Királyok és pásztorok indultak el nyomában, hogy megleljék a kisdedet egy jászolban, a barmok között. Vittek számára ajándékot, aranyat, tömjént és mirhát. Azóta az ajándékozás szép ünnepe is a karácsony. Ám az ajándékok az idő múlásával egyre gazdagabbak lettek, a fenyőfák ékesebbek, teleszórva arany- és ezüstporral. Hivalkodóak, akár a nagy szavak, amelyek egyre kevesebb meleget sugároznak.
Pedig karácsony tulajdonképpen a szeretet ünnepe, ami nélkül melegítőereje sincs a fénynek. Hogy merre kell keresnünk, azt megmutatta a betlehemi csillag. De a szeretetet sem az angyalok hozzák égi malasztként, az bennünk érik, a szívünkben nemesedik tetté, szép emberi cselekedetté. Mi is a szeretet? Az anyai kéz érintésének emléke? Vagy a magzat első moccanása az anya méhében? Ezért ihletett meg annyi művészt a betlehemi pillanat? És a felnőtt Jézus, amikor tanítványai kérdezték, erről beszélt: a tiltások helyett (ne ölj, ne lopj) a szeretetet tette a legfőbb parancsolattá. Mintha manapság megfeledkezett volna erről a világ. Ahogy gazdagodik körülöttünk a kultúra áldása, úgy sápad el egyre jobban annak az első gyertyának emlékeztető fénye bennünk.
Hogy is volt? Álljunk csak meg egy percre karácsony este, és tekintsünk magunkba. Égnek a gyertyák, nézzünk a fényükbe, és keressük meg az emberségünket. Karácsony este a latrok is lesütik a szemüket. Nagy-nagy csend támad ezen a napon a világban. De meddig tart?
Emlékszem gyermekkoromra: ilyenkor összeborult a család minden tagja: nagyapa népi szokás szerint almával etette meg a barmokat az istállóban, a mama magot szórt a baromfinak, együtt lélegzett a ház, együtt dobbant a szívünk, mert mi is ettünk az almából. És láttuk szívünkkel a csillagot.
Érezzük át ma az ünnep pillanatának szépségét, fogjuk meg gondolatban egymás kezét, legyen legalább lélekben egy táborban ezen a napon a szétszórt magyarság minden tagja. Bízzunk benne, hogy talán elérkezik majd az idő, amikor valóban egymásra talál majd a nemzet, akár a megriasztott nyáj alkonyatkor a karámban.
Érezzük ezen a szent estén a gyertyafényes karácsonyfa alatt, hogy egyek tudunk lenni, mi magyarok, a szeretetben is. Áraszszon el bennünket az ünnep fénye.
És az ünnepi áhítat csendjében, a harangok kongása közben talán felhangzik lelkünkben újból az a régi karácsonyi ének, amely magasztalta az Urat, és békességet ígért a Földön az embernek.
origo.hu
Újabb fordulat történt Kapu Tibor kilövésével kapcsolatban
