Lottóötös, főnyeremény az ellenzéknek, illetve csodafegyver a kormányzás terhe alatt megroggyant baloldal kezében. E két szélsőség között szóródnak a vélemények Gyurcsány Ferenc és a mögötte villámgyorsan felsorakozó koalíció esélyeit illetően. A Medgyessy Pétert elsöprő válság egyelőre alig hagyott nyomot az ellenzék – pontosabban a Fidesz – stratégiáján, amit nem érdemes kárhoztatni: most a hatalom megragadásában már-már lenini tehetséget megcsillantó miniszterelnök-jelölt térfelén pattog a labda, neki kell teljesen új vagy módosított programmal, új üzenetekkel előállnia. Elődje megbuktatása óta ugyan alig múlt el nap Gyurcsány látványos médiaszereplése nélkül, mégsem áll össze a kép, a nyilatkozatzuhatag nem segíti a tisztánlátást abban, hogy a Medgyessy-kormányhoz képest milyen új politikai tartalom jellemzi majd a jelölt reményei szerint néhány héten belül megalakuló, ismeretlen összetételű kabinetet.
A milliárdos hívei mindenfelé hirdetik: a Fideszt kellemetlenül érinti az MSZP-kongresszus döntése, hiszen Orbán Viktor az elhasznált Medgyessy és a szürke Kiss Péter helyett dinamikus ellenfelet kapott, aki a következő választás előtti televíziós vitában is megszorongathatja. Csakhogy addig el is kell jutni: a Fidesz elnöke biztosan ott lesz, míg a Medián felmérése szerint a szocialista tábort hipnotizáló Gyurcsányra nyaktörő akadályverseny vár. Rögtön az elején a személyéről szóló parlamenti szavazás, majd a költségvetési vita. A legnagyobb akadályt azonban az a 28 hónap jelenti, amit az MSZP és az úgynevezett SZDSZ a hatalomban töltött, amikor a leendő miniszterelnöknek – elődje bizalmasaként, főtanácsadójaként, ideológiapótlék-kotyvasztójaként, később minisztereként is – a kormányzati cselekvésre döntő befolyása volt. A sodródó, tehetségtelen, felelőtlen kormányzás olyan szűk mozgásteret hagyott a hátralévő két évre (lásd a tegnap bejelentett intézkedéseket), hogy éppen azt teszi irreálissá, amit Gyurcsány Ferencnek ígérnie kellene: a gazdasági egyensúly fenntartása (értsd: helyreállítása) mellett olyan növekedést, ami forrásokat biztosít az igazságtalanságok mérséklésére, a jólét érzékelhető növelésére.
A rideg és – gyurcsányi megfogalmazással – makacs tények, racionális megfontolások tehát biztos ellenzéki győzelmet sugallnak 2006-ra. De a politika másról is szól. A miniszterelnök-jelölt leginkább a kiszámíthatatlansága miatt kellemetlen ellenfél. Elvtelen populistaként, politikai kalandorként kész áthágni az íratlan szabályokat, s ha eljön az ideje, ígéretekkel, a jövőt elzálogosító intézkedésekkel vásárol szavazatokat. (Ezt tették Medgyessyvel 2002-ben is.) Roppant médiagépezet áll mögötte, amely védelmet nyújt a támadásokkal szemben; a tudatipar tematizációs erejét kiválóan jellemzi a „náciveszély” mindent elnyomó dübörgése. Gyurcsány Ferenc megszólalásait, döntéseit precízen kidolgozza az őt segítő stáb: a parlamentben például hatásos gesztusokkal gyakorolt önkritikát a nagy jólétről szóló kijelentése miatt. A jövő évi adómódosítások pedig első pillantásra igazán kedvezőnek látszanak, könnyű mellettük érvelni (egyszerűbb, jó a kis keresetűeknek), csak ha megpiszkáljuk, derül ki, a kirakatba tett indítvány ezer sebből vérzik (középosztály-ellenes, pozitív hatásait kiolthatja az infláció vagy más terhek növekedése stb.).
Ha nem a stratégiai gondolkodás, hanem az elbizakodottság szülte, nem szerencsés a Fidesznek arról beszélnie, hogy máris két kormányzati ciklusra készül, de kétharmados többségről is oktalan ábrándozni. A kicsi, 51 százalékos győzelemhez is szívós küzdelem, kemény munka vezet. Ha miniszterelnökké választják, Gyurcsány Ferenc legyőzendő és legyőzhető, de semmiképpen nem lebecsülendő ellenfele lesz a polgári Magyarországnak.
origo.hu
Így védekezhetünk az agyevő amőba ellen – itt az orvos véleménye!
