Kívül-belül a kongresszuson

Eddig többnyire rockkoncertre vagy folklórtalálkozóra jártunk a Népstadion szomszédságában felhúzott, könnyűszerkezetes csarnokba, de ideje volt a megkomolyodásnak. A szocialisták rendkívüli, miniszterelnök-jelöltet választó zárt kongresszusa felnőtt dolog, ezért a történelmi pillanat súlyát átérezve baktat kicsiny, ám lelkes csapatunk a Syma Csarnok bejáratához, ahol olyan kép fogad, mintha legalábbis Szaddám Huszein pere kezdődne: a bejárattól nem messze négy műholdas közvetítőkocsi is várakozik, hatalmas parabolaantennáikat az ég felé fordítva.
Bár a szerkesztőségben komolyan felmerült, hogy meg kellene próbálnunk Baja Ferencnek maszkírozni magunkat, az ötletet elvetjük: ki szeretne Kovács László médiaetikai megrovásában részesülni? A bejárat előtt várakozó kollégáktól kiderül, hogy mások is hasonló gondolatokkal viaskodnak: akad, aki megpróbál műszaki személyzetként bejutni, más a Népstadion és Intézményei feliratú kezeslábas birtoklását hiányolja. Most egy vagyont lehetne keresni küldött vagy meghívott feliratú kitűzővel – gondoljuk, majd rezignált mosollyal előhúzzuk zsebünkből a „tanácskozási jogú meghívott” kártyánkat, és egyikünk Hiller István miniszteri sleppjéhez csatlakozva besétál a nagyterembe.

Egy összetépett párttagkönyv

Bár a kitűzőnek köszönhetően minden megy, mint a karikacsapás, a biztonsági emberek gyűrűje, a fémdetektoros vizsgálat és az egyre gyakrabban felbukkanó ismerős politikusarcok kissé elbizonytalanítják az újságírót; de hát mi ez egy doppingvizsgálathoz képest? Ilyenkor tilos a feltűnés, gyorsan helyet foglalunk a Jász-Nagykun-Szolnok megyei küldöttek sűrűjében, nem túlzottan örülve annak, hogy időközben egy miniszter is mellénk keveredik.
Csapatunk másik fele ezalatt kint próbál információt és ingyenkólát szerezni. Utóbbit nehezebb: fémkapus ellenőrzésen kell átesni a szomjúhozónak, a szervezők minden bizonnyal attól tartanak, hogy valaki eltéríti a kávéautomatát. Nem merjük felhívni a benti kollégát, nehogy lelepleződjön, ezért mi is hatalmas vehemenciával vetjük magunkat az időnként felbukkanó szervezők után, akik a következő lényeges információmorzsákat ejtik el a fotósok, operatőrök és újságírók gyűrűjében: elkezdődött. Egy elcsípett telefonbeszélgetésből megtudjuk, odabent szavazni fognak arról, hogy mégis nyílt legyen a kongresszus, de aztán mégsem mehetünk be, így egyértelmű a szavazás eredménye.
Ezalatt benti kollégánk lejegyzi, hogy Juhász Ferenc, az eseményt szervező ügyrendi bizottság elnöke nyitja meg a szocialisták kongresszusát. – Nagy a tét, mindenki túlfűtött, az ország, a párt, mi vagy Orbán – köszönti az egybegyűlteket ezzel a fura mondattal a honvédelmi miniszter, majd felolvassa Medgyessy Péter levelét. Ekkor még csak kint beszélik, hogy rövidesen lemond a kormányfő, aki levelében bölcsességre és nyugodtságra int, valamint a szövetségkötés hitelessége mellett érvelve arra kéri a szocialistákat, hogy „ne hagyják cserben azt, akivel szövetségre léptek”.
Odakint elkezdődik az „adok egy Lendvai-telefonszámot a Tolleréért cserébe” típusú médiabazár, a kollégáknak egyre idegesebb szerkesztőkkel kell megküzdeniük mobilon. Aztán végre történik valami: egy idősödő szocialista párttag nehezen érti meg, hogy még ő sem mehet be a kongresszusra, ezért aztán összetépi a tagkönyvét. Pár perc múlva mentő jön: az egyik küldött még Gyurcsány beszéde előtt rosszul lett, kórházba kell vinni.
Odabent a sorsolás a kádkő mágusának kedvezett, ő kezdheti a kortesbeszédet. Egy „megrendítően emberi” momentum felelevenítésével kezdi mondandóját, a hét végi Medgyessy-interjú igazságairól és megfontolandó részleteiről beszél. Talán a résztvevők sem tudják pontosan, hogy az álnokságra, az emberi silányságra, a mutyizásra vagy az ellenzék hülye ellenfelére gondol-e a sportminiszter, aki Horn Gyulától megtanulta, „nem beszélünk kifelé”. Kovács László energetikai biztostól pedig azt szívlelte meg, hogy a személyes ambícióinkat mindig a párt mögé kell helyezni. Medgyessy sem élt hiába, mert átadta az utódjelöltnek, hogy „az ország az első”. Bár a politikus is elismeri, hogy néha a szövetségeseiből riválisok lettek és fordítva, bejelenti: a ma vetélkedése holnap nem leszámolás, hanem együttműködés lesz. A mondat annyira jól sikerül, hogy még a párt jelenlegi vezetése is kénytelen megtapsolni. Gyurcsány szerint az emberek nem értik a szocialisták nyelvét, néha szótárt kell használniuk (lásd felcserepedés), ezért egy újfajta jelrendszer használatát ajánlja. A meghívottak éppen azon gondolkodhatnak, a jövőben hogyan kommunikáljanak, amikor a jelölt már használja is a nyelvet: Orbán Viktor gazdasági válságról beszél, pedig független elemzők és a pénzügyi tárca vezetői szerint jól mennek a dolgok. – Fel kell ébreszteni az éhes disznóként hatalommal és válsággal álmodó Fidesz-elnököt – mondja az új nyelv képviselője.

A hatalom is kicsúszhat

Gyurcsány folytatná, de Steiner Pál levezető belecsörömpöl a beszédbe: lejárt az idő. A miniszterelnök-jelölt még gyorsan kitér a szavazás komolyságának ecsetelésére, szerinte a megjelent 650 küldöttnek most tizenötezer élete, sorsa van, ugyanis tízmillió ember nevében és tizenötmillió érdekében kell szavazniuk. – Tudom, hogy jól fogtok dönteni, én készen állok – zárja szavait.
Kiss Péter a kétkedők meggyőzésére azt a taktikát választja, hogy elkezdi részletezni, mennyire utálja ezt a helyzetet, amibe belesodródott. A jelenlévők megtudhatják, a jelölésre nem számított, és azt sem szeretné, ha valaki azt gondolná, „hátba szúrta” Medgyessy Pétert, akinek „szerethető civil habitusát” igencsak kedveli, és büszke arra, hogy kormányában dolgozhatott. Azt azonban ő is látta, hogy a tét „a vasszögtől az űrhajóig” óriási, tehát a hatalom is kicsúszhat a kezükből, de arra is van lehetőség, hogy a fejlődés fő vonalát kialakítsák. A kancelláriaminiszter – talán még egy régebbi diskurzusba ragadva – arról is szól, hogy a Medgyessy-kabinet legnagyobb eredményének a „félelem nélküli ország” megteremtését tartja.
A jelöltek mellett érvelve hat-hat szónok lép a pulpitusra, akik igencsak kicifrázzák beszédükkel ezt a szerda délutánt. Toller László pécsi polgármester (aki egyes vélemények szerint a belügyminiszteri poszt várományosa) Gyurcsány mellett száll ringbe. Szerinte ez a jelölt képes elporolni a Fideszt.
– A sportminiszter gyors, erőt mutat, elhiszi, hogy mi kormányozunk, tisztában van értékeivel és hibáival, le tudja hívni az EU-s pénzeket – jellemzi politikustársát a pécsi polgármester. Hunvald György VII. kerületi polgármester után Vojnik Mária, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium politikai államtitkára szórakoztatja a közönséget Gyurcsány érdekében. A rendszerváltozást követő időszak az MSZP számára sorsfordító pillanatait megidézve azt szemlélteti, hogy a párt a kritikus szituációkban mindig az eszére hallgatott és nem a szívére. Ez történt 1992-ben, amikor szívük szerint Nyers Rezsőt szerették volna pártelnöknek, de végül Horn Gyula mellett döntöttek, bár „abban is volt kockázat”. A politikus asszony szerint minden párt büszke lehet az MSZP 2002-es programjára, bár elismeri, voltak kisebb problémák. – Békét akartak, és most háború van, konszenzust szerettek volna, de az emberek nem érezték az erőt, amit a jövőért meg kellett volna ragadniuk, együttműködést akartak, de kevésnek találtattak – vélekedik Vojnik Mária. Érsek Zsolt, Hatvan polgármestere reményei szerint a párt 2006 utáni új jelképe a szocialisták arcán ülő „csibész mosoly” lesz, mert Gyurcsány Ferenccel akkor is nyerhetnek.
A sportminiszter mellett Botka László szegedi polgármester és Vitányi Iván, a Társulás a szociáldemokrata értékekért platform elnöke tud úgy érvelni, hogy annak hatását a visszajelzésekből azonnal érzékelni lehet. A fiatal szocialista politikus szerint – aki vélhetőleg tudatosan „kedveselvtársozza” le párttársait – ma Magyarországon nincs válság, hiszen a BUX szárnyal, az alkotmány majd úgyis rendezi a helyzetet, az M5-ös autópályán pedig dolgoznak a munkagépek. Ez utóbbi bejelentését nagy derültséggel honorálják a küldöttek, akik között egyre jelentősebb mozgás tapasztalható az idő előrehaladtával. Szeged polgármestere szerint a másik oldalon némaság, zavar és félelem tapasztalható, annak ellenére, hogy „Rogán és Máriusz néha zagyvál valamit”. Most lendületet vehet a baloldal és az ország Gyurcsány Ferenccel – folytatja, majd elmond egy anekdotát egyik évfolyamtársa Napóleon nevű kutyájáról. A „kurta lábú, agresszív tacskót” barátja a Fidesz erősödésekor átkeresztelte Viktornak – szól a nevetéstől gyakran megszakított történet. A csak a kerítés mögött hangos kutyára utalva a politikus végül csattanóval zárja elbeszélését, a 2006-os győzelemre utalva: Viktor pedig ugasson! Vitányi elsősorban az alapos helyzetértékelést tartja fontosnak kortesbeszédében. A politikát elméleti szinten megközelítő szociológus úgy látja az előző időszakot, hogy abban a pártállami időkből ismert három „t” egyik variánsa játszotta a főszerepet: tunyaság, tehetetlenség és töketlenség. A kormányzati eredményeket véleménye szerint „szarul” kommunikálták, s ennek köszönhető, hogy a népszerűségi szinuszgörbe kilépett a medréből, és a pártnak harmincszázalékos támogatottsága sincs.

Klikk, közösség, morál…

– Elkompromisszumáltuk a dolgokat – méri fel a helyzetet Vitányi. A képviselő a másik oldalnak üzen, amikor a tisztességről kezd elmélkedni. – Ők tisztességről beszélnek, de nem mondják ki, hogy mi van Gyurcsány tisztességével – fogalmaz, és ezt a hallgatóság vastapssal jutalmazza. – Gyurcsányt a rendszerváltáskor úgy kikergették a pártból, hogy bánatában és magányában elment nagytőkésnek – mondja a közönség derültsége közepette. Vitányi szerint ebben a helyzetben a nagyobb rizikót kell vállalniuk, végül nyomatékosítja: – Bizony mondom néktek, Gyurcsány Ferenc és Kiss Péter legyőzhetetlen páros.
Miközben a teremben végigfut a moraj Medgyessy lemondásáról, elkezdődnek a másik tábor választási beszédei is. A kancelláriaminiszternek fajsúlyosabb politikusok korteskednek, bár ezen az oldalon sem volt hiány a könnyedebb műfaj képviselőiből. Elsősorban Tüttő Katalin – öndefiníciója szerint ifjúszocialista – önfeledt lelkesedése, illetve a fennálló rendszerért aggódó kisdobos becsülete magával ragadó. Katalin boldogan osztja meg a küldöttekkel szerencséjét, hogy nem fideszes, hiszen a Magyar Szocialista Pártban két vezető közül dönthet. Bár Gyurcsány Ferencnek is rengeteg jó tulajdonsága van, ő inkább azért támogatja Kiss Pétert, mert tisztessége és becsülete olyan érték, amiért érdemes kiállni. Tüttő Katalin nem felejti el közölni meggyőződését, hogy a Horn-kormány munkaügyi minisztere élesztette újjá százötven évvel Széchenyi után a közmunka fogalmát, amely visszaadta a reményt a Bokros-csomag után a társadalomnak.
Szili Katalin házelnök az eltelt tizenöt év legsúlyosabb helyzetének tartja azt, amibe a közelmúltban belekerült a párt. Ebben a kiélezett szituációban nem szabad engedni, hogy a pánik legyen úrrá az MSZP-ért aggódókon, éppen ezért – szerinte – felelősségteljesen kell helyt állniuk, hiszen döntésük nem csak a következő két évre szól. – Erőt, nyugalmat kell sugározni a baloldali értékek mentén – mondja a párt egyik elnökjelöltje. Szili nem hisz a látványpolitizálásban, egy tetteivel előtérbe kerülő politikust szeretett volna, akinek evidencia, hogy a pártnak van kormánya. – Nem most kell megnyerni a 2006-os választásokat, addig kormányozni kell – figyelmeztet a politikus.
Jánosi György, az országos választmány elnöke indulatot és pánikot tapasztalt a közelmúltban, mert vezető nélkül maradtak, és mert megcsapta őket a hatalom elvesztésének a szele. A képviselő úgy látja, hogy nem hibás szakmai döntések miatt jutottak ebbe a helyzetbe, a krízisnek – szerinte – kommunikációs és politikai okai voltak. – Erkölcsileg kérdőjeleződött meg a kormányzás, maszatos, rosszul kezelt ügyek miatt – mondja Jánosi. A politikus kitér arra, hogy az SZDSZ-ben már elkezdődött a megtisztulás Wekler Ferenc parlamenti alelnöki posztról való lemondásával, bár kíváncsian várja a Demszky Gáborral kapcsolatos határozottabb fellépést. Számára az erkölcs és a politika összeegyeztethető, tisztában kell lennie mindenkinek azzal, hogy ki jelent morális terhet, éppen ezért áll ki Medgyessy Péter után most Kiss Péter mellett.
Kósa Ferenc szabolcsi szocialista szintén a kancelláriaminisztert támogatja, aki – szavai szerint – tudja, hogy nemcsak a saját klikkjeit kell kialakítania, hanem a közösség gazdagságát kell gyarapítania. – Kiss Péter, amikor felhívott, hogy elmondanám-e véleményemet róla, nem kért és nem ígért semmit – hangoztatja a politikus. Lendvai Ildikó végletekig feszítette idegeit a napokban, ezt ő maga is megerősíti felszólalásában. Az MSZP frakcióvezetőjének volt olyan pillanata is, amikor azt hitte, hogy Orbán Viktor Medgyessy Péter előszobájában várakozik, hogy tanácsot adjon a miniszterelnöknek. A politikus elismeri, hogy tévedett az egyes jelöléssel kapcsolatban, de gyorsan kellett dönteni. Lendvai Medgyessyre utalva úgy látja, hogy a nagy versenyfutásban így is elveszítettek egy jó barátot, a miniszterelnököt olyan helyzetben hagyták, amibe politikus még nem került. A képviselőcsoport vezetője ígéretet tesz, hogy a frakció megszavazza a kongresszus által választott kormányfőjelöltet, ha arra sor kerül. – Ismerem képviselőtársaimat – nyomatékosítja mondanivalójának komolyságát a politikus. Lendvai szerint három deficitet kell orvosolnia a küldötteknek: a baloldaliságban, a morálban és a párbeszédben voltak olyan problémák, amelyek a közvélemény kormánytól és párttól való elfordulását eredményezhették. A frakcióvezető azonban leszögezi, hogy azt tiszteli meg szigorú elvárásaival, aki a kongresszus többségének bizalmát bírja.
Eközben odakint kezdenek megőrülni a riporterek: vészesen közeledik a lapzárta és az esti tévéhíradók ideje, de még semmi lényeges nem szivárgott ki odabentről. Mindenki bőszen mobilozva próbál valakit kicsalogatni, „hat perc múlva van műholdunk, mondjon valamit” könyörögnek a politikusoknak. A szavazás előtt elsőként Lendvai Ildikó kegyelmez meg a médiának, akik közel férnek hozzá, azt látják, hogy könnyes a szeme. Gyurcsány fog győzni – terjed el a sajtó munkatársai között, miközben bent a küldöttek mágneskártyájukkal átvonulnak egy detektoros kapun, hogy szavazólaphoz jussanak. Elkezdődik a szavazás, mindkét jelölt nyugodtan vár az eredményre, a tanácskozási jogú tudósító pedig lejegyzi a füzetébe, hogy meglepően csendben, hangos konfliktusok nélkül zajlik az esemény.
Gyors számolás után kiderül, hogy a sportminiszter lesöpörte az asztalról riválisát: a 453-166 szavazati arány önmagáért beszél. Gyurcsány győzelmét nagy tapssal jutalmazza a tömeg, az ellentábor is egyenmosoly mögé rejti falfehér arcát. Ahogy felszáll a fehér füst, betódulhatnak a kint rekedt kollégák is, így kiegészült csapatunk átszellemülten hallgathatja meg az új miniszterelnök-jelölt beszédét. – Fantasztikus győzelem született: Majoros István olimpia bajnok lett ötven kilóban – mondja a győztes, aki sportminiszterként azért tudhatná, hogy a kecskeméti sportoló ötvenöt kilogrammos súlycsoportban versenyez. Kovács Lászlón sem látszik meg, hogy megviselte volna az eredmény, szerinte immár nem a kormánynak van pártja, hanem a pártnak kormánya. A végén eléneklik a Himnuszt, azután spontán módon az Internacionálét is, de ezt már nem énekli és nem is várja végig Gyurcsány. Egy nehéz nap után csak az maradt nyitott kérdés: vajon tudja-e a szövegét?