Fegyencstatisztika

Egyre kevesebb hazánkban a börtönlakó – de azért ne tessenek derűs ábrázattal poroszkálni az éjszakában, mert annak vannak veszélyei. A börtönlakók csökkenő száma nem feltétlenül azt jelenti, hogy csökkent volna a bűnözések száma, mindösszesen azt, hogy a túlzsúfolt magyar börtönökben egy kis szellőztetés vette kezdetét, az eddigi másfélszeres túljelentkezést próbálja a büntetés-végrehajtás különféle módszerekkel csökkenteni (feltételes szabadlábra helyezés, óvadék, házi őrizet, miegymás).
Pár nappal ezelőtti adatok szerint pillanatnyilag 16 856 állampolgár pihen a hazai kaptárakban, ebben a fejszés gyilkostól a gyújtogatón át az erőszakos közösülőig mindenki benne van. A teljes élcsapat.
Mindenkit intenék, nehogy olyan következtetésre jusson, hogy a csökkenő fegyenclétszám azt mutatná, jobbak idehaza a közállapotok, mint megelőzően. A börtönviszonyok lettek jobbak. Mert most már a tíz személyre tervezett börtönlakosztályban nem húsz személy tartózkodik, hanem csak tizenhét (vagy tizennyolc). Sikertörténet.
Ha az egészből valaki arra jut, csökkent a hazai bűnözés, az vagy alapvetően hibbant, vagy belenyúlt a kettőhúszba. Tartsuk szárazon a puskaport, barátaim, a közállapotok még messze vannak a rózsástól. Úgy is mondhatnám, borzalmasak. Ahogyan a világ is az, nem akarok ezzel elszomorítani senkit sem. Statisztikákkal, görbékkel persze állandóan lehet operálni, ám a tények – mint tudjuk – makacs dolgok.