Miért vállalta el az MDF európai parlamenti listájának vezetését, ha nem is kíván Brüsszelben politizálni?
– Az MDF elnökeként személyes garanciát szeretnék vállalni azért az értékrendért, politizálásért, melyet a lista képvisel. Hangsúlyozom, hogy listáról beszélünk, vagyis nem személyekre szavazunk. Ez olyan választás lesz demokráciánk 14. évében, amelyen a választók végre szabadon választhatják azt a politikai csoportot, melyet a legmeggyőzőbbnek tartanak. Mivel nincs kihatása a hatalom kérdéseire, még olyan megfontolás sincs, hogy elvesznének szavazatok, vagy bizonyos koalíciók nem jöhetnek létre. Nincsenek koalíciók, minden párt a saját listájáért felel. Ez lesz ilyen értelemben az első olyan választás, ahol szabad igazán szabadon választani. Az MDF egyik európai parlamenti képviselőjelöltje Olajos Péter, a lista második helyezettje. Kiváló szakember, beszél három nyelvet, több mint tíz éve dolgozik Brüsszelben és Brüsszellel, de itthon egyáltalán nem ismerik. A listavezetésem azt jelképezi, hogy az MDF jelöltjei az általam képviselt rendszerváltó értékrendet és indulatmentes politizálást, a magyar érdekek feltétlen képviseletét s a nemzet érdekében szükséges összefogásra való képességet és hajlandóságot fogják képviselni az európai politizálásban.
– Önálló listát állít az MDF, pedig az európai parlamentben egy frakciónak, az Európai Néppárt képviselőcsoportjának lesznek a tagjai a Fidesz delegáltjaival együtt. Ebből következően nyilvánvaló, hogy a döntésüknek csak belpolitikai okai lehetnek.
– A csatlakozó országok egyikében öt Európai Néppárthoz tartozó párt nevezte külön-külön magát az EP-választásra, ez természetes dolog. A néppártnak soha nem volt olyan kérése, hogy együtt induljunk a Fidesszel. Ők mindig tiszteletben tartották azt, hogy az MDF ezen a választáson önálló listát állít, és egyben kifejtették, támogatnak minket az európai néppártok és a kereszténydemokrata pártok.
– A kérdés arra utalt, hogy az önálló listaállításnak ezen a választáson belpolitikai szempontból van érdemi jelentősége. Nyilvánvalóan mérce lenne az MDF számára, hogy önállóan is el tudja érni az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Ön nem így látja?
– Ilyen olvasata is van a kérdésnek. De ami most ebből a szempontból fontos, hogy az MDF és a Fidesz nem ugyanaz. Más értékrendet, másfajta érdekképviseleti módszereket, más mentalitást és végül egészen más múltat képviselünk. Az Európai Néppárt a jobboldaltól a baloldalig igen széles értékrendet ölel át, és ebben megvan a helye az MDF-nek s több pártnak is.
– Miben különbözik a Fidesz és az MDF értékrendje az európai politizálásban?
– Európában egy Magyarország van, egy hazánk, és 24 képviselő fogja a közös nemzeti érdekeket esetenként más-más hangsúllyal képviselni. A demokrata fórum a nemzeti összefogás szükségét hirdeti az európai zászló alatt is. Az MDF magatartása európaiságban mindig iránytű volt. Mindig elsődleges érdekünk volt az európai családhoz tartozni, soha nem tettük ezt belpolitikai vita tárgyává. A nemzeti érdekérvényesítést sem belpolitikai alkuktól tettük függővé. Soha nem kényszerültünk arra, hogy politikai oldalt és alapvető értékeket váltsunk. Az MDF következetes konzervatív jobboldali politikát valósított meg mértéktartóan, azzal a kereszténydemokrata értékrenddel, amely megalapozta a rendszerváltozást is. A rendszerváltozás utolsó mozzanata s egyben betetőzése hazánk uniós csatlakozása. Ez a folyamat sem lesz könnyű, de minden más megoldás a kilátástalansággal lenne egyenlő.
– Összehangolják kampányukat a Fidesszel?
– Nagyon fontosnak tartom, hogy a konzervatív politizálás mindig igényes, kulturált legyen, és ez a választási kampányban is érvényesüljön. A negatív kampány, az egymás megalázása, a ravaszkodás, a mögöttes érdekek túlerőltetése vagy a társadalom kettészakítása nem lehet érdeke a polgári konzervatív jobboldalnak. Az MDF elnökeként két hónappal ezelőtt levelet írtam Orbán Viktor elnök úrnak, és arra tettem javaslatot, hogy a tisztességes, fair kampány érdekében – ami az európai és a hazai megítélés szempontjából is nagyon fontos – kezdjünk tárgyalásokat. Fontos kérdés, hogy miként tudunk hozzájárulni az európai jobboldal győzelméhez az EP-választáson.
– Az SZDSZ elnöke korábban bejelentette: ha a pártja kudarcot vall az EP-választáson, lemond tisztségéről. Ön is hasonlóan tenne?
– „Célszerű előbb elejteni a medvét, s utána alkudozni a szűccsel…”
– Számít arra, hogy ugyanúgy eldurvul a kampány, mint a 2002-es országgyűlési választások idején?
– Nagy esély van erre. Sajnos annyi jogszabályi háttér sincs, mint volt a 2002-es országgyűlési választásokon. Nincs a kampányköltekezéseknek felső határa. Nincs szabályozva a közszolgálati rádió, televízió esélyegyenlőséget biztosító szerepvállalása. A 2002-es választások körül kirobbant viták sem eredményezték a mai napig, hogy világossá váljék, a szavazóhelyiségbe nem szabad bevinni telefont, számítógépet, digitális fényképezőgépet stb. Ha nincs szabály, várhatóan minden eszközt bevetnek majd a politikai erők. Az is jó lenne, ha a kampánycsapatok nem mérgeznék végletekig az emberek mindennapjait. A többpártrendszer ugyanis önmagában nem jelenti azt a kényszert, hogy egy választáskor egy országnak ketté kell szakadnia. Meggyőződésem, hogy a politikusok viselik a skarlátbetűt a homlokukon, hová tartoznak. Így naponta színt vallanak. De egy egész társadalomtól elvárni – a falusi óvónőtől, a boltostól –, hogy viselje ezt a jelet a homlokán, és a másik emberen kérje számon, egyet jelent Magyarország, a magyarság tönkretételével. Ez a politikusok felelőssége.
– A választási kampány óhatatlanul feszültséget gerjeszt, a saját értékek hangoztatásával, a másik fél bírálatával. Nem lehet tehát elkerülni az érvek ütköztetését.
– A saját értékek, programok hangoztatása időnként olyan következménnyel jár, hogy az ellenfelem ellen beszélek. Vitát jelent, érvek ütközését, melyikünknek van jobb megoldási javaslata vagy forgatókönyve a köz dolgaira. Ez az én szememben nem jelent egyet a lejáratással, a megalázással, a megsemmisítéssel. Ez felkészültség, intelligencia dolga. Talán ez a keresztény magatartás és igényesség a kampányban is érvényesül.
– Hogyan lehet kiegyezni akár csak a nemzeti alapkérdésekben a balliberális oldallal, amikor az „árokbetemetéses” retorikájukkal ellentétben a gyakorlati politizálásuk éppen az ellenkezőjéről szól?
– Az ellenzéknek is feladata, hogy tegyen kísérletet rá. Hatodrangú kérdés, hogy ki fogja megnyerni a következő választásokat, ha nem tudunk a közeljövőben választ adni a nemzet sorsát érintő alapvető kérdésekre. Ha nem lesz megfelelő nemzetstratégiánk. Nem jobboldali és baloldali stratégiánk, hanem magyar nemzeti stratégiánk. 1990. április 8-án a választási győzelem eufóriájában Antall József így fogalmazott: „Azt tartom majd igazi győzelemnek, ha a kormánykoalíció és az ellenzék képes lesz olyan együttműködésre a parlamentben, amely a nemzet előtt álló feladatokat segíti.” Erre a bölcsességre épülő győzelmekre várunk 14 éve. Ha valaki úgy irtózik a másiktól, hogy a köz, a haza, a nemzet érdekében sem tud vele együttműködni, az hagyja ott a közéletet, annyi szép foglalkozás van… Ilyen kérdés például a nemzeti szuverenitás, egy ország szociális biztonságának az alapja, mi az állami szerepvállalás alapja az oktatásban, az egészségügyben, mi lesz a mai demográfia következménye öt-tíz év múlva, s arra hogy kell felkészülnünk és így tovább. És még azt mondják, hogy nincs szükség a nemzeti összefogásra. Nem népfrontos politikára van szükség, hanem a nemzet iránti őszinte felelősségvállalásra.
– Ön szerint van esély arra, hogy Kovács László számára a határon túli kisebbségekhez való viszony, a nemzet meghatározása egyet jelentsen a jobboldal nézeteivel? Ő néhány éve még a Varsói Szerződést és a KGST-t erősítette, most pedig a NATO-t és az EU-t.
– Két polgári kormányzás után kétszer jött vissza a baloldal, méghozzá a választók akaratából. A demokrácia ilyen. Lehet persze régi sebeket folyton sózni. Otthon a falumban megengedhetem magamnak, hogy a szomszédomat kikerülöm, ha nem szeretem, vagy ha kifogásom van ellene. Egy közéleti szereplő azonban, aki szabad választás útján kerül a parlamentbe, nem kezdhet el fintorogni sem a mellette, sem a vele szemben ülővel kapcsolatban. Többpártrendszerben kénytelenek vagyunk elfogadni, ha a választók megválasztják, akkor vele kell együtt dolgozni. Vagy nem kell, a képviselőségről le is lehet mondani.
– Elképzelhetőnek tartja-e, hogy 2006-ban ismét választási megállapodást köt az MDF a Fidesszel, vagy kitartanak az önállóság mellett?
– Meggyőződésem, hogy nagy hazardírozás egyetlen jobboldali erőnek kiszolgáltatni a kormányváltás lehetőségét. Eddig valamenynyi választás – legutóbb 2002-ben – azt mutatta, hogy egyetlen politikai alakulat nem tud kormányt váltani. 2002-ben a lehető legszorosabb volt az MDF, a Fidesz és még jó néhány szervezet között az együttműködés. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy nem voltunk sikeresek. Ezt sokan mintha hajlamosak lennének elfelejteni. Ezért tartom elengedhetetlennek a most kialakuló, több lábon álló jobbközép pártszövetséget. Miközben folyamatosan partnerséget ajánlok a Fidesznek egymás tiszteletben tartásával, nem vagyok híve a jobboldali egységpolitikának. Ezen a térfélen sokan, sokfélék vagyunk.
– Mi a véleménye a Jobbik Magyarországért Mozgalomról?
– Nyilván a Jobbik is azért jött létre, mert nekik nem elegendő sem a MIÉP, sem a Fidesz. Ugyanilyen okok miatt tűnt fel a politika színterén 2002-ben a Centrum. Ők olyan politikát próbáltak megvalósítani, amellyel adott esetben akár a jobb-, akár a baloldallal képesek együttműködni. A Jobbik egyfajta társadalmi igény miatt jött létre, és ezt a jogát senki nem vitathatja el.
– A Fidesz nem kérdőjelezte meg sem az MDF, sem a Jobbik létjogosultságát, csupán azt tekinti kockázatosnak, hogy a kisebb pártokra leadott szavazatok elvesznek a jobboldalon, ha nem érik el az ötszázalékos parlamenti küszöböt.
– Ez az európai parlamenti választáson nincs így, hiszen most nem a hatalomról kell dönteni. Aki aggódik az öt százalék miatt – én nem –, az mérlegelje azt a már többször elhangzott javaslatot, miszerint nem elég karcsú-e már a politikai paletta ahhoz, hogy a választási küszöb öt százaléknál alacsonyabb legyen. Mi partnerek vagyunk minden józan javaslat megvitatásában, amely arról szól, hogy 2006-ban váltsuk le a jelenlegi kormányt. Magyarországnak egy jobb kormányra van szüksége. De ebben az összefüggésben azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy milyen károkat okozott a jobboldalnak az, hogy a kisgazda szavazók egy jó része nem ment el voksolni 2002-ben. Akkor csupán néhány ezer szavazaton múlt a jobboldal győzelme, lehet, hogy éppen ezen. Talán a hosszú távú nemzeti konzervatív siker érdekében elegendő lett volna – ha a Független Kisgazdapárt némely vezető embere okot adott rá – az elnököt kiszorítani, és nem az egész pártot szétzilálni. Vélhetően 2006-ban is szoros lesz a választási eredmény, ezért mindenkire – kisgazdákra, kereszténydemokratákra, az MDNP-sekre – szükség van a kormányváltás érdekében.
– Az ön által is említett parlamenti küszöb leszállítására idáig nem tettek javaslatot. Miért?
– A 2002-es választásokon az MDF jól szerepelt. Jelöltjeink nyolcvan százalékából egyéni országgyűlési képviselő lett a legnehezebb választási körzetekben is. Hiszek abban, hogy ez a választás is az MDF eredményességét igazolja. A választások kimeneteléről még anynyit, hogy a demokráciát súlyosan veszélyeztetheti, ha tovább szűkülne a parlamenti pártok száma, és egypárti kormány, illetve ellenzék alakulna ki. Ha nagyon nem szeretik egymást, akkor kettészakítják a társadalmat, ha viszont megszeretik egymást, és nagykoalíciót alakítanak, attól az Isten óvja Magyarországot. A politika arról szól, hogy van esély bármelyik verzióra, miközben egyre gyűlik a keresztapák sora a háttérben, akiket nem az érdekel, hogy éppen ki van kormányon, az ő érdekük csupán a minél kiszámíthatóbb politikai váltógazdaság s ebben a maguk anyagi haszna.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
