Mit tegyen a közpénzügyi államtitkár?

Ha ismét jobboldali kormánya lesz az országnak – amit szívből remélek és várok –, talán a legfontosabb intézkedés a képviselők visszahívhatóságának, a főpolgármester és a polgármesterek leválthatóságának biztosítása lesz. Elképesztő, hogy milyen arroganciával dőzsölnek az adófizetők pénzéből, különösen most az elmúlt két és fél év alatt. Nem kivételek ez alól a kormánytagok sem. De szintén az első intézkedések közé kell hogy tartozzon az elszámoltatás és az etikátlanul felvett, vissza nem térítendő állami támogatások visszaszerzése. Hogyan engedhető meg az, hogy több száz milliót kapjon valaki csak azért, mert az egyik vezető párt embere, ugyanakkor a családi gazdaságokra nem jut pénz? Szinte nem múlik el nap, hogy ne tudódna ki egy-egy baloldali politikusról nem egészen tisztességes cselekedete. Pedig nemcsak tisztességesnek kellene látszani, annak is kell lenni!
Itt van mindjárt a legfrissebb ügy, Demszky Gábor botránya. Nem értem, miért várják, hogy lemondjon. Nem annyira erkölcsös. Most még azt is megteheti, hogy Brüsszelben vállal másodállást, holott az elsőt sem végezte és végzi megfelelően. Persze előbb nyaral egy jót Isztrián, saját kis kéglijében. Egy ilyen embertől nem kell várni a lemondást, hanem S. O. S. le kell váltani, és elszámoltatni a közpénzek felhasználásáról és vagyongyarapodásáról. Ha erre most nem ad lehetőséget a törvény, akkor azt meg kell változtatni. Nem tudom, mennyi ideje van még hátra ennek az embernek a főváros élén, de ha csak egy fél év, már az is sok. Persze nemcsak a főpolgármester vagyongyarapodását kell górcső alá venni, hanem mindenkiét, aki közpénzzel dolgozik és kétely merül fel a jogszerű felhasználásával kapcsolatban. Például vizsgálni kellene, ha valakinek az állam olyan bérleti díjat fizet ingatlanáért, hogy gyakorlatilag azt ingyenessé teszi közpénzből a tulajdonos részére. Az sem jogszerű és etikus, ha az állami vagyont elprivatizáló pénzből az ÁPV Rt. dolgozói nyaralására 221 millió forintot költenek. Ebből az összegből nyaralt a takarítónő és a portás is? Ennek kivizsgálására az új esélyegyenlőségi miniszter asszony figyelmét hívom fel. Ez fontosabb, mint a másság elfogadtatása a társadalommal.
Az eddig említettek csak a töredékét jelentik a legfrissebben kitudódott disznóságoknak. Nem említettem például a lakáshitelek felülvizsgálatát, de ha visszalapozunk az 1994–98-as időszakra és 2002-től csak a mai napig, bizony lesz dolga a közpénzügyi államtitkárnak, akit természetesen nem Kellernek fognak hívni.
Czető Lászlóné
Budapest