Hajrá, Bibó, hajrá, Magyarország!

Ezen a szombat délutánon és estén semmi sem ronthatta el a Bibó István Szakkollégium húszéves születésnapjára összesereglett közönség, az egykori és jelenlegi oktatók, tanárok hangulatát. Pedig az oktatók megpróbálták. Történt ugyanis, hogy a Bibó-kupa küzdelmeiben alaposan felülmúlták az egykori és jelenlegi kollégistákból álló többi futballcsapatot, s a döntőben jelentősnek mondható, 8-2-es vereséget mértek a „Folyikazaperitif” történelmi ihletettségű nevű teamre. A harci szellem azonban, úgy látszik, már nem a régi a volt tanítványok körében, mivel a meccsek után Kövér Lászlóék egyáltalán nem orroltak a Kukorelli István, Stumpf István által fémjelzett együttesre. (Az viszont már örökre nyitott kérdés marad, vajon ugyanaz az eredmény született volna akkor is, ha Orbán Viktornak nem kell elhagynia több órára a Ménesi úti derbi helyszínét, hogy a Felcsút csapatát erősítse játékával.) A külső szemlélő mindenesetre csak azt érzékelte, hogy a nagy közönségsikert arató döntő után az előbb még ádáz küzdelmet vívó felek ismét barátságos kvaterkázással múlatják az időt a kollégium árnyas kertjében rendezett grillpartin.
Az eddigiekhez hozzáfűzhetjük: a népes publikumot viszont megosztotta a labdarúgómeccsek hangulata. Pontosabban az egybegyűlteknek csak az egyik fele szurkolta végig mérkőzéseket, a másik fél inkább a közös emlékek felidézésével volt elfoglalva. Jó pár helyen előkerültek a régi fényképalbumok, s mint kiderült, az immáron cseperedő gyerekek számára néhol kötelező feladvány volt felismerni a tíz-egynéhány évvel ezelőtti apukát és anyukát is. Amúgy a kollégium udvarán és termeiben jelen lévők jelentős hányadát tették ki a legifjabb generáció tagjai. Gyakori helyváltoztatásukkal folyamatosan mozgásban tartották a társaságot, hiszen aki túlzottan lankadó figyelemmel talált andalogni a tömegben, könnyen pórul járhatott, hasraesvén egy-egy nebulóban.
A múlt és jelen közti kontinuitás azonban nem csak a gyerekek jelenlétében nyilvánult meg. A résztvevők talán nem is lehettek igazán tudatában, mennyire ritkaságszámba megy a mai Magyarországon, hogy a valaha megélt közös emlékek és a legendás szakkollégium szellemisége ennyire háttérbe szorítsa az eltérő életutakból adódó lehetséges konfliktusokat is. Kukorelli István alkotmánybíró, régi oktató kérdésünkre úgy fogalmazott: akkor és ma is fontosnak tartotta, hogy ne csak a nosztalgiázás kösse össze a hallgatókat, hanem az a fajta jogászértelmiségi képzés is, ami itt megvalósult. Röviden: ne csak szakmai képzés folyjon, hanem felelősen gondolkodó értelmiségivé alakulás is. Úgy vélte, a névválasztás is meghatározó erejű volt, hiszen Bibó István munkássága hosszú évszázadokon keresztül értékmérce lehet. A közös tradíció tehát az, hogy a közélet és közösségszervezés szempontjából is elkötelezett emberek kerültek ki a kollégiumból. Megvalósult a bibói „szabadság kis köre”, s azon kell lennünk, hogy ezeknek a köröknek a száma egyre növekedjék a jövőben – hangsúlyozta Kukorelli.
Az egykori kollégista, Fodor Gábor ma is tanít a Bibóban. Szerinte is az az egyik legfontosabb örökség, hogy megtanulták: a jogtudományt nem szabad egyfajta elefántcsonttoronyból szemlélni, hiszen egyfajta erkölcsi felelősséggel tartoznak a társadalom iránt. Emlékeztetett arra is, hogy a szakkollégium az állampárti időkben nagyon határozottan ellenzéki beállítottságú hely volt. Nem véletlen tehát, hogy Bibó István nevét vették fel, aki vörös posztó volt a hatalom szemében. Ugyanígy az sem volt véletlen, hogy olyan újságokat, kiadványokat készítettek, amelyek egyfajta szamizdatnak számítottak, miként az is szinte törvényszerű volt, hogy itt alakult meg a Fidesz 1988. március 30-án. A jelenleg SZDSZ-es politikus kérdésünkre azt is kifejtette: bizonyos szempontból természetesnek tartja, hogy a politikai életutak elváltak. Igaz, hogy közben éles szemléletbeli konfliktusok is kialakultak, ám ettől függetlenül közös marad a múltjuk. Senki se érezze úgy, hogy ezt a múltat át kell írni, hiszen büszkének kell lenniük rá – mondta. Orbán Viktorral szobatársak voltak, s ezek a közös gyökerek mindenkinek eszébe jutnak, függetlenül attól, hol tartanak most az életpályájukon.
Hasonló szellemben nyilatkozott egy másik alapító, Molnár Péter is. Mint az egykori fideszes, később szabad demokrata képviselő, jelenleg a szólásszabadság-jog előadója az ELTE-n elmondta: a Bibóban töltött évek mindannyiuknak fontos tapasztalatot jelentettek, és olyan viszonyt formáltak a többiekkel, ami személyes szinten általában erősebb, mint a politikai véleménykülönbségek. Hangsúlyozta, hogy a kollégium hagyományait elsősorban nemcsak nosztalgikusan, hanem tárgyszerűen kell szemlélni. Szerinte a Bibó István Szakkollégium akkor tud jól működni a jövőben, ha a jogi, politikai, történelmi, művészeti érdeklődés egymást gazdagító örökségét – beleértve az épület század eleji liberális múltját is – egyaránt tovább tudja vinni. Ez teheti képessé arra, hogy megtalálja azokat a kérdéseket, amelyek az adott korszakban fontosak.
– Fiatalok voltunk, ez volt a meghatározó élményünk – nyilatkozta lapunknak Orbán Viktor. Hozzáfűzte: mára az egykori vitáknál, véleménykülönbségeknél fontosabb az, hogy a fiatalságot együtt élték meg, s így a kollégium és az ifjúkor emléke sem csupán egyfajta politikai nevelőiskolaként maradt fenn. „Az ember ugyanis, amint korosodik, rájön arra, hogy a politika derék dolog, az avval járó viták is elég jók, de az élet mégiscsak sokkal többről szól.” Szerinte, ha bármely más kollégium diákjai találkoznak, akkor ők is inkább arra emlékeznek elsősorban, ami összeköti őket, nem pedig arra, ami elválaszt, hiszen életük egy fontos részét töltötték együtt. A volt miniszterelnök azt is kifejtette: mindenki vitt magával az életbe egy-két olyan iránymutatót, ami később is meghatározó maradt. Ilyen közös útravaló például az, hogy ha néhány bátor ember összeáll, akkor igen nagy dolgokat tud véghezvinni. Ez volt számára a legfontosabb tapasztalat. A szocializmusban ugyanis különösen divatos volt lebeszélni az embereket mindenfajta önálló tevékenységről. Azt sugallták, mondták: maradj nyugton, abból nem lesz baj, törődj a saját magad dolgával. A Bibóban tanultak viszont arra ösztönzik az embert, hogy ha túl nehéznek tűnik valami, túl sok az ellenfél, azt mondja: akkor is megcsináljuk. Ugyanígy hozták létre a szakkollégiumot is, minden akadály ellenére. A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnöke megjegyezte: ha akkor az angliai fogadóirodákban lehetett volna arra tippelni, hogy a kollégium megmarad-e vagy sem, száz az egyhez ellenük fogadtak volna. Később ez a hozzáállás szintén helyénvalónak bizonyult, hiszen a Fidesz is ilyen nehézségek között alakult meg. Orbán Viktor emlékszik, hogy amikor a huszonvalahány fős frakciójuk megalakult, aztán az 1994-es, nagyon nehéz időszakban, majd a kormányalakítás idején, 1998-ban sokan azt mondták: túl nehéz lesz, nem fog sikerülni. Ők viszont mindig azt felelték, dehogynem! Csak csinálni kell és meg kell találni hozzá a társakat. A politikus leszögezte: ez a bibós múlt az, ami bátorságot ad, amikor újabb és újabb célokat tűz ki maga elé az ember.
Ma már talán közhelyszámba megy, hogy a közös múlt, az együtt megélt tapasztalatok és kihordott gondolatok közösségformáló erejét semmi sem múlhatja felül. A kollégium első igazgatója, Stumpf István pohárköszöntője is tetszésnyilvánítást aratott. A politológus így fejezte be ünnepi jókívánságait: Hajrá, Bibó, hajrá, Magyarország!