Nagy János, aki néhány évvel ezelőtt már vezette az egyetemet, az átalakulás legnagyobb buktatójának azt tartja, hogy az oktatási tárca, amely jelenleg sem nyújt fedezetet az egyetemek működési költségeire, úgy kívánja az oktatás és a kutatás színvonalának növelését célul tűző reformokat megvalósítani, hogy továbbra sem finanszírozza teljes mértékben az intézmények folyó kiadásait. Márpedig ez az universitasoknak azt jelenti, hogy a külső megrendelésre végzett munkáikból, illetve a pályázatokból befolyó saját bevételeiknek továbbra sem lesznek valódi gazdái, továbbra is kénytelenek lesznek azokat számláik kifizetésére felhasználni. Vagyis a kormányzat reformba csomagolt megszorítást kíván elfogadtatni az egyetemekkel, ami megkérdőjelezi a felsőoktatás modernizációjára vonatkozó szándék komolyságát.
A Debreceni Egyetemnek – sok más intézménnyel ellentétben – nincsenek sorban álló számlái, vagyis az a négymilliárd forint, amit saját erőből hozzátesz „hivatalból” forráshiányos költségvetéséhez, elegendő ahhoz, hogy a működést finanszírozza. Fejlesztésre természetesen a büdzsé nem nyújt fedezetet, ám emiatt sincs az egyetem eladósodva, mert mint ahogy Nagy János mondja, nyakas cívis gazdálkodás folyik, kizárólag olyan beruházásba fognak bele, amelynek százszázalékos fedezete van. Ilyen egyebek mellett az Élettudományi Intézet építése, amit központi forrásból 2005-re készítenek el, de ilyen a gyakorlatilag már készen álló, 900 fős kollégium beruházása is, amit magántőke bevonásával valósított meg az egyetem. A polgári kormányzat alatt elkezdett, illetve elhatározott beruházásokkal az infrastrukturális hiányosságok lassan megszűnnek, ám ha a reformok megvalósításához szükséges 20-30 százaléknyi többletforrást nem kapják meg az egyetemek, hosszabb távon hiányozni fog a minőségi átalakulás fedezete. Ugyanis ha az európai standard szerinti kétszintű, vagyis a főiskolai alapra épülő mesterképzést magas színvonalon kívánják végezni, ahhoz szükség van a központi támogatás érezhető emelésére.
Az állami szerepvállalás növelését indokolja 2006-tól az is, hogy a mesterkurzusok oktatói magasabb szintű munkáért joggal várnak magasabb bért. Ellenkező esetben félő, hogy ezeket az embereket a nehéz helyzetben lévő egyetemek nem tudják megfizetni, ami nyilvánvalóan az oktatás színvonalának rovására megy – véli Nagy János.
A gondok között említette, hogy az érettségizők már most is csökkenő létszáma a statisztikák szerint 2006-tól drasztikusan visszaesik, és azon egyetemeknek lesz esélyük a jól felkészült jelentkezők megnyerésére, amelyek képesek a megfelelő szintű mesterképzésre.
Mindezen feszítő kihívások és az egyetemek erőfeszítései ellenére úgy látszik, az oktatási kormányzat nemigen igyekszik – vagy ha igen, akkor minden látható eredmény nélkül teszi – a felsőoktatási reform jogszabályi hátterének a megteremtésével. A sürgetően szükséges jogszabályok egyre késnek, előkészítésük módja pedig joggal kelt visszatetszést az érintettek körében. Óriási felzúdulást váltott ki például az a „húzás”, hogy 2003 nyarán a szabadságolások idején dobták be a köztudatba a magyar felsőoktatás modernizációs vitaanyagát, és csak az egyetemek hangos obstrukciója tudta megakadályozni, hogy az érintettek számára tökéletesen ismeretlen dokumentumból szeptemberre törvényjavaslat legyen. A jogalkotási stratégiában az idén sincs változás, most a felsőoktatási törvényt akarják hasonló előkészítettséggel módosítani – egy kormányrendelet segítségével. A demokrácia játékszabályainak szembeötlően ellentmondó eljárást az sem menti, hogy sürget az idő, hiszen az ominózus rendelettervezet úgy kívánja szabályozni a felsőoktatási alapképzést, hogy közben a rá épülő, vagyis a tényleges szakmai diplomák alapjául szolgáló mesterképzésről egyáltalán nem ejt szót.
Az oktatási tárca eljárását Nagy János nem kívánta minősíteni, annyit viszont megjegyzett, hogy a Debreceni Egyetem ilyen körülmények között is igyekszik minőségi mesterképzést megalapozni, aminek mintájául szolgálhatnak doktoriskolái. Az egyetem meglehetősen széles tapasztalatokkal rendelkezik ezen a téren, hiszen az országban a legtöbb, vagyis húsz doktoriskolát működtet.
A felsőoktatási reformban helyet kap az innováció praktikusabb szemlélete is, ami önmagában üdvözlendő lenne, ha nem szociálliberális módon elkapkodva nyúlt volna ehhez is, mint mindenhez a kormányzat. A vállalatok ugyanis már fizetik hozzájárulásaikat az innovációs alapba, ám még semmi információjuk nincsen arról, hogy ugyanezeket a pénzeket hogyan tudnák egy-egy konkrét egyetemnek adott megbízással sokkal hatékonyabban felhasználni. Nagy János úgy véli, ahhoz, hogy az egyetemek szellemi tőkéje – így a függetlenített menedzser vezetésével szervezetileg is létrehozott Debreceni Tudáscentrumé is – sokkal hatékonyabban szolgálhatná a gazdaság és a társadalom fejlődését, ha ezek a közvetlen kapcsolatok végre az állam kiiktatásával működhetnének. A Debreceni Egyetem ennek érdekében lépéseket is tesz, és őszre szolgáltatásai megismertetésére egy nagyszabású konferencia megszervezését tervezi, amire a régió jelentősebb vállalatait várja.
origo.hu
Társasházi lakás ég Budapesten
