Az alsólendvai néphit szerint a város latin neve Halicanum volt. Egyszer nyárba szökő tavaszkor jártam itt, és ekkor, látva a megművelt szőlőskertek rengetegét, csak arra tudtam gondolni, hogy ez itt az érintetlen Pannónia. De legközelebb télen vezetett erre az utam, s a hatalmas ködben alig láttam valamit. Talán épp ezért akadt meg a szemem a főutca egyik házán, amelynek kapuja fölött díszesen faragott zárókő, ajtaján míves kopogtató volt. Amikor a ház tulajdonosa felől érdeklődtem, megtudtam, hogy itt lakott a város legismertebb személyisége, Kakasdi Hajós Mihály ügyvéd.
„A Hajós család a Maros-Torda vármegyei Székelykakasd nevű településről származik – olvasom Göncz László összefoglaló írásában. – Hajós Mihály 1836. szeptember 15-én született az erdélyi Kolozson. Jogi egyetemet végzett, később ügyvédként tevékenykedett. A XIX. század hetvenes éveinek elejéig Tapolcán dolgozott. Miután Alsólendva járási székhely lett, és 1872-ben járásbíróságot kapott, itt az ügyvédi állások egyikét Hajós Mihály nyerte el, aki az említett év márciusában már a városba költözött.
Kimagasló érdemei voltak a várost érintő vasút létrehozásában, amely Alsólendvát bekapcsolta az ország és a szélesebb régió vérkeringésébe. A rendezett tanácsú várost megcélozó mozgalomnak is Hajós Mihály állt az élére, aminek 1891-ben lett eredménye.”
Kakasdi Hajós Mihály, aki a későbbiek során a királyi tanácsos címet is elnyerte, számos társadalmi egylet, mozgalom kezdeményezője és vezetője volt. Az akkoriban polgárosodó Alsólendva valószínűleg legkedveltebb és legnépszerűbb személyisége, „akinek ötletei, a város és a közügy érdekében kifejtett mintegy négy évtizedes tevékenysége nem ismert határt, sem lehetetlent. Távoli tájról származó emberként is felmérte e város központi szerepét, fejlődési lehetőségeit, és tett annak érdekében annyit és oly módon, hogy hozzá méltó hasonló szerepvállalást aligha tudunk máig felmutatni.” Hajós Mihály 1912. augusztus 10-én hunyt el. A város legrégebbi temetőjében, a Szentháromság-hegyen nyugszik. A főutcán álló házát a közelmúltban felújították, tetőterét beépítették. Ha megnézzük a korábbi ábrázolásokat, megállapíthatjuk, hogy az épület homlokzata eredeti formájában maradt ránk (a színezéstől eltekintve, ugyanis a tatarozás során a házat rózsaszínűre festették), és továbbra is jelentős építészeti eleme Lendva főutcájának.

Újabb fordulat jön az időjárásban a hét elején