Hogyan tölti az idén a karácsonyi ünnepeket? Családi vagy egyházi körben?
– Egyházi körben töltöm ezt a napot, hiszen a karácsonyi ünnepek rengeteg liturgikus feladattal járnak. Ez nemcsak a püspök, hanem a papok életére is jellemző. Manapság, amikor olyan sok templomban van szentmise, szertartás, több helyre is elmegy a pap. Természetesen a munkatársaimat is köszöntöm. Ez tölti be a gyertyagyújtás szerepét. Nálunk az a szokás, hogy az esztergomi szemináriumban tarjuk a szentestét, az éjféli misét pedig idén a pesti Szent István-bazilikában végzem. Hajnalban viszszajövök Esztergomba, a karácsonyi ünnepi nagymisét már az ottani bazilikában tartom. Tehát a két székesegyház külön is liturgikus elfoglaltságot jelent. A karácsonyi ünnepkörben azután számos más feladatom is van. A Szent Család ünnepén például a családok miséje a pesti bazilikában, azután a vakoknak, hallássérülteknek és a szellemi fogyatékosoknak is ilyenkor van az évi nagy, közösségi miséjük. Paskai László, illetve részben már Lékai László bíboros úr kezdeményezte ezt a szokást, amit én magam is folytatni kívánok. Egy-egy órát közben természetesen a testvéreim meglátogatására is igyekszem szakítani.
– Mit jelent önnek ez az ünnep?
– Ez az ünnep valójában egy kis csöndet és imádságot jelent. Mindig az Istennel való személyes kapcsolatban kell az ünnep gondolatának megfelelően elmélyülni ahhoz, hogy az emberben meglegyen az a lelki töltés, amitől az egész hitelessé válik. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy egy létező valóságot ünneplünk. Olyan valóságot, ami felülmúlja a hétköznapi életünket. Ennek az öröme és ereje az, ami kisugárzik az ünneplésünkre – nemcsak a templomban és a liturgiában, hanem otthon is.
– A mai magyar társadalom lélekben mennyire nyitott a Megváltó befogadására?
– Az emberben ma is az a várakozás és magárahagyatottság-érzés van, mint régen. Tudjuk, a Krisztus-korabeli egész világ várta, hogy Isten valamilyen formában különlegesen is foglalkozzék az emberiséggel. Most azonban érzelmileg nagyon kockázatos világban élünk. Elég, ha csak az új tudományos eredmények által hozott lehetőségekre és az ezekből fakadó veszélyekre gondolunk. A mai emberben erős a vágy, hogy valaki gondoskodjék róla. Ezért is aktuális a karácsony üzenete. A keresztény ember ugyanis azt vallja: a Megváltó eljött közénk, és most is segíti abban, hogy eligazodjék a világban.
– A közelmúltban avatta bíborossá II. János Pál pápa. Milyen állapotban lévő egyházat bízott a gondjaira a szentatya?
– Az esztergom–budapesti főegyházmegyét teljes részletességgel az érseki hivatal januári átvétele óta láthatom. Nagyon fontosnak tartom a papokkal folytatott személyes beszélgetést. Ahogy elmondják az életüket, munkásságukat, a plébániákra lebontott részletességgel jelenik meg előttem a helyi társadalom és az egyházközség viszonya. A beszámolók alapján az egyik legerőteljesebb élményem: a papságnak már a kétharmadával beszéltem, amikor eljutottam a saját korosztályomhoz. Ez azt jelenti, hogy a következő évtizedben a papság létszáma erőteljesen csökkenhet.
– Úgy tűnik: az egyháznak már most az egyik nagy problémája a paphiány, ami nemcsak az emberek vallásosságával, hanem a korszellemmel is összefüggésben van.
– A korszellemtől a születések egyre alacsonyabb számán át számos oka van ennek, ez tehát sokkal átfogóbb társadalmi kérdés és nem csupán a papságra szorítkozik. Valahol mindez összefügg az emberi munka társadalmi elismerésével. A jelenlegi helyzet nagymértékben a XIX. századi bérmunka sémáira alapul, amely szerint az a társadalom leghasznosabb tagja, akinek szép fizetése, rendszeres jövedelme van. A tradicionális társadalomban más volt a helyzet. Akkor a család tagjai közösen osztoztak a javakból, és nem merült fel az a kérdés, hogy abból ki-ki milyen és mennyit érő munkával vette ki a részét. Ha az emberek érzik, hogy a papság tevékenysége az egész közösség szempontjából fontos, akkor a társadalmi megbecsültségük is növekszik, ez pedig idővel a hivatások emelkedésében is tetten érhető. Beszélgettem az idén szentelendő papnövendékekkel, és megerősödtem abban a hitemben, hogy nem a presztízs kedvéért mentek papnak. Aki ezt választja, tudja: Isten szolgálata nemcsak a hívő emberek, hanem az egész világnak fontos. Azonban ennek a fontosságba vetett hitnek tovább kell erősödnie.
– Milyen helyzetben van a hit az egyházmegyében?
– Az országos átlag körüli, vagyis 10-15 százalékos az aktív templomlátogatók aránya. Jelentősnek mondható viszont az a tendencia, amely a felnőtt érdeklődőknek az egyházi életbe való bekapcsolódását, valamint a lelkiségi mozgalmak és a katolikus közösségek életének erősödését mutatja.
– Ezt kívánja a 2007-ben Budapesten megrendezendő városmissziós programsorozattal is elősegíteni?
– Az elvilágiasodás jelensége egész Európára jellemző, és az egyház részéről is választ kíván. Ezt a II. világháború előtti Franciaországban fogalmazták meg először, ahol észrevették, hogy a saját hazájuk is missziós területté vált. Azóta ez a gondolat a világ számos országában előkerült. Olyan módszerekkel kell megszólítani az embereket, amilyeneket régebben az egyház a nagyon más kultúrájú vidékeken alkalmazott.
– Mi ennek a lényege? Hogyan szeretné megvalósítani?
– Párbeszédre és annak az életformának a megismerésére törekszünk, amit az adott közösség képvisel. Csak így lehet felkínálni az Evangélium értékeit és örömhírét, így lehet elvezetni az embereket oda, hogy csatlakozzanak a hithez. A barokk korban úgynevezett népmissziók voltak. Magyarországon egészen a II. világháború utáni időszakig megtartották ezeket a programokat. Most ennek a modernebb formáját szeretnénk megvalósítani. Először megszólítjuk azokat, akik aktív tagjai a plébániai életnek. Ezután az egész közösséget szólítjuk meg, majd a plébánia kitárul a világ előtt. Valamilyen kulturális rendezvényt kínálunk a környék lakosságának, vagy a hagyományos helyi ünnepet használjuk fel arra, hogy a közösség a nem hívőkkel találkozzék. Mindez már idén pünkösdkor megkezdődött, 2007-ben ennek a folyamatnak a nagy összefoglalását tervezzük.
– Messze van még 2007, az európai uniós csatlakozás azonban előttünk áll. Mindez mit jelent a magyar egyház számára?
– Európa népeinek egysége az Apostoli Szentszék megnyilatkozásaiban XV. Benedek pápa kora, vagyis az első világháború óta egyre erősödő mértékben van jelen. Az unió a katolikus egyháznak nemcsak a mostani konkrét politikai törekvéseket jelenti, hanem egy régebbi és átfogóbb elképzelés megjelenési lehetőségét is. A szentatya és az Apostoli Szentszék is kedvezően fogadta az Európai Unió erősödését, bővítését. Az egyház elsősorban lelki és kulturális oldalról szemléli ezt a kérdést. A kultúra öszszetett valóság, amely az egyén és közösség életében a harmóniát teremti meg. Ezért a középpontjában feltétlenül az emberről alkotott képnek kell állnia. A társadalom vagy akár a mindennapi életünk alakítása akkor lehet ésszerű és harmonikus, ha közben magáról az emberről is képünk van. Csak ebben az esetben lehet megtalálni azt a konszenzust, amely az ember javát szolgálja. Az európai kultúra gyökerei között meghatározó a kereszténység. Ezen az alapon fogalmazták meg – bár a valláshoz konkrétan már nem kötődve – a felvilágosodás korának alkotmányait, vagy az emberi jogok alapszövegeit. Azokat az értékeket, viselkedési szabályokat, amelyekkel az akkori emberek többsége egyetértett. Ez most szétmállani látszik, mert a fogalmak cseppfolyóssá váltak és egy nagyon erősen szubjektivista szemlélet terjedt el. Ez az új törvényhozási tendenciák területén is tetten érhető. Ebben az összefüggésben kell nekünk a keresztény humanizmust képviselnünk: olyan emberképet, amely jó az embernek, megfelel a krisztusi tanításnak és az európai hagyományoknak. A népek közötti kiengesztelődésnek és a konstruktív, békés együttélésnek is ez az alapja, hiszen az ember igazi mivolta és igazi java összebékíthető.
– A kontinenst a kereszténység tette azzá, ami. A jelek szerint azonban az alkotmányából mégis kimaradnak a kereszténységre való utalások. Mi erről a véleménye?
– A Szentszék és a különböző püspöki karok ebben a tekintetben már állást foglaltak. Függetlenül attól, hogy milyen lesz az EU-alkotmány előszava, realitás, hogy Európa akármelyik távoli részébe megyünk, azt látjuk, hogy az épített környezetben, műemlékekben, az élet ritmusában, az ünnepnapokban, az emberi viselkedésben mindenütt a kereszténység megnyilvánulásával találkozunk. Tehát egy létező valóságról beszélünk. Más kérdés, hogy a kereszténység nem Európa-specifikus. Krisztus üzenete minden embernek szól, nem sajátíthatja ki magának egyetlen földrész sem. Azonban a vén Európa már az életritmusán, a külsőleg látható környezetén is magán hordozza a kereszténység látható hatását. Erre a tényre pedig mindenkinek tekintettel kell lennie.
– Ha papokkal beszélgetek, gyakran panaszkodnak arról, hogy sok munkájuk miatt túlterheltek.
– A társadalom sokszor nehezen teljesíthető dolgokat is elvár tőlünk. Tizenvalahány éve mindenki lead valamilyen megrendelést a papság címére, közben pedig nem számol azzal a ténnyel, hogy milyen állapotban is van a magyar egyház. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy szolgáljuk az embereket, ezért aztán az utóbbi években tovább fokozódott a papság addig is meglévő túlterhelése. Nekem is sok pap panaszolja, hogy az adóügyi jogszabályoktól kezdve a közoktatásig mindennel foglalkoznia kell, holott erre nem készült fel, nem ezért választotta a lelkipásztori hivatást. Ezért a világiak fokozott jelenlétére és segítségére kell támaszkodnunk, valamint át kell gondolnunk, hogy mire tudunk vállalkozni és mire nem. Nem biztos, hogy a tevékenységünk legnagyobb szeletét a közintézményi feladatvállalásnak kell kitennie.
– Néhány nappal ezelőtt bioetikai körlevelet bocsátott ki a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. Milyen társadalmi folyamatokat, párbeszédet szeretnének ezzel elindítani?
– Hitünk szempontjából rendkívül fontos az emberi személy méltósága és az élet nagyrabecsülése. A biotechnológia vagy a természettudomány fejlődése olyan lehetőségeket nyit meg, amelyeket a közvélemény csak kevéssé ismer. Miközben még csak ismerkednek a problémákkal, a lehetőségek gyakorlati alkalmazása máris új törvényhozási feladatokat jelent, új etikai reflexiókat igényel, és ezekre bizony nekünk valamiféle támpontot kell adnunk. Minden erkölcsi értékítéletnek két előfeltevése van. Az egyik egy olyan teológiai elv, amit mi a krisztusi kinyilatkoztatásból örököltünk, és amit az egyház tradíciója közvetít számunkra. A másik az a konkrét helyzet, amelynek az elemeit csak nagy szakismerettel lehet pontosan megismerni és megérteni. Ennek a kettőnek az egybevetése alapján mondhatjuk azt, hogy a különböző választási helyzetben mi a helyesebb magatartás. Tehát rendkívül differenciált, bonyolult munkát igényel, hogy szembenézzünk az erkölcsi kihívásokkal. Ebben segítenünk kell azokat az embereket, akik az életük során találkoznak ezekkel a problémákkal. Nemcsak a hívőket kell tájékoztatnunk, hanem az egész társadalmat.
– Térjünk vissza a karácsonyra, Jézus világra születésének ünnepére. Mire gondol, amikor azt imádkozza: „jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a földön is”? Eljöhet-e ez itt, e földön is?
– Isten országa már eljött, de jelenléte még nem nyilvánvaló. Keresztény hitünk szerint a történelem nem örök körforgás, hanem célirányos folyamat. A cél pedig az Isten országának nyilvánvaló beteljesülése. Ez puszta fejlődéssel itt, a földön nem valósul meg, vagyis nem itt építjük föl a mennyországot. Mi Krisztus második eljövetelét várjuk, az új eget és az új földet, ahol majd beteljesedik az Istennel való közösségünk és boldogságunk. Ezzel együtt, Krisztus születése, halála, föltámadása és megváltói műve óta Isten országa már közöttünk is létezik. Isten uralmának az erői ugyanis hatnak az emberiség és az egyes ember életében. Ha elolvassuk azt a példabeszédet, amikor Jézus a búzáról és a konkolyról szólt, akkor látjuk, hogy együtt érik a különböző növényekből álló vetés, és csak az aratás napján történik meg a szétválasztás. Ilyen kétarcú a mi történelmünk is, ebben kell megtalálnunk Isten országának üzenetét és azokat az értékeket, helyes válaszokat, amelyek Isten országának jelenlétét erősítik. Ez nem könnyű, a történelem tele van ezzel a feszültséggel. Ezért van szükségünk a bizalomra, reménységre, valamint arra a hitre, amely azt erősíti, hogy Isten velünk van. A karácsonyi liturgiában a keleti egyház azt a prófétai idézetet énekli: „Velünk az Isten, értsétek meg nemzetek, és térjetek meg, mert velünk az Isten!” Ez az ószövetségi idézet Jézus Krisztus személyében teljesedett be. Ezzel az örömmel kívánok a Magyar Nemzet minden kedves olvasójának boldog karácsonyi ünnepeket.
origo.hu
Magyarország nemet mondott a tízéves autók kötelező éves műszaki vizsgájára
