Nemzetiszín zászló feszül a köveskáli Ódon pince falán, rajta gróf Széchenyi István örök érvényű gondolata: „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba és komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakán, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan marad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Az a nemzet aljas, vagy műveletlen.”
Többször is elolvastam a legnagyobb magyar gondolatsorát. Kicsit talán azért, találok-e benne hibát, idejétmúlt nézetet, ideát, amelyet már megcsípett a dér. Nem találtam. Örök érvényű a gondolat.
Igen, olyan kormányunk van, amilyent megérdemeltünk, megszavaztunk (én nem). Ostoba és komisz emberek, írja a gróf, bár én ezzel az ostoba szóval nem vagyok igazán kibékülve. Csak annyiban ostobák, hogy nem érzik: maguk alatt vágják a fát. Amúgy nem ostobák – ravaszok, kíméletlenek, gerinctelenek.
A nagy kérdés – sugallja Széchenyi –, mikor zavarja el a nép ezeket a „silány fickókat”. Merthogy ez minősíti a népet. Bölcs és becsületes vagy aljas és műveletlen. Minél hamarabb a pokol fenekére küldeni… Igen, ezen vagyunk, excellenciás uram, csak hát azt a mai viszonyok közt nehéz megvalósítani. Ha valahol gyökeret ver a tarack, ott kínlódva fakad a vadvirág, haldoklik a kiszipolyozott fű. Ha meg a tarackot műgonddal termesztik, még boldogtalanabb a helyzet.
Hiszem, hogy ez a nép bölcs és becsületes, csak félrevezették. Félrevezetik. Pártkatonák, percemberkék ülnek a kormánynál, de már fogytán a benzinjük. Nekünk meg a türelmünk.
A gondolatot mindenesetre köszönjük. Megszívleljük.
origo.hu
Földrengés volt Magyarországon
