Harc a sofőrülésért

Lehet-e miniszter egy kólaautomata? Mi az hogy! És ha alkalmatlan a feladatára, mert hiába dobálunk bele eurót, még véletlenül sem ad üdítőt? Akkor meg pláne. A lényeg, hogy Hiller Istvánnak hívják.

Gyurcsány Ferenc és Hiller István együtt, egy helyen. Hmm, valódi közéleti kuriózum – létezik ennél jobb szerda esti program Budapesten? Természetesen, ám egy újságíró igenis lelkesedjen, ha a kormány két fenegyereke vállt vállnak vetve csinál bohócot magából. Sikeres Magyarország, sikeres baloldal ugyanis a miniszterekkel súlyosbított összejövetel címe, s ez manapság, amikor talán már gulyáslevesfőzésben sem tartozunk a világ élvonalához, megmosolyogni való elvakultságot feltételez. Ezért is adta a Mozgó Világ magazin a nevét a rendezvényhez.
Mégis elvágyódom a klubdélutánt befogadó A38 rendezvényhajóról, főként, hogy ide látszódik a Petőfi híd budai hídfőjének tövében meghúzódó lugas, ahol a simogatóan barátságos májusi napfürdőben egyetemisták szürcsölik a sörüket. Igaz, a hajó tatján meg személyesen Ágh Attila, a baloldal főideológusa kortyolgatja a malátalevet, ám a szocialisták kampánybulija még így sem állja ki a szomszédos kerthelyiséggel való bárminemű összevetést. További csábulásra azonban nincs idő, mert pontban a meghirdetett kezdés időpontjában megérkezik a két tárcavezető. Már csak a moderátor hiányzik, ezért a közönség és a vendégek egységesen elkezdik Mihancsik Zsófiát várni, aki valószínűleg a kampányok idején rendre újraéledő náci veszély nyomait keresi valahol a belvárosban.
Ám öt perc sem telik bele, és máris teljes erővel dübörög a politikai show.
– Egy dolgot szeretnék kérni a miniszter uraktól, hogy tisztázzuk a pozíciónkat – jelenti be Mihancsik Zsófia, amivel mindenkit összezavar, még saját magát is, mert így folytatja: – Azt kérdezem tehát, hogy maguk a tengely és a karosszéria, amely ugyanazt az autót hajtja, és ugyanazért az autóért dolgozik e pillanatban, az egy más kérdés, hogy talán egyszer eljön a pillanat, amikor a sofőrülésért megharcolnak. De jelen pillanatban együtt építik az új autót, ugye?
Kínos csönd, néhányan ábrándozva gondolnak a kezdeti, moderátor nélküli pillanatokra, ám Hiller Istvánt nem olyan fából faragták, hogy ne tudna akármilyen ostobaságra válaszolni.
– Autókkal kapcsolatban fura visszhangja volt eddig a gondolatainknak, s aztán kiderült, hogy a Fidesz munkástagozatának elnöke is autószerelő lett, tehát azt mondom, legyünk óvatosak az ilyen autószerelések dolgában.
Bájos dolog az értelmiségi gőg, így természetesen Gyurcsány sem marad adós egy – szerinte – sziporkával: – Miután autóban megégettük magunkat, átnyergeltünk egy hajóra, mert ha megégetjük magunkat, itt közelebb van a víz.
Mihancsik Zsófia azonban nem várja meg, míg végre valaki nevetni kezd a miniszteri tréfán, hanem újabb rejtvénnyel támad a két vendégre.
– Vannak, akik szeretnek módszeresen kommunistázni ebben az országban, és vannak, akik szeretnek felhorgadni, amikor a szocialisták valamelyik vezetője megemlíti, hogy a rendszerváltó pártok között ott volt az MSZP is. Egy modern pártot úgy lehet építeni, ha hiteles, és elfogadják az emberek. Ezzel mit gondolnak csinálni?
– Attól, hogy Ptolemaiosz azt mondta: a Föld lapos korong, még nem neki, hanem egy Newton nevűnek volt igaza – szögezi le a sportminiszter, csak hogy még teljesebb legyen a közönség soraiban az értetlenség, aztán, talán mert érzi, a délután kezd önmaga paródiájává válni, végleg átveszi a kezdeményezést: – Ha az a kérdés, hogy miről is szól a június 13-i választás, akkor azt kell hogy mondjam, alapvetően rólunk szól. Nem sokat kockáztatva fölmondhatnánk a leckét, hogy mit is sikerült megtennünk az eltelt két évben, hol tart Magyarország, mi van a gazdaságával. Csábító ez a lehetőség, de talán mégsem ezt az utat kellene választani.
Már-már azt hiszem, hogy megússzuk a sikerlistát, de csalódnom kell, mert Gyurcsány Ferenc, ugyan feltételes módot használva, de csak rátéved a csábító útra, és önmagát kérdezgetve fölsorol mindent, amit szocialista körökben az első száz nappal kapcsolatban fölsorolni szokás. A két székkel mellettem ücsörgő öltönyös fiatalember elszundít, de úgy, hogy még arra sem ébred föl, amikor Gál J. Zoltán kormányszóvivő kivonul a teremből. Sőt még akkor sem rezzen össze, amikor az ifjúsági tárca első embere kimondja a varázsszót: orbánizmus. A miniszter szerint ugyanis a jobboldalon sok minden változott az utóbbi években, csak egy örök: Orbán Viktor személye és az ehhez a személyhez kötődő populista eklektika.
– Az előző években Orbán többségbe került, de Torgyán és Csurka szelleme győzött – fűzi tovább a sikeres baloldalról szóló gondolatait Gyurcsány Ferenc, és hála Mihancsik Zsófia műsorkezdő verbális ámokfutásának, már senki nem lepődik meg az újabb és újabb képzavarokon. – A szavazás tehát akként szól, hogy az orbánizmus ritka levegője, kioktató hangja, urizáló dölyfje az, amit választunk – magyarázza a ritka levegőjű helyiségben kioktató hangon, urizáló, dölyfös stílusban a sportminiszter –, vagy a mérsékelt és mérsékletesség, önmaga korlátait ismerő és a korlátokat betartó, nyugodt építkezés. Orbán tehát lassan örülhet, ha egy döntetlennel megússza ezt a választást.
Érdekes meglátás egy győzelemre készülődő párt prominensétől, no, majd talán Hiller István megvilágítja, hogy akkor most mire is kell készülniük a győzelemre szomjas szocialista szavazóknak.
– Vajon lehet-e, szabad-e úgy gondolkodni, mint egy automata? Természetesen ez tudatos képzavar, hiszen az automata nem gondolkodik. Bedobjuk az egy eurót, és kidobja a kólát. Én azonban olyan vagyok, hogy néha, amikor bedobják az egy eurót, kidobom a kólát, máskor bedobják az egy eurót, és nem dobom ki a kólát, és van, amikor be se dobják az egy eurót, mégis kidobom a kólát. És azt gondolom, hogy ez jó – önt tiszta vizet a pohárba a kulturális miniszter, és láss csodát, a Gyurcsányt egészségesen végighorpasztó ifjú szocialista éber tekintettel mered a pódiumon szónokló politikusra. Talán megijedt szegény.
Hiller István ezután még bő negyedórát beszél, de a Medgyessy Pétert megszégyenítő ívű kólaautomatás izé miatt egyáltalán nem tudok rá figyelni. Fejemben furcsa gondolatok keringenek, megpróbálom elképzelni, amint eurókat dugdosok a miniszter szájába, de azt a képet, amikor Hiller István valamelyik testrészén kijön egy dobozos üdítő, már a képzeletem intenzív működésre sarkallásával sem tudom előállítani. Pedig ideje magamhoz térni, mert Mihancsik Zsófia ismét elemében van, ezért kifejti: a magyar választópolgárok arra vevők, hogy indulataikat éljék ki, és az indulataikat ébren tartsák, vevők arra, hogy egy vezér után menjenek, de nem vevők arra, hogy felelős állampolgárként viselkedjenek, akik maguk el tudják dönteni, mi nekik a jó, illetve azt, hogy mit akarnak kezdeni az életükkel.
Hiller István és Gyurcsány Ferenc becsületére legyen mondva, mindketten azonnal egyet nem értésüket fejezik ki, ami ritka pillanat lehet a Klub Rádió műsorvezetőjének életében. Abba is hagyja a moderálást, amely szünetre karvalyként csap le Toller László, aki előbb úgy tesz, mintha kérdést tenne föl, de aztán inkább programbeszédszerűségbe fog. Az eszmefuttatás tetőpontja az a rész, amikor Pécs polgármestere a parlamenti ellenzékhez fűződő kapcsolatáról mesél.
– Én odamegyek a jobboldali képviselőhöz, és megkérdezem tőle: Miért vagy ilyen hülye? És hajszálpontosan tudom, hogy hazudik. Ő is tudja, hogy hazudik. Megkérdezem tőle: Hogy van képed ekkorát hazudni?
– Egyszerűen csak vissza kell kérdezni – árulja el az európaiság titkát Toller László, amire válaszul Gyurcsány Ferenc megemlíti, hogy most már ideje meginni egy pohár sört.
Vagy legalább egy dobozos kólát, ha már Hiller István is jelen van.