Mutogatós a politikai arénában

Medgyessy Péter 2004. március elsején kifogástalan bankárkék öltönyben, csíkos nyakkendőben, tahiti naptól (vagy ez már szolárium?) barnult bőrrel, kisminkelve várta a hetekkel korábban egyeztetett négyszemközti tárgyalásra érkező Orbán Viktort a Parlament Nándorfehérvár Termében. A kordon mögött felsorakozott sajtó előtt sétált, kezét a háta mögött összekulcsolva. A teremben lévő asztalon friss virágcsokrot helyeztek el, mellé pedig két karosszéket. Orbán Viktort meglátva Medgyessy Péter azzal a hirtelen támadt ötlettel állt elő, hogy ha már a sajtó ilyen kitüntetett számban jelent meg, tartsák megbeszélésüket a média jelenlétében. A meglepett és kész helyzet elé állított Orbán Viktor kénytelen-kelletlen igent mondott. Medgyessy vendégét a bal oldali székhez vezette, és belekezdett mutatványába. A beszélgetést rögzítő kamera a közel másfél órás show alatt Medgyessyt mintegy véletlenül szemből mutatta, Orbánt pedig általában profilból, félprofilból. Orbán sápadtnak tűnt, hiszen szemben Medgyessyvel nem volt sem Tahitiben, sem pedig kisminkelve. (Lehet, hogy a szolárium neki is jót tenne.) A spontán ötlettől vezérelt Medgyessy Péter alig helyezkedett el székében, máris belekezdett előre elkészített és betanult szövegébe a „modern európai Magyarországról”, „az emberekről”, a „szegényekről”, a „hosszú távú stratégiai célokról”, ja és persze nagy ívű alkotmányos elképzeléseiről. Legtöbbször arról szónokolt, hogy „legyen egymás iránt tisztelet”, hogy milyen fontos a „kölcsönös párbeszéd”, „legyen együttműködés”, „legyen kulturált és normális együttműködés”. Álszent, arrogáns és őszintétlen volt. Kölcsönös tiszteletről, kulturált magatartásról beszélt, miközben beszélgetőpartnerével szemben a legelemibb udvariassági szabályokat is figyelmen kívül hagyta, és csapdát állított. Ezzel nemcsak az a baj, hogy udvariatlan, sőt modortalan és kisszerű magatartásra vall, hanem mindenekelőtt az, hogy ellehetetlenítette a kölcsönös bizalmon alapuló együttműködést. Orbán Viktor pár héttel ezelőtti országértékelő beszédében gróf Bethlen István szavait idézve azt mondta, azt kérte, ne engedjük, hogy megszűnjön a bizalom magyar és magyar között. Kinyújtott kezét most orvul hátracsavarták. Nemcsak azért, mert Medgyessy menet közben egyoldalúan megváltoztatta az általa előre megszabott játékszabályokat, hanem mindenekelőtt azért, mert erről elfelejtette tárgyalópartnerét idejében tájékoztatni.
Orbán Viktor nem először járt így. Megtette ezt már vele egy másik miniszterelnök is. Őt Vladimír Meciárnak hívták. De talán nem véletlenül, vele kapcsolatban még senkinek sem jutott eszébe Európát emlegetni.
Figyeltem a magyar miniszterelnököt. Mostanában tele van vele a média. Kezdődött az országértékelő mutatvánnyal, ahol először vetette fel, hogy új alkotmánnyal kívánja megajándékozni népét. Vagy ahogy ő hívja őket: az embereket. Azóta lakossági fórumról fórumra road show-zik, Horn Gyula legjobb napjait megszégyenítő formában van, és egyre-másra próbálja ki a számára gyártott kommunikációs paneleket, és azt, meddig mehet el. Ötleteinek nem szab határt sem a hatályos alkotmány, sem a kormány tekintélye (van még ilyen?), sem a kormányzó pártok szempontjai, sem az ország érdeke. Az MSZP-től már régen újra rugalmasan leszakadt, s mint egykor, a rendszerváltozás hajnalán, megint egyéni menekülési stratégiát keres. Kormányzás nem folyik, és ezt kezdem legnagyobb erényének tekinteni. Belegondolni is rossz, mivé lennénk, ha még kormányozna is. A magyar adófizetők, vagyis a köz pénzéből fizetett amerikai spindoktorok szemmel láthatóan állandósult kommunikációs tréninget tartanak a magyar kormányfőnek. (Remélem, a feljelentésügyi államtitkár teljesíti kötelességét, és utánajár, mire fordítódik a közpénz.) Gőzerővel képzik, hogy kéz- és arcjátéka, tartása, mozdulatai, valamint beszédkészsége javuljon. Orbán Viktorral való négyszemközti beszélgetését is azért konvertálták nyilvános médiaeseménnyé, hogy Medgyessy élesben próbálhasson, készülhessen, ők pedig elemezhessék, hol tart Orbán és hol ő. A cél világos: Medgyessy népszerűségét növelni kell. Az ár nem számít. Ha ehhez az alkotmányos rend destabilizálásán keresztül vezet az út, akkor arra megy, ha a pártok és velük a kormánypártok tekintélyének további erodálására van szükség, akkor a pártok sumákolásáról beszél, és az irritáló parlamentről. Szemmel láthatóan inspirálóan hat rá koalíciós partnerének egyre szaporább légzése, időnkénti dühkitörése.
De mindegy is. Bármit és bárminek az ellenkezőjét elmondja, illetve képviseli. Ha kell, a nagytőkét védi, ha kell, a szegényeket, ha kell, a spekuláció ellen beszél, de ha éppen arról van szó, a spekulánsok érdekeiért harcol. Nincs világképe, nincs meggyőződése. Egy üres halmaz, amit izraeli vagy amerikai tanácsadók, vagy aki éppen arra jár és sokba kerül, töltenek meg az éppen aktuális közvélemény-kutatási eredményekkel tesztelt tartalmakkal. Nemsokára jön majd a halálbüntetés visszaállítása, Győzikéből lesz miniszter, mert őt is szeretik a népek, és Korda Györgyből parlamenti elnök, mert őrá buknak igazán az emberek.
Medgyessy legnagyobb mutatványa, hogy miközben „kulturált és normális együttműködésről” meg „kölcsönös tiszteletről” papol, aközben állandóan mutogat. Felhívom súlyos tízmilliókért dolgozó tanácsadóinak figyelmét arra, hogy ez pártállami beidegződés, amiről le kellene szoktatni. A pártállamban volt ugyanis szokás, hogy mindig valakire mutogattak, felfelé meg oldalra. A felfelé mutogatás azt jelentette, hogy a főnök miatt nem lehet, az oldalra mutogatás az oroszok által behatárolt lehetőségeket érzékeltette. Miattuk nem ment ugyanis. Pedig ők szerették volna. Csak hát a körülmények miatt nem ment. Most visszafelé mutogatnak. Azokra, akik miatt most megint nem megy. Igen, ezúttal az előző kormányról van szó. Rájuk mutogatnak, mert ha ők nem akadályoznák, ez a derék kormány, élén szociálisan érzékeny miniszterelnökével, a szupersztárral, már rég bevezették volna a jólétet az embereknek. Momentán azért nem lehet, mert az Orbán-kormány vagy kilencszázmilliárd hiányt elrejtett. Hát ezért nem lehet most jóléti rendszerváltani. Ezért nem kap mindenki Patek órát. (Medgyessynek jutott.) Autópályát is építenének, ha nem derült volna ki, hogy baj van a dolomittal, amit az aszfaltba kevertek, mert vegyi folyamatokat indít vagy gátol. (Nem kívánt törlendő. A feljelentésügyi feje sem káptalan.) Szóval mutogatnak. És miközben a Mutogatós a tisztességes párbeszédről papol, aközben, két évvel a kormányváltás és többtucatnyi feljelentés után, a szociálliberális koalíció újabb mutogatós trükköt eszelt ki. Ezúttal parlamenti vizsgálóbizottságban akarnak mutogatni a rendőrség és az ügyészség által már elutált, unalomig rágott ügyekben, a kormány és Orbán Viktor személyes felelőssége után kutakodva.
Érdemes tehát nyitottan és bizalommal tekinteni az újabb négyszemközti, többszemközti tanácskozások elé. Hiszen maga a Mutogatós mondta legutóbb, hogy alig várja a legközelebbi bizalomépítő találkozást. (Szerintem szappannal keneti be a lépcsőt és a küszöböt, biztos, ami biztos, egy hirtelen ötlettől vezérelve. De az is lehet, hogy elfűrészelteti a szék lábát.)
Hiszen ha valakiben, benne igazán meg lehet bízni.