Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel – szól a bibliai idézet. A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség az európai parlamenti választás kiélezett kampányában úgy ragaszkodott a felvállalt keresztény értékekhez, hogy azokat nem hangsúlyozta túl, de a krisztusi tanítástól szinte sosem tért el. Ellentétben a kisebbik ellenzéki párttal, melynek elnöke ugyan minden második mondatában hangsúlyozta pártja keresztény-konzervatív jellegét, de a durva kampányban mégis inkább a kődobálók oldalára állt.
Eleinte a Fideszhez kötődő prominens személyiségek is megkérdőjelezték az Orbán Viktorhoz köthető visszafogottabb kampánystílust. Eleinte valóban reális veszélynek látszott, hogy ha az MSZP hazug állításaira nem érkezik cáfolat, a jónépet újra meg tudják téveszteni. Ahogy 2002-ben tették az Orbán-bányákkal, úgy próbálták idén a hazugsággyárral. Sajnos az tény, hogy a magyar választópolgár szeret valami ellen szavazni. A két évvel ezelőtti parlamenti választás is a werberi módszerekkel mozgósított emberek szavazataival dőlt el, akiket azóta sem tántorította el kedvenc pártjuktól az, hogy Keller László feljelentésügyi államtitkár egyetlen, a 2002-es kampányban felhasznált koholmányt sem tudott bebizonyítani, pedig elhihetjük, nagyon sokat dolgozott az ügyeken. Szóval azokat a választókat, akiket két éve valótlan állításokkal be lehetett csapni, azokat – elvben – az uniós parlamenti választáskor is megpróbálhatták a szocialisták újra az orruknál fogva vezetni hazugsággyárral, fasisztázással, a negatív ellenzékkép felfestésével. Ekkor jött el az a pont, amikor Orbán Viktor – képletesen – a Bibliához nyúlt. A 2002-es választásoknál bebizonyosodott: hiába a cáfolat, a szocialisták médiafölénye és a baloldali szavazók nagy részének végtelenül egyszerű mivolta miatt az egész fabatkát sem ér. Nyilvánvalóvá vált: ha kölcsönös kődobálásra kerül a sor, akkor a több kővel rendelkező párt nyer. A Fidesz pedig nem akart belemenni a lelket romboló kampányháborúba, bármennyire is ezt várták Ron Werberék. A szocialista párt múltja miatt már-már betegesen lenézi a keresztény egyházakat, gondoljunk Kósáné Kovács Magda, Horn Gyula vagy Gyurcsány Ferenc egyházellenes kijelentéseire. Így aztán nem csoda, hogy egy lekicsinylő mosoly után folytatták osztályharcos kampányukat, a burzsujok, az egyházak és a főellenség: Orbán Viktor ellen. Titkon pedig már előre dörzsölgették tenyerüket, látván, hogy mocskolódásukra nem érkezik válasz. Biztosra vették, hogy az erőszakosabb párt – vagyis az MSZP – fog győzni.
Mindeközben a Fidesz egyre jobban magára maradt. A magát szintén keresztény pártnak valló MIÉP szinte semmilyen kampányt nem folytatott – részükről ez logikus lépés, hiszen törzsszavazóik évről évre rájuk voksolnak, újakat pedig nem is nagyon akarnak megszólítani –, az MDF pedig Dávid Ibolya ámokfutását követően látványosan a kő- és sárdobálók oldalára állt. Normális Magyarországot követeltek, viszont saját arculat kialakítása helyett egykori koalíciós partnerüket támadták hátba, ezáltal pedig a kormánypártok malmára hajtották a vizet.
Sokan meg akarták kongatni a vészharangot. Egyre kevesebben gondolták, hogy a csendes, visszafogott, európai kampánnyal sikert lehet elérni. A nagyobbik ellenzéki párt vezetősége azonban hitt a szeretet és összefogás erejében, bíztak benne, hogy nemcsak politikailag csatlakoztunk Európához, de szellemiségben is. Erről tettek tanúbizonyságot a szavazás előtti utolsó héten is. Amíg a televíziós reklámok egyik felében festett hajú öregasszony agitált a Fidesz ellen, egy sármos fiatalember pedig ország-világ előtt kijelentette, hogy a csaja szülni fog, valamint Dávid Ibolya igyekezett salamoni döntést hozva meghúzni a 70-30 százalékos mutyizás határvonalát, addig a reklámok másik felében Schmitt Pál nemzetiszín melegítőben beszélt a választásról. Nem arról, hogy a kormány nyakig benne van a brókerbotrányban, nem arról, hogy hány kilométer autópálya épült meg a beígért 800-ból, vagy hogy a fővárosért annyira lelkesedő Demszky nem is Budapesten lakik. A Szabad Európa-lista első helyén álló sportember egyedülálló módon arról beszélt, hogy mi az ő pártjának elképzelése. Nem sározott be másokat, nem vetett be bagatell témákat, saját pártjának céljaira koncentrált.
Valahogy úgy, ahogy a bibliai magvető tette: szórta a magot mindenfelé. Még akkor is, ha tudta, időnként rossz talajra hullik a mag, de a jó helyre hulló mag százszoros, ezerszeres termést hozhat. Június 13-ra a kampány meghozta gyümölcsét: a legnagyobb különbségű listás választási győzelmet a rendszerváltozás óta. Beigazolódott: a Biblia tanulságai örök időre, és az élet minden területére szólnak. Tanulságos lenne, ha a szocialisták is lapozgatnák néha a kereszténység legszentebb könyvét, hiszen abba világosan le van írva: Ki kardot fog, kard által vész el.
Chladek Tibor
középiskolai tanuló, Budapest
Kilőttek a Digitális Polgári Körök, máris 30 ezren vannak a tagok
