Szombati számában a brit Daily Telegraph címoldalas szenzációként közli a laphoz került azon titkos dokumentumokat, amelyek azt bizonyítják, hogy Jack Straw brit külügyminiszter óvta Blair miniszterelnököt attól, ami Irakban vár rá. A mai Guardian pedig Végső verdikt: Iraknak nem voltak tömegpusztító fegyverei címen a háború megindításának egyik fő oka alól húzza ki végleg a szőnyeget. Nem jött el az ideje átértékelni a magyar részvételt Irakban?
– Nem lehet tudni, hogy menynyire hiteles az, ami a lapokban megjelenik…
– Tegyük fel, hogy ezt nem fogják cáfolni…
– Jó, tegyük fel, hogy ezt nem fogják cáfolni. A magyar katonák nem azért vannak ott, hogy tömegpusztító fegyvereket keressenek, hanem azért, hogy szállítási feladatokat lássanak el. Az iraki miniszterelnök nemrég írt egy levelet Medgyessy Péternek, amelyben megköszönte, hogy ott vannak a magyar katonák, és hangsúlyozta, hogy nagyon nagy szükség van erre a tevékenységre. Azt gondolom, hogy az iraki helyzet stabilizálása és az a törekvés, hogy ott demokratikus rendszer alakuljon ki, olyan tisztességes célok, amelyekkel nem hinném, hogy lennének, akik nem értenek egyet. Ha Magyarország 300, szállítási feladatokat ellátó katonájával e törekvéseket segíti, akkor azt hiszem, hogy jól teszi, és bármi derül is ki a háború megindításának okairól, az nincs e feladatokkal összefüggésben.
– Szent-Iványi István, az SZDSZ EP-képviselője lapunknak azon kérdésére, hogy mikor gondolja át pártja az iraki magyar részvételt azután, hogy most már Kofi Annan ENSZ-főtitkár is kijelentette, a világszervezet felhatalmazása nélkül folyik az iraki hadjárat, félig ironikusan azt mondta, hogy ha netán John Kerryt választanák meg elnöknek, és ő úgy döntene, kivonja csapatait Irakból, nem maradunk ott utolsónak.
– Én egyrészt nem hinném, hogy alapvető fordulat lenne, ha John Kerryt választanák meg, mert egyrészt egy demokrata párti elnök is szeretné – akárcsak az irakiak –, hogy Irak demokratikus, stabil ország legyen. Tehát nem hinném, hogy Kerrynek ne ez lenne az érdeke. Jövőre választásokat tartanak Irakban, és ez egy nagyon fontos lépés. Ott most javul a helyzet. De abban biztos vagyok, hogy ha a külföldi csapatok kijönnének, és magára hagynák az irakiakat, valószínűleg egy olyan polgárháború kezdődne, mint amilyen Bosznia-Hercegovinában volt, noha soha nem szerencsés két országot összehasonlítani. Ha kivonulnának a koalíciós erők, akkor sokkal rosszabb lenne a helyzet.
– Nem ideges egy kissé a budapesti Külügyminisztérium, hogy a jövőben Washingtontól netán felkérést kapna immár egy iráni rendszerváltozást elősegítő akcióban való részvételre?
– Ezek alaptalan feltételezések. Ezen nem gondolkodunk. Nem hinném, hogy az Egyesült Államok a vártnál sokkal nehezebbre sikeredett iraki misszió után most egy másik missziót kezdene el. De Irak és Irán között az az alapvető különbség, hogy Irak többször vetett be tömegpusztító fegyvereket, míg Irán ezt nem tette. A nemzetközi közösségnek viszont jogos az az elvárása, hogy Irán az ellenőrzéstől ne zárkózzon el.
– Nem hinném, hogy e lap olvasóinak zöme szomorkodott volna azon, hogy a Bem rakparton a közel-keleti helyzettel, illetve az Egyesült Államok közel-keleti politikájával kapcsolatban jelentős hangsúlyeltolódásra került sor, amikor ön az unió álláspontjához közeledett. Vagy mindez félreértés?
– Félreértés, félremagyarázás volt. Én azt mondtam, hogy az Európai Uniónak nagyobb erőfeszítéseket kellene tennie a közel-keleti rendezés, pontosabban most az izraeli–palesztin viszony rendezése céljából. Ezt úgy tudja megtenni, hogy három irányban ad ösztönzést. Igyekezzen egyrészt ösztönözni az Egyesült Államokat, hogy tanúsítson nagyobb aktivitást a közel-keleti helyzet rendezésében, mert az utóbbi hónapokban szinte eltűnt az amerikai politika a Közel-Keleten, és figyeljen arra a körülményre – és itt jön a félreértés –, hogy az arab országok szemében ne tűnjék túlságosan Izrael-barátnak. Én nem azt mondtam tehát, hogy az Egyesült Államokat túlságosan Izrael-barátnak látom, hanem azt, hogy ha az arab országok túlzottan Izrael-barátnak látják… csak éppen ez a rész lemaradt a szövegből. Azt is mondtam, hogy az unió gyakoroljon nyomást Izraelre, hogy az mutasson nagyobb együttműködési készséget, nem vitatva jogát a biztonságra, állampolgárai megvédésre, tartsa tiszteletben a nemzetközi jogot. A harmadik elem: az unió gyakoroljon nyomást a palesztin vezetésre, illetőleg ösztönözze azt, hogy vessen véget a terrorizmusnak, és kezdje meg a politikai, gazdasági és szociális reformokat.
– Lehet, hogy az én fülem van rosszul kalibrálva, amiért hangsúlyeltolódást vélek kihallani a korábbi külügyi állásponthoz képest?
– Mindig egy adott helyzettől függ, hogy az ember éppen mit emel ki. Amikor az amerikaiak megkérdezték, hogy van-e változás a magyar külpolitikában, akkor megnyugodva vették tudomásul, hogy nincs. Azt nem említettem még, hogy van egy negyedik elem. Azt mondtam, hogy az Európai Uniónak arra kell vigyáznia, hogy Izrael ne érezze úgy, hogy az unió túlzottan, egyoldalúan arabbarát lenne, mert akkor az uniónak szűkül be a politikai játéktere Izrael irányában. Itt egy nagyon kényes egyensúlyról van szó a konfliktusban közvetlenül érintett felek között. A lényeg annak a szűk mezsgyének a megtalálása, amelyen járva a maximálisat lehet kihozni a helyzetből.
Biztosok egyeztetése. A portugál José Manuel Durao Barroso elnöklete alatt november elsején hivatalba lépő Európai Bizottság munkájának összehangolása végett Leuvenben tanácskozott a jövendő Barroso-csapat. Kovács László, az energiaügyekért felelős biztos hangsúlyozta, első számú törekvése a villamosenergia- és a gázpiac teljes liberalizálása lesz. A külügyminiszter elmondta, meg kívánja győzni a tagországokat arról, hogy a káros kibocsátást korlátozó kiotói egyezményt ratifikálják, és célkitűzéseit tartsák be. Kovács László harmadik céljának az uniós alkotmányjavaslat ratifikálásának felgyorsítását jelölte meg. E ratifikálásban a jövendő biztos meglehetős kockázatot lát elsősorban azon országokban, ahol az elfogadásáról a népet kérik fel döntésre, jelentette ki a Magyar Nemzetnek. Lapunk azon kérdésére, hogy véleménye szerint nincs-e ellentmondás az alkotmánytervezet ratifikálásának minél gyorsabb elfogadtatása és a Barroso-csapat azon törekvése között, hogy az unió iránti bizalmat növeljék, Kovács azt felelte, hogy véleménye szerint nincs. Az ügyben egyébként a népszavazást annak rendkívül összetett jellege miatt nem is tartja jó megoldásnak. A Barroso-csapat tagjait ezután az Európai Parlament bizottságai hallgatják meg, de az EP nem egyenként, hanem csak a teljes csapatról szavazhat. Kovács László meghallgatására szeptember 30-án kerül sor. (L. I.)
