Az évértékelés értékelése és a baloldal

Talán soha nem várta ennyi ember és ilyen izgalommal Orbán Viktor volt és leendő miniszterelnök évértékelő beszédét. Persze, ki-ki a saját pártállása függvényében. Voltak olyanok, akik egész más stílusú beszédet vártak. Ők azt szerették volna, ha a szokásos, megfontolt, higgadt beszéd helyett harsogó, kemény szónoklatot hallanak, amit aztán saját szájuk íze szerint, a megszokott módon, kiforgathatnak. Természetesen tudtuk, Orbán nem mondhat olyat, amibe a balliberális oldal ne kötne bele. Ez a lételemük. A gyűlöletkeltés, emberek egymás ellen uszítása, lejáratása, rágalmazása náluk bevált, megszokott dolog. Elég, ha csak a polgári körök folyamatos lejáratására tett kísérletekre utalok.
Szóval: sokan csalódtak. Elképzelem, ahogyan a kormánypártiak átfutották még a beszéd elhangzása előtt az apparátusuk által jó előre megírt reagálások prekoncepcióra épülő szövegét. (Mint A tanú című filmben, amikor Virág elvtárs a tárgyalás előtt véletlenül az ítéletet vette elő.) És most éjszaka sokan kénytelenek voltak a „saját” véleményük egy részét átírni. De azért nem hazudtolták meg önmagukat, hiszen most a felelős, megfontolt hangnembe kötöttek bele. Hallhattuk Tóbiás József minden realitást, jóérzést nélkülöző, gyűlölettől elvakult értekezését, aki nem átallotta azt mondani, hogy a beszédből egyértelműen bebizonyosodott (számára), hogy Orbán Viktor alkalmatlan az ország vezetésére. Lehetséges, hogy Tóbiás még sosem találkozott Medgyessyvel?
Hallhattunk arról is, Lendvai Ildikó szerint hazugságok hangzottak el, hiszen az ország remek irányba halad, nő a gazdaság teljesítménye, nőtt a beruházások száma, csökkent a munkanélküliség, 25 százalékos a béremelés, és egyébként is soha nem látott életszínvonal-emelkedés volt tapasztalható. Egyetlen kérdésem és tanácsom lenne. Ha minden ilyen szép és jó, ahogyan állítják, akkor miért rúgták ki a pénzügyminisztert? És ha tanácsolhatom, nagy tömegek előtt efféléket még véletlenül se emlegessenek, mert ez a hálátlan nép még rossz néven venné, hiszen mindennek az ellenkezőjét tapasztalván, azt gondolná, gúnyolódni mernek vele. Egyébként nem az emberek félnek, hanem a kormány, mégpedig saját választóitól, az emberektől.
Mindezek után várjuk „a Péter” évértékelő beszédét, amelyről valóban előre meg lehetne írni a véleményt. Hiszen el fogja mondani, az ország a felvirágoztatás korszakát éli, minden csodálatos lesz, csak még egy kis nadrágszíjhúzásra van szükség. Ha valakinek dèja vu érzése támadna (40 éven át ezt hallhattuk), az nem a véletlen műve. Abban azért nem vagyok biztos, hogy a jóléti rendszerváltást újra meg meri említeni.
Koczka Sándor, Gyöngyös

Orbán Viktor évértékelő beszédével lezárulhat az az erőltetett álvita, amely hónapok óta arról szólt, hogy a jobboldal vezető politikusa mikor, kinek és mit akar üzenni. Ezzel foglalkozni fölösleges volt, és mint látjuk, sehova sem vezető. Mert ugyan kinek és mitől kellene elhatárolódnia egyvégtében? Vagy ki, mikor és milyen ismérvek alapján fogalmazta egyáltalán, ha ugyan megfogalmazta ezt valaki, hogy ma ebben az országban ki számít radikális szavazónak, és ki tartozik az úgynevezett politikai középhez? Nem is beszélve az egyoldalú s állandó, szélsőségek elleni, nyughatatlan szocialista hangulatkeltés tarthatatlanságáról. Nem hinném, hogy komolyan fel lehetne vetni ma ezt a kérdést. Főleg nem olyan választási kampányok után, mint amilyeneket az MSZP és az SZDSZ folytatott azért, hogy a hatalomba kerülhessen, de bármi áron. A baloldalnak ugyanúgy van széle és közepe, akiknek úgymond üzenni kell, ugyanúgy vegyes, sokszínű a szavazóbázisa, sőt a baloldal szélsőséges pártjával a baloldal állítólag mérsékelt pártja többször is deklarált választási szövetségben állt. Érdekesebb a kép, ha vezető politikusaik nyilatkozatai alapján szelektálunk. Gondoljunk csak az MSZP által a Fidesz ellenében jogerősen elvesztett perek számára és arra, hogy a baloldali szélsőségesség, a rágalmazás ennek ellenére is következmények nélkül maradhat. De vajon meddig?
Vincze S. Tamás, Budapest