Hogyan legyél humoralista (30.)

… ha egyszer csak – 2003. október 15-én – meglátod az előadásodon ott ülni az ötödik sorban Jancsó Adriennt? S azonnal eszedbe jut újabb mulasztásod, hogy már rég meghívhattad volna… s ugyanakkor ebben az oda nem figyeléses világunkban váratlanul milyen jóleső érzés adódik azzal, hogy az előadóművészek koronázatlan királynője, rangrejtve, eszköztelenül elvegyülve a nézők közt, tiszteletjegy nélkül is megtisztelte önálló estedet. Hogyan legyél humoralista, ha eszedbe jut azonnal ott a Budapesti Kamaraszínházban, az Asbóth utcában, hogy pár méterre onnan, a Madách Kamarában, valamikor Hofi a „földanyja – az anyja” paródiájával épp ennek a makulátlanul tiszta művésznek egyértelmű értékképviseletét és védelmét deheroizálta, rántotta le a legendás Földédesanyám Jancsó Adrienn-estet, kijátszva a tömeg ízléstelenségének… Éppen az a szintén nem mindennapi tehetség, aki – kétes tartalmai, érdekképviselete ellenére – vitathatatlanul, formaművészetében, koronázatlan királya volt műfajának.
Hogyan legyél humoralista, hogyan folytatod műsorodat, amikor már „elrontották” önfeledtségedet, s csupán a „szép” beszédedre figyelsz a továbbiakban, artikulálsz, oda minden hátralévő örömed? Eszedbe jutnak az ötvenes évek az Egressy klubban, ahol Jancsó Adrienn tanított versmondásra, és megkérdezed ezért előadásod közben egy adott pillanatban, szövegkörnyezetedből kiszólva, vajon „szakmailag” hogyan lehet jelezni – eldifferenciálni – az „i” és az „y” hangzók közötti különbséget? (Ha ipszilont – ypszilont? – szeretnék kiejteni, az alsó ajkam lefittyedésével? a felső ék alakú csücsörítése közben?) Hogyan legyél humoralista mindezek után egy hónappal, ha a Szent Imre-házban, a Himfy utcában olyan rangos előadó-sorozatnak lehetsz önálló esteddel az egyik tagja, ahol Eperjes Károlytól Cseh Tamásig már annyian sikert sikerre halmoztak. Hogyan lehetsz humoralista egyként, a sok – meg sem említett – kiválóság között, egyre nagyobb tehertételként élve meg felelősségérzeted, amikor meghívódtól, Csányi Tamás karnagytól önálló ested bevezetőjeként azt hallod, hogy a tíz éve tartó előadás-sorozat ötletét Jancsó Adrienn Vers és Dal a Várban sorozata sugallta. S aztán még az is eszedbe ötlik, hogy nem messze a tett színhelyétől – a hely szellemétől –, a Karinthy Frigyes út egyik mellékutcájában (ez a név is ugyebár ebben a kontextusban több mint véletlen) sok-sok évvel ezelőtt Pilinszky-összeállításomat mondtam el Jancsó Adrienn lányának lakásán, „félillegálisan”, nagy társaságban (Jékely Zsolitól a fiatal, „kezdő” Esterházy Péterig). Kábé még tíz évvel korábban a szintén közel lévő Bartók Béla út és Szabolcska utca sarkán lévő házból még elvitték Nobilis Gábort a kissé távolabb levő egyik börtönbe, titkos hittantanításáért… És a Szent Imre-házzal srégen szemben, egykor Makovecz Imre lakásában, házi egyetemén készítette fel az építészeten kívül is fogékony ellenzékieket (a ráállított beépítettekkel), és az Egyetemi Színpadon kívüli első önálló estemet is körülbelül onnan ötszáz méterre, a Feneketlen-tónál tartottam, a Karinthy-monografikus Szalay Károly bevezetőjével. Latinovits Vattay Elemérrel a Szent Imre-háztól egy ugrásra tanult A Ciszterci Rend Budapesti Szent Imre Gimnáziumában, s mentünk föl velük egy 25. színházbeli önálló estem után Nobilisékhoz, s ott már Latinovits vitte a prímet természetesen… A környékhez való további kötődéseimet nem részletezem (az Ulászló utcában lakó nagyszüleimtől kezdve a Himfy utcában, a Szent Imre-házzal szemben lakó Vargha Zsolt énekes, zeneszerző és bölcselkedő barátomtól az Eötvös- és Bibó-kollégiumban tartott önálló estjeimig…).
Még az is eszedbe ötlik, hogy Jancsó Adrienn tudatosította bennünk – Pilinszky-felolvasásomkor – azt a verssort, amivel hajdanán összeállításomat befejeztem, érzékenységem akkori fokát tükrözve, hogy „visszatérve éjszaka szobánkba, elfogadjuk az elfogadhatatlant”. Hogyan legyél – lehetsz-e egyáltalán 2004-ben is – humoralista, és nem „agit-propos” hittérítő, hivalkodóan külsőséges, a dogmatikán túl és innen az élet szentségét is születésnapod tájékán némiképp felfogva, amikor egy pillanatra még, kibújva belőled a humorista, észreveszed, ebben az évben – már – virágvasárnapra esik április negyedike. S aztán leírod most a nagyhéten még azokat a Pilinszky-sorokat is ide, amiket annak idején elmondtam sok-sok éve. Mert – igen! – elég egy arc látványa, egy jelenlét, s a tapéták vérezni kezdenek. (Olykor belép Valaki, és ami van, hirtelenül kitárul.)