A fenti szavak egy tanzániai asszonytól, Joyce Tundától származnak, ám a történet szólhatna akár egy indiai, etiópiai vagy éppenséggel szudáni család hétköznapjairól is. A küzdelem mindennapos és sokszor kilátástalan. Az édesvíz – mely sok helyen értékesebb az olajnál és amelyért várhatóan a legtöbb háborút vívják majd a jövőben – fogytán van. Az ENSZ szerint a globális felmelegedés mellett a vízhiány lesz az új évezred legnagyobb kihívása, és ezzel a problémával 2025-ig a világon minden harmadik embernek számolnia kell.
Az édesvízkészletek ugyanis világszerte apadnak. Az okok számosak, és – a népesség növekedésétől kezdve a pazarláson és környezetszenynyezésen át, egészen a klímaváltozásig – meglehetősen sokfélék. Míg azonban a világ szerencsésebbik fele jobb esetben is csak sajnálkozik, a fejlődő országok lakosai válságok sorozatával kénytelenek szembenézni. Afrikában például a jövőben várhatóan megduplázódik (és a legóvatosabb becslések szerint is 401 millióra emelkedik) azok száma, akik nem jutnak majd rendszeresen tiszta vízhez. A vízhiány miatt a mezőgazdaságban akár 23 százalékkal is visszaeshet a termelés, és mivel a legtöbb afrikai ország pénzszűke miatt képtelen az élelmiszerimport finanszírozására, könnyen éhínség törhet ki több vidéken. A vízhiány, illetve a vízben terjedő betegségek azonban már most szedik áldozataikat: Szudán egyes vidékein a betegségek háromnegyedét okozza a rossz minőségű víz. A számok riasztóak: egy felmérés szerint a fekete kontinensen emiatt minden nyolcadik másodpercben meghal egy gyerek.
A víz hiánya egyébként nemcsak az egyes emberek életét keseríti meg, de könnyen háborúskodást generálhat két ország, két nép között is. A víz már eleddig is konfliktusok forrása volt a világ számos pontján, és szakértők szerint a jövőben a legtöbb összecsapás a víz (illetve a folyók, patakok, tavak, illetve a földben megbúvó vízkészletek) ellenőrzéséért fog kitörni.
A Közel-Kelet már többször megvívta – jelképesen és valóban is – a maga „vízháborúját”. A BBC nem is olyan régen éppen Ariel Saron izraeli miniszterelnököt idézte, aki egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy a hatnapos háború azért robbant ki, mert szíriai mérnökök el akarták terelni a Jordán folyó vizét. – Az emberek általában úgy tudják, hogy 1967. június 5-én tört ki a hatnapos háború – hangsúlyozta az izraeli kormányfő, hozzátéve, hogy „ez a hivatalos dátum, de valójában két és fél évvel korábban tört ki, azon a napon, amikor Izrael elhatározta, hogy megakadályozza a Jordán elterelését”. A víz azonban később és azóta is óriási szerepet játszik a közel-keletiek életében. Ezt mutatja az is, hogy 1979-ben Anvar Szadat egyiptomi elnök – miután Camp Davidben békét kötött Izraellel – közölte, hogy országa többet nem bonyolódik háborúba, kivéve, ha a vízforrásait kell megvédenie. A háborúskodásoknak egyébként még mindig nincs vége, a víz feletti ellenőrzés ugyanis a palesztin–izraeli konfliktusnak is egyik kulcskérdése.
Az ENSZ egyébként arra figyelmeztet, hogy az elkövetkezendő 25 évben Afrikában is a víz, illetve annak hiánya okozhatja a legtöbb konfliktust – főként azon országok között, melyek egyazon folyón vagy tavon osztozkodnak. Egyiptom ivóvízkészletének túlnyomó többségét például a Nílusból nyeri, ám a folyó kilenc országot táplál s mire eléri Észak-Afrikát, a víz mennyisége egyre kevesebb lesz. Kelet felé haladva is hasonló a helyzet: Törökország ugyanis a Tigris és Eufrátesz folyókon épített gátakat, melyek Szíria és Irak szerint országaik vízellátását veszélyeztetik. A probléma azonban Ázsiában sem ismeretlen: míg az Indus vizének elosztása felett India és Pakisztán vitázik, addig India és Banglades között a Gangesz okoz konfliktust.
Akadnak azonban olyan vélemények, melyek szerint az édesvízért zajló csatározásokat – miként eddig is – tárgyalásos úton rendezni lehet. Ám a víz miatt keletkezett feszültségeket semmi esetre sem szabad lebecsülni: a készletek egyre apadnak, s egyes vidékeken a társadalmi feszültség egyre nő. Nem véletlen tehát, hogy az ENSZ 2003-at a víz évének kiáltotta ki – igaz, alapvető változásokat ez az esztendő sem hozott.
origo.hu
Nyomoz a rendőrség: Sorozatosan tűnnek el a gyerekek ebből az otthonból
