Külsőre szürke

Talán nem kedves, hangulatos, ám itt-ott megfakult novellái miatt, inkább emlékezéseinek néhány erős, találó, emberközeli mondatáért érdemes elolvasni Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona könyvét. Nagyon őszinték és sokszor nagyon vitriolosak a korábbi színésznő – későbbi „írófeleség” – emlékezései, főként egy-egy asszonyról (Adyné Csinszkáról, Móriczné Jankáról stb.) odavetett sorai. Ám ami a neves írókat, Kosztolányi barátait illeti, az ő felvázolásukkor is tud meghökkentőt mondani. Olyat, amilyet egy finnyás író nemigen írna le. Talán épp ettől izgalmasak ezek a portrék.
Krúdyról például ezt veti papírra: „Az volt az érzésem, hogy húzódozik tőlem, afféle kékharisnyának vél, vagy azt képzeli, hogy elidegenítettem tőle ifjúkori barátját, Kosztolányit. Bevallom, kissé én is idegenkedtem tőle. Félelmesen magas volt, mint valami hegyi óriás, később elhanyagolt külsejű is…” Móriczról ezt írja: „Nem volt jó társalgó, legalábbis én azt tapasztaltam, nem beszélt formás, kerek mondatokban, ami épp foglalkoztatta, azt bökte ki, azon nyersen…” Egyszer – ugyancsak Móriczról írja – Hévízfürdőn nyaraltak, s az íróval beúsznak a tóba, a lótuszvirágok közé: „No, mondta, aki ebbe az iszapos vízbe elmerül, azt ugyan nem lehet élve kimenteni. Valahogy nagyon megijedtem, iszkoltam kifelé. Ő nevetett rajtam. Böcklin víziemberét juttatta eszembe. Kicsit féltem tőle…”
Csáth Gézáról, aki pedig Kosztolányi unokaöccse volt, különösebben újat nem tud mondani, felidéz viszont egy sugárzó mondatot, melyet Kosztolányi mondott József Attiláról: „Egy külsőre szürke, alacsony fiatalember él itt közöttünk, aki egy fejjel magasabb valamennyiünknél…” Déry Tibort röviden és velősen „szexuálkommunistának” nevezi. Csinszkáról ezt veti papírra: „Afféle kaszinómorál, katonatiszti lovagiasság és könnyelműség jellemezte. Leveleket, dilettáns verseket írogató, merész modorú, kokottokkal barátkozó, éjszakákat végigivó és cigarettázó földesúri kisasszony.” Móriczné Janka „lapos mellű, barnásszürke arcú puritán. Úgy járkál közöttünk, mint egyik parancsolat a tíz közül: Ne kívánd felebarátod feleségét…” Babitsné „tehetséges nő, de rendkívül műveletlen. Fiút mímel, nem férfit, de fiút. Fanyar, mint a berkenye, kesernyés, akár a citrom héja. Lélektani ismerete nincs, ösztöne rossz, de elbizakodottságában nem akar tudni erről.” Némethné Démusz Elláról pedig ez a frappáns mondat jut eszébe: „Sajnálni kell, mint egy gomblyukba tűzött, hamar elhervadó fehér szegfűt.”
(Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Burokban születtem. Noran Kiadó, Budapest, 2003. Ára: 2500 forint)