Az amerikai magyar közösség több tagja is felháborodva írt levelet a Plain Dealer című clevelandi napilapnak, Joe Eszterhas közelmúltbeli magyargyűlölő kijelentései miatt. Az újság két hete készített interjút az író, forgatókönyvíróval, aki a magyarokat szűklátókörűnek, rasszistának és antiszemitának nevezte.
A Plain Dealer február harmadikán teljes terjedelmében közölte Várdy Huszár Ágnes egyetemi tanár levelét, aki arra hívta fel a szerkesztőség figyelmét, hogy olyan nagyszerű ember, mint a nemrég elhunyt Teller Ede, a világhírű atomfizikus, aki élete végéig büszke volt magyarságára, soha nem tett volna ilyen kijelentést. És azt sem tudja elképzelni, hogy az olyan művelt emberek, mint a kongresszusi képviselő Tom Lantos, az Intel társalapító Andy Grove valaha is ilyen méltatlan módon beszélne arról a kultúráról, amelyben született. A levél végén a professzor asszony megjegyezte, nem érti, miért akarná őt Eszterhas pofon vágni, azt viszont már tudja, hogy ezek után miért akarná valaki befogni Eszterhas „csókos száját egy hatalmas csattanóssal”.
A botrányos interjú után magát az újságot is többen elmarasztalták. Michael Heaton, a szintén botrányairól ismert riporter ugyanis alaposan alákérdezett Eszterhasnak. „Ön büszke, de kritikus is magyar származásával kapcsolatban. Milyen magyar tulajdonságokról ír?” – tette fel a kérdést Hollywood egykori hírhedt figurájának. Egy amerikai magyar, Dömötörffy Zsolt szerint ez egy jól megkomponált rávezető kérdés, amelyre az újságíró szaftos választ várt, minél vitathatóbb, annál jobb alapon. Eszterhas pedig nem hagyta ki a ziccert, hogy a magyarokat általánosítva „törtetőnek, öngyilkosságig szenvedélyesnek, szűk látókörűnek, antiszemitának és rasszistának” bélyegezze, majd – mivel nyilvánvalóan büszke származására –, még nevetve hozzátegye, hogy „ezek a jó tulajdonságaik”.
Fordos Márta, a clevelandi magyar kolónia tagja azt a kérdést szegezte az újság szerkesztőinek, hogy ha a magyar nép helyett arab, zsidó vagy lengyelről lett volna szó az interjúban, a lap akkor is megjelentette-e volna a cikket? Anthony Pintér üzletember úgy gondolja, Eszterhas egészen a csatorna szintjéig lement, hogy könyvének olvasókat toborozzon, a Plain Dealer pedig ehhez partnernek bizonyult. A magyar származású gazdasági tanácsadó egy amerikai irodai tréfával zárta a szerkesztőhöz intézett levelét: „Soha ne akarj egy disznót táncra tanítani! Nemcsak az idődet vesztegeted, de a disznót is zavarod.”
Dömötörffy Zsolt szerint a meglehetősen hízelkedő hangnemű interjú alkalmas volt arra, hogy a magyarok érzelmeit felkorbácsolja ott, ahol több mint százezren vallják magukat magyar származásúnak, még akkor is, ha az Eszterhas család nem tartja a kapcsolatot a magyar közösséggel, és meglehetősen visszavonultan él Clevelandben. Maga az író nem járt cserkészetbe, nem közeledett magyar kortársaihoz. Szüleit, akik ismerték, becsületes, de visszahúzódó embereknek tartották.
Csupán egyszer kerültek a figyelem középpontjába, amikor az apát, Eszterhas Istvánt a még Magyarországon írt Nemzetpolitika című könyve miatt megkereste az amerikai különleges nyomozó hivatal. Ez éppen a holokauszttémát feldolgozó, Joe forgatókönyve alapján készült, Zenélő doboz című film 1989-es bemutatása után történt. A vizsgálatot állítólag épp Joe Eszterhas náciellenes forgatókönyvei miatt szüntették meg. Ebben az időben egyébként egy másik holokausztügy is borzolta a clevelandiek kedélyét, amelyben az Egyesült Államok kiadta Izraelnek az ukrán John Demjanjukot. A clevelandi öregembert azzal gyanúsították, hogy azonos a treblinkai tábor hóhérjával, Rettegett Ivánnal. Eszterhas ugyan tagadta, hogy filmjének bármi köze lett volna az esethez, a magyarokat antiszemitaként ábrázoló film azonban így is kiváltotta a helyiek haragját, hiszen az ohiói kolónia tagjai szerint egyértelműek voltak az utalások.
A kérdésre tehát, hogy vajon mivel magyarázható Eszterhas kijelentése, ésszerű válaszként csak az kínálkozik, hogy le akarta járatni a magyarokat, vagy sorozatos kudarcai után ezzel a botránnyal kíván visszatérni a reflektorfénybe. Hollywood ugyanis már évek óta nem foglalkoztatja az egykor legjobban fizetett forgatókönyvírót, utolsó munkái, mint a Showgirls vagy a Jade csúnyán megbuktak.
Az eset pikantériája, hogy Eszterhas maga is a Plain Dealer munkatársa volt 1967 és 1971 között. Viharos pályafutásának első évében díjat nyert egy balesetről írt tudósításával, majd a következő évben 60 ezer dollár kártérítésre ítélték az egyik áldozat özvegyének zaklatásáért. A Plain Dealer végül kirúgta, mert az újság menedzsmentjét kritizálta egy másik lapban. Hogy a mostani incidens mennyibe kerül a Plain Dealernek, egyelőre nem tudni. Dömötörffy Zsolt az előfizetések lemondására hívta fel a helyi magyarokat, mások pedig pert fontolgatnak.
Eszterhas könyve egyébként a Hollywoodi állat címet viseli, alcíme szerint emlékirat. Az író a könyv egy fejezetében mint folyamatosan menekülésben lévő személyt jellemzi önmagát, aki menekülttáborban töltötte gyermekkorát, „dipisként” (displaced person, a második világháború utáni baloldali terror elől menekülők gyűjtőneve – a szerk.) érkezett Clevelandbe szüleivel, és dipisnek érezte magát Hollywoodban is. A történet a belső béke állítólagos megtalálásával ér véget, ennek ellenére Eszterhas a záró jelenetben sem mulaszt el bevinni egy ütést a magyaroknak. Apja temetése után állítólag felhívta a konzulátust, hogy miként lehetne a halottat újratemettetni Magyarországon, a régi jó „zsidógyűlölő” országban, amelyet az idős Eszterhas elhagyott, és anynyira szeretett.
Ha azonban valaki azt hiszi, hogy a könyv elsősorban a magyarokról szól, nagyot téved. Eszterhas sokkal több teret szentel volt szeretőinek, mint például Sharon Stone-nak vagy Voinovich szenátor lányának kitárgyalására.
Ezeket a részeket egy úriember viszont nemcsak nem írja meg, de el sem olvassa.
origo.hu
Elképesztő, mit mondott a tárgyalásán a karateedző, aki felrúgott egy fiút a szolnoki kalandparkban
