondolkodó tűréshatárát. Illúzióink persze itt sem lehetnek, a Lukács György köpönyegéből előbújt „liberálisaink” például Horthy szellemétől vagy a lenácizott jobboldaltól jobban rettegnek, mint a posztkommunista elit a hálózat valóságos nyomulásától, így számukra Kádár leghitványabb ügynöke is elfogadhatóbb lenne a démonizált Orbán Viktornál.
Minden arra utal, hogy csak szavazatszerző retorikai fogás a megbékélés hirdetése. Ezért keltettek a kormánypártok sajtójukkal együtt hisztériát a tegnapi budapesti demonstrációk felvezetéseként, a balhé ugyanis eltereli a figyelmet a korrupciógyanús ügyekről, a gazdaság gyalázatos állapotáról. Hiába hallatszanak elvétve józan és tisztességes hangok a baloldalról, mint Hiller Istváné, a tempót Kovács, Lendvai, Keller, Tóbiás, Gál J., Újhelyi, Nyakó, a Mókus őrs gyűlöletfelelősei diktálják.
Medgyessy Péternek, a „köztársaság” miniszterelnökének pedig ez tökéletesen megfelel.