Stratégák és néma leventék

Ha megnézzük az értelmező szótárban, hogy mit jelent a stratégia kifejezés, akkor azt találjuk, amire nagyjából gondolunk. Stratégia: a forradalmi harc irányításának tudománya. A médiastratégia még nincs benne ezekben a régebbi zöld kiadásokban, de én kiegészítem. Médiastratégia a forradalmi harc irányítása a nyilvánosság minden rendelkezésre álló eszközének bevetésével.
A helyzet az, hogy a baloldal és a liberális oldal képviselői nem- csak hogy tisztában vannak ennek jelentőségével, de az utóbbi napokban a tűzijátékok sziporkájával, a pimasz és éhes kutyák gyorsaságával, a bűvészek varázslatának káprázatával meg is üzenték a jobboldalnak, mire képesek, ha összekapják magukat. Néhány nap alatt végsebességre kapcsoltak a hamis és valós hírgyárak: Király B. Izabella láthatatlan milliói mellett megjelent az Országimázs Központ, a Happy End, az Orbán-könyv, a névtelen internetes gyalázkodó feljelentett rémképe, a kontrollálhatatlan polgári körök diabolikus víziója, a pofozózsák Hende Csaba, Martin-Orbán-Sheen-Viktor elnök az embereivel, mint Mister Hyde-okkal. Lovas a bőrlyukasztó, Bencsik az akasztási szakértő, Schmidt Mária mint Kende-lövő, Kövér mint köteles, valamint Orbán Viktor, Orbán Viktor és Orbán Viktor. Ne felejtsük el ezt a nevet, ezt minden kontextusban meg kell említeni, stratégiailag ellenszenvesen, visszataszítóan és félelmet keltően nyálas szövegkörnyezetben. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a február 10-i Orbán-beszédet fel kellett vezetni a lakótelepeken, a nyugdíjasoknál, az ATV intelligenciahiányos nézőinél, a tv2 Naplójának telefonfüggőinél, a hiszékenyeknél, az irigyeknél, a hivatásos antiszemitákat gyártó szellemi kisiparosoknál és azoknál, akiknek mindenre egy a válaszuk. „Kádár alatt jobb volt, Orbán-bányák”.
Várom, hogy a Fidesz médiastratégái támadásba lendülnek, és nemcsak visszaverik a méretes hazugságokat, de alaposan megkotorják a másik oldal történelmileg elfoglalt háza táját: hiszen Horn Gyula óriásit tévedett, amikor visszautasította az Európai Néppárt lett kezdeményezését, miszerint, aki a szocialista Kelet-Közép-Európában vezető kommunista tisztségviselő volt, ne vállaljon Brüsszelben szerepet. Vonuljon szépen vissza a birtokára, úszómedencéjébe, és ne akarjon demokrata lenni, nem megy neki. Horn ugyanis a következőképpen érvelt: minden jelenlegi szocialista politikus a nép által ismert, választott képviselője a pártjának.
Csakhogy nekem és még néhányunknak komoly aggálya, hogy az istenadta nép javának fogalma sem volt arról, hogy kiket juttatott a rendszerváltás után az MSZP-be, vagy annak vezetésén belül a hatalomba. Hogy végső soron kit szavaztak másodszor is a magyar nemzet nyakába.
Az elmúlt ötven évben ugyanis adósok tetszettek maradni a széles körű, hiteles, őszinte és sokoldalú tájékoztatással. Bizony, még a kormányfőről is megválasztása után derült ki, hogy komoly titkos ügynöki múltja van. Amelynek mélységét és rizikóját feltehetőleg ezután sem fogjuk teljesen megismerni. Talán már csak ezért is hátrább kellene parancsolni azokat az agárfalkákat.
Várom, hogy egy team végre fellapozza Kende Péter könyvét, kigyűjtve belőle a volt miniszterelnökre vonatkozó mocskos, bizonyíték nélküli spekulációkat, és perelnek, Kende alsóneműjéig bezárólag. A cél már írás közben világos volt: Orbán Viktor emberi, szakmai és erkölcsi megsemmisítése. Ilyen Tilos Rádiós időkben jön hirtelen a megvilágosodás: itt mindenkinek van médiastratégiája, kivéve a legnagyobb ellenzéki pártot. Egyszerre feltűnik a médiában egy túlmozgásos Zuschlag János, akit elővarázsolnak a Bíbic vagy Fibisz kabátujjából, és két másodpercen belül zuhatag sebességével dől orrán-száján az Orbán Viktort gyalázó, feljelentő, beégető szöveg, amelyre – ilyen a mi nyilvánosságunk – dörzsöli a kezét a Nap-kelte meg az ATV. Adunk Fidesz-Frankenstein-Viktornak, aki nem határolódik el azon nyomban bármitől, amit az MSZP kitalál. Gondolnánk, erre talán mozdul a fizetett apparátus, és hadba vonul. De se kép, se hang, nem hallani tiltakozást, az ellentámadás enyhe moraját sem. Ki hazudozik itt közpénzen Zuschlag úr a Fidesz kihizlalt médiájáról? Talán erről kellene beszélni a mamáddal, amikor panaszkodik, miért szúrják ki mániákus feljelentőt alakító fiacskája szemeit az MSZP szórólapjain. A hetek óta tartó Tilos-hisztériában a Tilos győzelemre áll. Stratégiája egyszerű: felfogadnak néhány médiabohócot, és eljátszatják velük kamikazeszerepeiket. Hol a keresztényeket küldik a másvilágra, hol Orbán Viktort patkányozzák. A hahotázgatás és gratulációk után jön a kötelező elhatárolódás, bocsánatkérés, műsorvezető elcsapása, fogadkozás. Lehet a pénztárhoz fáradni, jöhet a következő statiszta, akinek kezében ott a szomszéd asztalnál írott sms Orbán Viktor törvénytelen gyermekeinek számáról. Közben a híradásokban óránként megismétlik az aktuális mocskolódást, természetesen mélyen elítélve a szerzőket.
Méretes öngólok. Lapozzuk fel a legkedveltebb napilapot: Szo-kás-e könyvért ilyen magas honoráriumot fizetni szerzőnek? – puhatolózik a Népszabadság, merthogy Orbán Viktor 18 milliót keresett legálisan a Történelem főutcájával. Értjük: csak hűvösen kérdeznek, tudakozódnak, hátsó szándék, sugalmazás kizárva. Várom, hogy médiastratégáink visszakérdeznek: ki keresett több tízmillió forintot a Cölöpökkel? Merthogy annak az árát is belefalazták a remetehegyi viskóba. Azt a szerzőt Horn Gyulának hívták. Valahogy a Heti hetes tagjait nem volt érkezése megkérdezni egyetlen ifjú médiastratégának sem: hölgyem, uram mennyi jár egy Orbánt lejárató, jobboldalt gyalázó locsogásért, havonta? Persze, ahhoz senkinek semmi köze.
Újhelyi István a Hír TV internetes vitafórumán akadt egy névtelen mocskolódóra, aki „politikusok becsületét és emberi méltóságát” sértegeti. Azonnal rohant az ORTT-hez feljelenteni Borókai Gábort. Az Index fórumának gödörmélyítői miatt mikor jelentik fel annak főszerkesztőjét, aki a Népszabadság munkatársa is egyben? Most a Hír TV van a célkeresztben? Vagy az MSZP süllyedt olyan mélyre, hogy névtelen provokátorokat küld a Hír TV fórumára, aki maga Újhelyi István is lehetne. Elvégre az internet fórumain álnevek vitatkoznak álnevekkel.
Egy író kilép az írószövetségből, mert nem bírja Döbrentei Kornélt. Karakán pasas, gondolnánk, joggal. Kár, hogy néhány nap múlva magas állami kitüntetést kap. Döbrentei védelmében egyetlen mondat nem hangzik el, pedig Parti Nagyhoz képest annyi a bűne, hogy nem igazodik a mostani kurzushoz.
Vásárhelyi Mária az ATV-n egyszemélyes drámát installál és főszerepel. A bakancsos tragika megállapítja, hogy az újságírók megint félnek. Bravó Mária, végre kiléptél magadból, és úgy beszélsz, mint egy normális ember, akinek nincs gyűlöletdíj helyett toleranciadíj a füle mögött. Félhetnek is, hiszen most már fogház és börtön jár, ha véleményük eltér a mainstream kifejezetten pártos vonalától. De Vásárhelyi folytatja: az újságírók félnek a fideszes politikusoktól, félnek fideszes politikusokat kérdezni. Bravó Mária, hol van az a fideszes médiapolitikus, aki tőled kérdezi meg, hogy a Nap-keltében hányan ugranak rá egy gyanútlan fideszesre? A műsorvezető, aki a Népszabadság munkatársa, az egyik kérdező, aki a 168 Óra munkatársa, vagy a másik kérdező, aki a Népszava főszerkesztője.
Közben Ron Werber távozik, helyette megérkezik Silberstein és Rosner.
A fideszes médiastratégák pedig csak ülnek és néznek. Még ideológia is kerül hozzá: ők nem nyomulnak, ők megvárják, míg cipóvá verik őket.