Rongyrázás, plázs

Egy ismeretlen eredetű ötlet szüleményeként a Duna-part másfél kilométeres szakaszán szorgosan hordták a dömperek a homokot, és vagy száz munkásember dolgozott az irdatlan mennyiség elterítésén. Mert ha már a természet megtagadta tőlünk a tengerparti plázst, ugyan már miért is ne csinálhatnánk magunknak egyet? Miért ne áldozhatnánk költségvetésünkből erre a fontos dologra néhány milliócskát? Talán e két hét alatt – amíg el nem kezdik a visszahordást és rendrakást – nem kell nélkülöznünk jelenlegi miniszterelnökünket, nem kell neki fáradságos utazást tenni Mallorcára, hogy pihenhessen – idehaza sétálgathat hitvesével a magyar plázson.
A baj csak az, hogy bár plázsunk nincs, de van árvízzel sújtott területünk. Aggodalommal láttuk, hogy embertársaink hogyan küszködtek kétségbeesetten nappal és éjjel. Nők, férfiak, gyerekek, fiatalok, idősek hordták a zsákokat a gátra. Bíztak a kormány segítségében. Csak egyet felednek el, hogy egy bankárkormány reagálása nem képes, nem tud azonos lenni egy Orbán-kormány tevékeny szolidaritásával!
Egyáltalán, illendő-e egy tönkrement országban a rongyrázás?
Csongor Lászlóné
Pápa