Egy náci plakátkiállítás

A magyarok „önkritikus, hibáikat ismerő, gyengeségeiknek tudatában levő emberek. E kis kelet-közép-európai nép azonban jóravaló fajta: környezetbarát és természettudatos, szociálisan érzékeny, a hajléktalanok sorsánál pedig csak a kóbor kutyák és cicák háborítják fel jobban”.

A fenti idézet az index.hu internetes lap cikkéből való, amely a Geszti Péter-féle ARC-plakátkiállítást veszi górcső alá. A rapperként, reklámcégvezetőként és az SZDSZ Goebbelseként egyaránt sikert sikerre halmozó médiaguru – hogy ezúttal ne a Született gyilkosok főhőseinek kevésbé hízelgő megfogalmazását használjuk – évente megrendezett kiállítása ezúttal már a szélsőbal internetes gyülekezőhelyének számító honlap sajtómunkásainál is kiverte a biztosítékot. A tárlaton ugyanis olyan, a mai magyar valóságot fokozhatatlan mélységekig feltáró „alkotások” szerepelnek, mint például az a kép, amelyen egy dinynye látható – meglepő módon „dinnye” felirattal ellátva –, és a gatyaletologatós SZDSZ-kampányok szellemi motorja szerint az is kiállításra méltó műremek, ha valaki egy fehér felületre vörös betűkkel felírja, hogy „pénisszel festettem”. Tavaly és tavalyelőtt bezzeg olyan „műremekektől” hemzsegtek az ARC-plakátkiállítások, amelyeknek a fő mondanivalója abban állt, hogy a magyarok bőgatyás, fütyülős barackos, hónaljszagú, bunkó társaság, akiknek mielőbb illendő volna megtanulniuk olyan kicsiknek lenni, hogy – ha lehet – már ne is legyenek sehol.

Persze az idén kiállított művekből a legkevésbé sem azért tűnt el a politika, mert a jelenlegi kormány, valamint a románul kitűnően értő és érző lobbifenomén kritizálása napjainkban rendszerint rendőri zaklatást és bírósági eljárást von maga után. Tudniillik mindennek a magyarázata nem egyéb, mint hogy – miképpen az index cikkírója is rámutat – „a politikai hisztéria mostanra láthatóan lecsengett”. Nyilván így van ez – véget ért Orbán Viktor fasiszta rémuralma, megtörtént az árokbetemetés, és a közélet immáron senkit sem érdekel, hiszen ebben a fene nagy nyugalomban nem történik semmi, ami említésre méltó lehetne. Mostanság az az országos hír, ha a Való Világ egyik szereplője részegen felpofozza a másikat, míg a legfontosabb közéleti eseményekről szóló cikkek szemlézésére hivatott Tallózó címoldalán Bajor Imre szerepel, aki – mint megtudhatjuk – a nyár folyamán legatyásodott, és a szintén kiváló Goebbels-tanítvány Mester Ákos lapja, a 168 Óra a piliscsabai Elvis Presley képét hozza a címlapon. Ugyanis most depolitizálás van.

„Minden hatalom diktatúrára tör, amely »depolitizálni« akarja a közvéleményt” – írta volt Pethő Sándor, a Magyar Nemzet alapító főszerkesztője 1936-ban. A depolitizálás jelszava ugyanis nyersebb megfogalmazásban azt jelenti: mindenki hallgasson. Kérdéseket feltenni, kritizálni tilos. Csakis hozsannázni szabad, az viszont kötelező. És a média 98 százaléka páratlan profizmussal hajtja végre a feladatot, amelyet Pethő annak idején a következőképpen fogalmazott meg: „hozzászoktatják a közönséget, hogy egy esztendő óta csupa nagyszerű, páratlan, monumentális, rendkívüli események történnek ebben az országban”, miközben „az új honalapítás jelszavait kintornáztatják sajtóbeli élharcosaikkal”. Medgyessy a legalázatosabb bólogatójánosok módjára levezényelt EU-csatlakozás ürügyén már-már afféle új Szent Istvánként ünnepelteti magát, miközben olyan méreteket ölt a kormánypártokkal összefonódott gazdasági bűnözés, hogy azt néhány évvel ezelőtt elképzelni sem tudtunk volna. Ugyanis amikor a két választás között Orbán Viktor annak a veszélyére hívta föl a választók figyelmét, hogy a marxistákból lett nagytőkések részvénytársaságot csinálnak a hazából, akkor a volt miniszterelnök tévedett. Medgyessyék ugyanis nem részvénytársasággá tették az országot, hanem bevitték apportként a vörös maffiába. S ha valaki megkérdezi, miként lehetséges, hogy a tízmilliárdot – tehát a csecsemőktől az aggastyánokig minden magyar állampolgártól ezer forintot – lenyúló Kulcsár Attila hogyan juttathatta át a könnyen szerzett összeget üzlettársainak éppen a hálózati miniszterelnök bankján keresztül, akkor az a válasz, hogy „a bankigazgató nem köteles ellenőrizni minden tranzakciót”. És ezzel minden el van intézve. Miképpen azt sem szokás firtatni, hogyan szökhetett át Kulcsár Ausztriába akkor, amikor a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter már bizonyítottan tudott machinációiról. Ehelyett attól zeng a sajtó, hogy vajon miféle felelőssége lehet az ügyben az azt leleplező PSZÁF elnökének, aki ellen minden bizonnyal hamarosan megindul a koncepciós eljárás. Ugyanis aki elkövette az ősbűnt – segített feltárni azt, hogy valójában mi folyik a „jóléti rendszerváltozás” során az országban –, annak bűnhődnie kell. Hogy az ügyészség rendre megtagadja azt, hogy eljárást indítson Szász ellen? Hát majd előbb-utóbb leváltják az ügyészséget is, és összehoznak egy újat a saját apparatcsikjaikból, hogy ismét kiépülhessen az, amit úgy hívnak: pártállam.

Igen, Magyarországon éppen a jóléti rendszerváltozás van megvalósulóban. A kádárista csinovnyikokból lett nagyvállalkozók és üzlettársaik jóléte, valamint a rendszer átváltoztatása demokráciából diktatúrába. Immáron javában dúl Magyarországon az a rendszer, amelyben bírósági eljárással kell számolnia annak, aki képpel vagy szóban bírálni meri a kormányfőt, és rohamrendőrökkel veretik szét a kormányellenes tüntetőket. A titkosszolgálatokkal hallgattatják le az ellenzéki lapok újságíróit, és ha egy sajtóorgánum leleplezi a kormánypárti politikusok stiklijeit, akkor az a legfontosabb kérdés, hogy kitől jutott hozzá az információkhoz. Gyurcsány Ferenc vagy Magyar Bálint sötét ügyeit firtatni ellenzéki hisztériakeltés, Orbán Viktor bértollnokainak aljas propagandája, és ha már nemzetközi fórumok is felszólalnak a hazánkban uralkodó állapotok ellen, akkor az nem egyéb, mint az ország hazaárulás-számba menő lejáratása – miközben arról szó sem esik, hogy a polgári kormányzás négy évében éppen a kormánypártok és a hozzájuk közel álló pártpropagandisták kürtölték tele a világsajtót a fasizálódás és az antiszemitizmus nem létező veszélyével.

A tavaly áprilisban bekövetkezett Lop Start!-ról viszont szó se essék, vagy ha mégis, akkor úgy kell beállítani, hogy nem az elkövető, hanem az őt leleplező a bűnös. Mindeközben a média azt szajkózza, hogy a kormány és feje, az új honalapító, sikert sikerre halmoz, árokbetemet, megbékél, és csak úgy pumpálja a jól megérdemelt szociális juttatásokat a választópolgárok pénztárcájába. Elérkezett a Kánaán, megvalósult minden hatalmak legtökéletesebbike, a magyar történelem nagy alakjainak legkiválóbbika kormányozza a hazát, és – mivel ennél jobbat lehetetlen elképzelni : az kell, hogy ez már így is maradjon, amíg világ a világ. Ennek érdekében a kormány náci propagandája mindenre képes. Olyannyira, hogy hamarosan talán mindössze két képsor fogja egymás váltani a televízióképernyőkön és a lapokban – Medgyessy Péter átszellemült arckifejezésű portréja, valamint az a bizonyos depolitizált gyümölcs, rajta az elmaradhatatlan „dinnye” felirattal.