Én nem tudom...

Én nem tudom, mennyiben növelik a kereskedelmi tévéadók nézettségét az úgynevezett politikai háttérműsorok, amelyek különböző közéleti események és jelenségek vizsgálatára és kommentálására vállalkoznak, s megpróbálják a maguk módján a vitába belevonni magát a nézőt is. A jelen pillanatban a Magyar ATV az, amely a legnagyobb teret ad az úgynevezett véleményformáló értelmiségnek, de főként (az értelmiségi státusra nem mindig igényt tartó) újságíróknak.
Mint minden baloldali attitűddel politizáló orgánum, az ATV is ad arra, hogy – ha hevenyészve is – bizonyos látszatát keltse a függetlenségnek és kiegyensúlyozottságnak. Ezt aktuálisan – a Lovas-féle Sajtóklub negligálása óta – a Debreczeni József által vezetett mérsékelt (light) beszélgetőműsor hivatott biztosítani, csekély ellensúlyát képezve az Avar–Mészáros–Bolgár triónak s számos balliberális kérdezőembernek (Szombathy Pál, Dési, Németh Péter stb.). Mivel minden médium és közönsége kölcsönhatásban áll egymással, az ATV valóságos szerepéről hű képet kaphatunk az adás törzsnézőinek sms-en továbbított, a képernyő alján tovafutó megjegyzéseiből. Ha huzamosan figyeljük ezeket a „véleményeket”, nemcsak visszaböfögni látjuk az ATV hangadóinak nézeteit, hanem eme nézetek formailag lecsupaszítva tűnnek szemünkbe, s így gyakran ostoba szélsőségekbe csapnak át. A szélsőjobboldali hőzöngéshez hasonló elfogult és bornírt megnyilvánulásoknak lehetünk tanúi a tárgyilagosságot mívelő baloldalon; megcsap bennünket a gyűlölet eleven tüze, amelyet a sima modorú, szakszerű kommentátor-szakemberek titokban szítanak. A jobb- és baloldal gyűlöletszervezői között van egy alapvető különbség: a jobbszél érzelmileg felkavart, nyers, nyílt, legnyilvánvalóbb téveszméiben is szókimondó, a bal cinikus, álságos, önmagát tárgyilagosnak, sőt erényesnek feltüntető. (A Tilos Rádió esete ugyan ezt cáfolni látszik, de az ügy kommentálása és „liberális értékelése” már a megszokott és bevált sémák szerint ment végbe.)
Kétségtelen, hogy a képernyő alján tovafutó sms-folyamban nyers, és leplezetlen gyűlölet hömpölyög: a néző kimondja mindazt, amit a kommentátor gondol és sugall.
Ugyanerről a nyerseségről árulkodik minden esetben a tévéadó által végzett közvélemény-kutatások témája és eredménye. A törzsközönség drasztikus ítéletet mond aktuális, vitás politikai és ideológiai kérdésekről, a jobboldal különböző személyiségeiről. Ez az ítélet nemcsak drasztikus, hanem alapvetően ostoba és primitív is, mindegy bizonyítva, hogy egy adott hír- és véleményforráshoz kötött közönség mennyire képes figyelmen kívül hagyni az emberiesség és józanság alapvető kritériumait.
Az ATV leleményes szerkesztői egy alkalommal azt a kérdést tették fel, vajon ki a jobboldal igazi vezére, Orbán Viktor vagy Lovas István. Lovas nyert, ami önmagában is abszurdum, s a szavazók világlátásának már-már patologikus eltorzulására vall. Egy vállrándítással elintézhetnénk: ostobaság. De nem az. Sokkal inkább tudatos manipuláció eredménye, egy gondosan megtervezett torzszülött; a baloldali média kreál egy rémet, majd a kreatúrát (miután a valóságos személyt minden jellemzőjében eltorzította) a polgári oldal vezéregyéniségének tünteti fel.
A brutalitás gyakran jár együtt a kegyetlenséggel. Az ATV másik kérdése volt: a tíz hónapnyi börtönre ítélt Bencsik András többet vagy kevesebbet érdemelt volna? A törzsközönség ötven százaléka feszítsd meg-et kiáltott, nem elég súlyosnak tartva egy olyan bírósági ítéletet, amely kirívóan elüt az eddig alkalmazott bírói gyakorlattól, s amely a különböző sajtóval kapcsolatos perek eddigi jellegét nézve a legváratlanabbul brutális, minden konvenciót és megszokást sért és semmibe vesz. Az ATV-néző ennél is többet akar. Az sms-ekben olvasható, hogy Lovasnak, Bencsiknek tízévnyi börtönt.
Hát így állunk. És ki tudja, hol a határ. Mi az, amiért a felheccelt baloldal kinek-kinek kiosztaná a börtönt, amelyet ezek szerint valójában minden jobboldali személy kiérdemelt.
Hogy hol a határa az ostobaságnak és a gyűlöletnek, én nem tudom…