Honatyaként a falusiak jogaiért harcolna

November 14-én és 28-án időközi választást tartanak a Nógrád megyei szécsényi választókörzetben, mivel országgyűlési képviselőjük, Surján László a törvény értelmében lemondott mandátumáról, ugyanis a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség színeiben az Európai Parlament képviselője lett. Az időközi választáson Nagy Andor ügyvéd is indul, aki 1995-től három évig a Fidesz elnökének, Orbán Viktornak volt a kabinetvezetője, majd 1998-tól 2002-ig a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, a miniszterelnök kabinetfőnöke.

– Hogyan kezdődött a politikai pályafutása?
– Régi fideszes vagyok, jogászhallgatóként a neves Bibó István Szakkollégium tagja voltam. Amikor 1988-ban a párt megalakult, éppen Isztambulban dolgoztam idegenvezetőként, ezért az alapítók között nem szerepelek. Aztán Németországban, Berlinben a Freie Universitäten tanultam jogot, majd 1993-ban Orbán Viktor német referense lettem. 1994-ben a pártelnök székesfehérvári választási kampányát én szerveztem meg. 1995-től kabinetfőnökként dolgoztam, majd később Orbán Viktor 1998-as és 2002-es választási kampányának megszervezésében vettem részt.
– Mi volt a kabinetfőnök dolga?
– Elsősorban a miniszterelnök programjaiért felelős. Vezeti az adminisztrációt, eljár a miniszterelnök nevében, valamint egyfajta szűrőszerepet is játszik abban, hogy ki és mikor találkozhat a miniszterelnökkel. Ez tipikus háttérfeladat, bizalmi munka. Ezt úgy is fogtam fel, hogy nem az a lényeg, ki az a Nagy Andor, ismerik-e az arcát, hanem az, hogy jól elvégezzem azt a munkát, amivel a miniszterelnök megbízott.
– Jogot végzett, ügyvéd is lehetett volna. A politika elvitte önt?
– Azt hiszem erről volt szó. Bár a szakvizsgámat letettem, nem merült fel, hogy ügyvédként dolgozzam. A politizálás elvitt egy másik irányba. Filmklubot is csináltam, méghozzá Fodor Gáborral és Molnár Péterrel. Részt vettem a környezetvédelmi mozgalmakban is, egyszóval több olyan dolognak részese lehettem, amelyek kiegészítették a jogot, így nem volt bennem hiányérzet.
– Említette, hogy együtt dolgozott a még fideszes Fodor Gáborral és Molnár Péterrel is. Ők egy idő után az SZDSZ-be távoztak, a baloldali irányt választották, ön viszont a polgári, nemzeti vonalat követte, s maradt a pártjában, amely ma a jobboldal meghatározó ereje. Ez nem okozott önben törést?
– Éppen akkor jöttem haza külföldről 1993-ban, amikor egyre nyilvánvalóbbá vált a szembenállás a két csoport között. Ez engem azért érintett furcsán, mert volt egy időszak, amikor Fodor Gáborral, Viktorral egy kollégiumi szobában laktunk. Meglehetősen jó viszony volt köztünk. Az egyetem alatt szövődött barátságok a politikai nézetkülönbségek ellenére nem szűntek meg teljesen. Fodor Gábor akkor is tehetséges ember volt, most is az. Az meglepett, hogy egy idő után másként gondolkodott Magyarország jövőjéről, mint mi.
– A 2002-es országgyűlési választásokon az utolsó pillanatokig úgy tűnt, hogy a polgári erők nyerik a választásokat. Nem így történt.
– Az életemet nem így képzeltem el. Nem is rendelkeztem úgymond vészforgatókönyvvel, mert nem lehet úgy dolgozni, hogy az embernek mindig az járjon a fejében, mi lesz, ha nem sikerül. Százszázalékos erőbedobással készültünk arra, hogy azt a sikeres munkát fogjuk folytatni, amit négy évig csináltunk. Bizonyos szempontból Isten kegyeltjei voltunk, hiszen ritkán adódik a történelemben, hogy egy olyan generáció, mint a miénk, ilyen fiatalon jut olyan helyzetbe a politikában, amire esetleg csak idősebb korban nyílt volna lehetőség. Más szempontból a politika betöltötte az életünket. „Megevett bennünket a politika”, rengeteget dolgoztunk. Az életet is főképp politikusi szemmel láttuk. Éppen ezért örülök annak, hogy most az üzleti életben megismerhettem egy más logikát is, vagyis a gazdasági élet logikáját.
– Tehát kényszerűségből váltott.
– Abban egyeztem meg Orbán Viktorral, hogy az üzleti életben próbálok szerencsét. Jogi végzettségem van, németül, angolul jól beszélek, és kiderült, hogy meg tudom állni a helyemet az üzleti életben is. Persze ez egy másik színtere a kihívásoknak. Bár hiányzik a közélet, de a családom szempontjából ugyanakkor teljesebb, emberibb életet élünk. Hiszen visszakapott a két gyermekem és a feleségem. Igaz, ez nem jelenti azt, hogy hátat fordítottam volna a politikának.
– Valóban, hiszen indul képviselőjelöltként a Nógrád megyei 3-as számú választókörzetben, Szécsényben az időközi választásokon. Akkor ismét a politika?
– Negyvenkét éves vagyok, és alkalmam nyílt az elmúlt időszakban arra, hogy kilenc hetet tanuljak a Harward Business Club Schoolon Bostonban. Ez egy igen intenzív menedzserképzés volt, amelyen rengeteget tanulhattam. Itt egyébként gazdasági vezetőket képeznek nagyon magas színvonalon. Az itt tanultaknak az egyik legfontosabb üzenete számomra az volt – erre a tanárok készítettek fel bennünket –, hogy az ember ne élje le úgy az életét, hogy nem hagy maga után egy „jelet”, egyfajta emléket. Talán sorsszerű, de amikor hazaérkeztem Amerikából, megkerestek a szécsényi körzetből, hogy vállaljam el a képviselő-jelöltséget, mivel sokat segíthetnék a körzetnek a kapcsolatrendszerem, a politikai és gazdasági tapasztalatom révén. Ennek az ajánlatnak nagyon örültem. Bár nem vagyok Nógrád megyei, de falusi gyerek vagyok, a Csorna melletti Farádon éltem kilencéves koromig. Győrben, a Révai Miklós Gimnáziumba jártam, aztán Budapesten folytattam tanulmányaimat. Jó iskoláim voltak. Éltem városban, a fővárosban is, ám legbelül a mai napig falusi maradtam. Az alapokat, életszemléletemet, a szokásaimat a faluban kaptam meg, és ezt igyekeztem mindig magammal vinni.
– Akkor Szécsény, a vidéki szokások nem lesznek ismeretlenek önnek. Nem városiként érkezik.
– Sőt, épp ellenkezőleg. Ismerem és értem is az itteni emberek érzelemvilágát, gondolkodásmódját. Hogy miért keresem magamnak ismét a politikai szerepvállalást? Azért, mert ha az ember e világra született, és lehetősége van valami maradandót alkotni, jelet hagyni maga után, akkor ezt tegye meg. A politikában erre nagyobb esélye van, mint az üzleti életben. Én azt szeretném elérni mint leendő országgyűlési képviselő Nógrádban, hogy mindenkinek, aki dolgozni akar, legyen munkája, legyen jobb közellátás, megfelelő orvosi ellátás a településeken, fejlődjön e gyönyörű vidék idegenforgalma. Egyszóval elérhető, de nagyon fontos dolgokat szeretnék elintézni, megvalósítani. Ebbe a térségbe több pénzt kell befektetni, hogy meg tudjuk tartani a fiatalokat. Negyvenkilenc település fog hozzám tartozni. Ha megválasztanak országgyűlési képviselőjüknek, lesz elég teendőm. Azt szeretném elérni, hogy a falusi embernek ugyanannyi lehetősége és joga legyen az emberhez méltó élethez, mint a városinak.