Egy piszkos kampány tanulságai

–
2004. 06. 25. 18:30
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel – szól a bibliai idézet. A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség az európai parlamenti választás kiélezett kampányában úgy ragaszkodott a felvállalt keresztény értékekhez, hogy azokat nem hangsúlyozta túl, de a krisztusi tanítástól szinte sosem tért el. Ellentétben a kisebbik ellenzéki párttal, melynek elnöke ugyan minden második mondatában hangsúlyozta pártja keresztény-konzervatív jellegét, de a durva kampányban mégis inkább a kődobálók oldalára állt.
Eleinte a Fideszhez kötődő prominens személyiségek is megkérdőjelezték az Orbán Viktorhoz köthető visszafogottabb kampánystílust. Eleinte valóban reális veszélynek látszott, hogy ha az MSZP hazug állításaira nem érkezik cáfolat, a jónépet újra meg tudják téveszteni. Ahogy 2002-ben tették az Orbán-bányákkal, úgy próbálták idén a hazugsággyárral. Sajnos az tény, hogy a magyar választópolgár szeret valami ellen szavazni. A két évvel ezelőtti parlamenti választás is a werberi módszerekkel mozgósított emberek szavazataival dőlt el, akiket azóta sem tántorította el kedvenc pártjuktól az, hogy Keller László feljelentésügyi államtitkár egyetlen, a 2002-es kampányban felhasznált koholmányt sem tudott bebizonyítani, pedig elhihetjük, nagyon sokat dolgozott az ügyeken. Szóval azokat a választókat, akiket két éve valótlan állításokkal be lehetett csapni, azokat – elvben – az uniós parlamenti választáskor is megpróbálhatták a szocialisták újra az orruknál fogva vezetni hazugsággyárral, fasisztázással, a negatív ellenzékkép felfestésével. Ekkor jött el az a pont, amikor Orbán Viktor – képletesen – a Bibliához nyúlt. A 2002-es választásoknál bebizonyosodott: hiába a cáfolat, a szocialisták médiafölénye és a baloldali szavazók nagy részének végtelenül egyszerű mivolta miatt az egész fabatkát sem ér. Nyilvánvalóvá vált: ha kölcsönös kődobálásra kerül a sor, akkor a több kővel rendelkező párt nyer. A Fidesz pedig nem akart belemenni a lelket romboló kampányháborúba, bármennyire is ezt várták Ron Werberék. A szocialista párt múltja miatt már-már betegesen lenézi a keresztény egyházakat, gondoljunk Kósáné Kovács Magda, Horn Gyula vagy Gyurcsány Ferenc egyházellenes kijelentéseire. Így aztán nem csoda, hogy egy lekicsinylő mosoly után folytatták osztályharcos kampányukat, a burzsujok, az egyházak és a főellenség: Orbán Viktor ellen. Titkon pedig már előre dörzsölgették tenyerüket, látván, hogy mocskolódásukra nem érkezik válasz. Biztosra vették, hogy az erőszakosabb párt – vagyis az MSZP – fog győzni.
Mindeközben a Fidesz egyre jobban magára maradt. A magát szintén keresztény pártnak valló MIÉP szinte semmilyen kampányt nem folytatott – részükről ez logikus lépés, hiszen törzsszavazóik évről évre rájuk voksolnak, újakat pedig nem is nagyon akarnak megszólítani –, az MDF pedig Dávid Ibolya ámokfutását követően látványosan a kő- és sárdobálók oldalára állt. Normális Magyarországot követeltek, viszont saját arculat kialakítása helyett egykori koalíciós partnerüket támadták hátba, ezáltal pedig a kormánypártok malmára hajtották a vizet.
Sokan meg akarták kongatni a vészharangot. Egyre kevesebben gondolták, hogy a csendes, visszafogott, európai kampánnyal sikert lehet elérni. A nagyobbik ellenzéki párt vezetősége azonban hitt a szeretet és összefogás erejében, bíztak benne, hogy nemcsak politikailag csatlakoztunk Európához, de szellemiségben is. Erről tettek tanúbizonyságot a szavazás előtti utolsó héten is. Amíg a televíziós reklámok egyik felében festett hajú öregasszony agitált a Fidesz ellen, egy sármos fiatalember pedig ország-világ előtt kijelentette, hogy a csaja szülni fog, valamint Dávid Ibolya igyekezett salamoni döntést hozva meghúzni a 70-30 százalékos mutyizás határvonalát, addig a reklámok másik felében Schmitt Pál nemzetiszín melegítőben beszélt a választásról. Nem arról, hogy a kormány nyakig benne van a brókerbotrányban, nem arról, hogy hány kilométer autópálya épült meg a beígért 800-ból, vagy hogy a fővárosért annyira lelkesedő Demszky nem is Budapesten lakik. A Szabad Európa-lista első helyén álló sportember egyedülálló módon arról beszélt, hogy mi az ő pártjának elképzelése. Nem sározott be másokat, nem vetett be bagatell témákat, saját pártjának céljaira koncentrált.
Valahogy úgy, ahogy a bibliai magvető tette: szórta a magot mindenfelé. Még akkor is, ha tudta, időnként rossz talajra hullik a mag, de a jó helyre hulló mag százszoros, ezerszeres termést hozhat. Június 13-ra a kampány meghozta gyümölcsét: a legnagyobb különbségű listás választási győzelmet a rendszerváltozás óta. Beigazolódott: a Biblia tanulságai örök időre, és az élet minden területére szólnak. Tanulságos lenne, ha a szocialisták is lapozgatnák néha a kereszténység legszentebb könyvét, hiszen abba világosan le van írva: Ki kardot fog, kard által vész el.
Chladek Tibor
középiskolai tanuló, Budapest

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.