Tíz előtt néhány perccel fotósok hada várta a közéletből azóta kikopott, így csak ritkán fényképezhető politikusokat. Nyers Rezsőt, az egykori MSZMP-elnököt a csinos hosztesz nem ismeri, s miután udvariasan megtudakolja a nevét, hosszan keresi a meghívottak listáján, sűrű vakuvillogások közepette. Tizenöt évvel ezelőtt hasonló eset nem fordulhatott volna elő az Országházban – ha mégis, akkor a lányt másnap (természetesen érdemei elismerése mellett) más fontos beosztásba helyezték volna át. A Vadász Teremben leggyakrabban a „menynyi kedves ismerős” formulát hallani, holtversenyben a „mi van veled, de rég láttalak” mondattal. Dávid Ibolya nehezen ismer fel egy régi barátot, de aztán emlékezni kezd: „Talán 1994-ben láttalak utoljára, a Parlament kapujában” – mondja. Ma is aktív szocialista képviselők egy csoportja köszön nagyot az épp megérkező házelnöknek, majd látva Szili Katalin bátorító mosolyát, egyikük megjegyzi: „Eljöttünk, nehogy Gyurcsány itt is megelőzzön bennünket!” Mécs Imre, szokásához híven, digitális fényképeket készít az eseményről, Szűrös Mátyás a tömeget látva megjegyzi magának: „De sokan lettünk mára rendszerváltók!”
A Nemzeti Kerekasztal korábbi évfordulóin, öt és tíz esztendővel ezelőtt nem jutott idő a méltó emlékezésre. Pedig lett volna mire: 1989. szeptember 18-án ért véget a rendszerváltozás egyik fontos szakasza, a békés politikai átmenetet előkészítő tárgyalássorozat. A háromoldalú Nemzeti Kerekasztalra azután kerülhetett sor, hogy az akkori állampárt 1989 februárjában elismerte, hogy 1956-ban népfelkelés volt Magyarországon, és határozatot hozott a többpártrendszer szükségességéről. Márciusban a Független Jogász Fórum kezdeményezésére nyolc ellenzéki szervezet létrehozta az Ellenzéki Kerekasztalt, hogy megbeszéljék a demokratikus Magyarország kialakításának kereteit. A tárgyalások eredményeként megbeszéléseket kezdeményeztek az MSZMP-vel; szorgalmazva a demokratikus átmenettel kapcsolatos jogszabályok megalkotását, és szabad választásokat követelve. A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásai 1989. június 13-án kezdődtek az Országházban az ellenzék, az állampárt és a zömében hozzájuk közel álló társadalmi szervezetek és mozgalmak, vagyis a harmadik oldal között. A szeptemberig tartó első szakaszban a demokratikus átmenet politikai és jogi feltételeiről, a többpárti demokratikus jogállam kialakításáról volt szó, ami egy megállapodással zárult. A zárt tárgyalásokon megegyeztek többek közt hat, úgynevezett sarkalatos törvényjavaslatról (ezek a köztársasági elnök, valamint az országgyűlési képviselők szabad választásáról, a pártok működéséről és gazdálkodásáról, az Alkotmánybíróságról, az Állami Számvevőszékről, valamint az ezeket keretbe foglaló alkotmány módosításáról szóltak). A megállapodást nem írta alá (de nem is vétózta meg) az SZDSZ és a Fidesz, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt pedig külön záradékkal látta el. Az Országgyűlés október végéig elfogadta a megállapodásban rögzített törvényeket, így 1989. október 23-án kihirdették az alkotmány módosítását, és Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök kikiáltotta a Magyar Köztársaságot.
A szombati megemlékezést az Országgyűlés elnöke, Szili Katalin nyitotta meg az egykori tárgyalásoknak is helyet adó teremben. A szocialista politikus szerint a 1989-es békés átmenetet a nemzetközi feltételek kedvező alakulása tette lehetővé, hiszen a jaltai építmény összeomlásával megnyílt a tér az önálló cselekvésre. „Az elmúlt tizenöt évet mi alakítottuk, ezért miénk érte a felelősség” – fejtette ki, majd arról elmélkedett, mi tette lehetővé az eltérő érdekű erők mértéktartó megegyezését. „Akkor és ott megértettük a történelem szavát – mondta –, és megérte annak ellenére, hogy most a magyar társadalom jelentős része felemásan viszonyul a rendszerváltáshoz, annak veszteseként érzi magát. Sok társadalmi problémát nem tudtunk megoldani, ezért ma is van tennivaló. A 15 éve öszszeült Nemzeti Kerekasztal jó példa, jó szimbólum és jó esély erre a versengő öszszefogásra, mert ha a sokkal nehezebb körülmények között szót tudtunk érteni, miért ne sikerülhetne ez ma is? Nem elvtelen összeborulásra volna ma szükség, hanem közös nemzeti minimumra, az alternatívák összehangolására, versengő összefogásra” – fejezte be gondolatát Szili Katalin.
Másodiknak a kerekasztal levezető elnöke, Szűrös Mátyás egykori házelnök kapott szót. Beszéde nyomán jó néhány résztvevő arcáról lefagyott a mosoly. „Nagy volt a tét – emlékezett a másfél évtizeddel korábbi időkre –, mert államcsőd és katasztrófa árnyékában kellett megteremteni a független Magyarországot.” A történelmi Szociáldemokrata Párt elnöke szerint a rendszerváltás zűrzavarában néhányan úgy értelmezték az állami vagyon megszüntetését, hogy maguk telepedtek rá. A zsákmányszerzők azóta benyomultak a hatalomba, a harácsolás politikai tényező lett, így mára két kisebbség irányítja az országot: a dúsgazdagok és bankárok klikkje, kiegészítve a multinacionális vállalatok képviselőivel, valamint a médiát a kezükben tartó neoliberálisok. „Ma újra fordulatra van szükség, az egykori Nemzeti Kerekasztal szellemében – fejtette ki – mert be kell fejezni a rendszerváltást. Amíg néhány száz ember jelölhet vagy talán nevezhet ki politikai legitimációt nélkülöző miniszterelnököt, addig nehéz elejét venni az erkölcsi lealacsonyodásnak, a korrupciónak, az erőszak és a szemét terjedésének” – tette hozzá, majd sérelmezte (a pártot meg nem nevezve) az SZDSZ bizonyos döntéseit és cselekedeteit a rendszerváltás hajnalán.
Szűrös beszéde után a kerekasztal-tárgyalásokon részt vevő szervezetek emberei kaptak szót névsor szerint. Asbóth Judit, a Magyar Nők Országos tanácsának akkori elnöke úgy véli, „azóta nem volt annyi jóakaratú szándék” az Országgyűlés falai közt, mint akkor, míg Kemény Csaba (Baloldali Alternatíva Egyesület) a kerekasztal résztvevőinek legitimitását vizsgálva kifejtette, hogy a tárgyalások eredményei utólag igazolták a feleket. Kónya Imre (Független Jogász Fórum) a rendszerváltás két nagy deficitjének nevezte, hogy nem hozott jólétet és igazságot, de nem lényegtelen, hogy szabadságot, függetlenséget, nemzeti önrendelkezést hozott, és esély adott a jobb életre. Az MDF-es politikus beszéde sem nélkülözte az aktuálpolitikát: „Nem tartom felelős politikai magatartásnak, amikor egyik oldalról kósza közjogi ötletekkel hiteltelenítik a szilárd közjogi berendezkedést, a másik oldalról pedig rájátszanak arra a közvélekedésre, hogy nem történt rendszerváltás” – jelentette ki. Nyers Rezső rendkívül vontatott beszédében a résztvevők kölcsönös toleranciáját emelte ki. Némiképp meglepő módon elmondta, hogy a tömegek számára „harminc éve hazugság vált egyszerre világossá” Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésével, és ez tömegeket fordított el az MSZMP-től. Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának egykori tagja közvetetten megfeddte Szűrös Mátyást korábbi kijelentéseiért, és arról beszélt, hogy az egykori keletnémeteket a magyar nép engedte ki, nem egyik vagy másik politikus, hiszen akkor már nem volt olyan politikai erő, amely a sorompónyitást meg tudta volna akadályozni. Szabad György szerint az MSZMP azért ment bele a tárgyalásokba, mert „útitársakat akart a diktatúra csődjéből való kilábaláshoz”.
A megemlékezés némi szünet után a Parlament felsőházi termében folytatódott, így a résztvevőknek a kerekasztal-megbeszélésekről készült fotókiállítás mellett elhaladva módjuk volt szembesülni a ténynyel: az elmúlt tizenöt esztendő nemcsak az ország gazdasági-politikai berendezkedésén hagyott kitörölhetetlen nyomokat, hanem a korábbi tárgyalópartnerek külsején is. A második rész Göncz Árpád videós bejelentkezésével kezdődött. A volt köztársasági elnök érdemben nem tudott hozzászólni a megbeszéléshez, mert akkor a Magyar Írószövetség elnöke volt, így nem vett részt a kerekasztalban. Az akkori tárgyalások mai haszonélvezői, a parlamenti pártok hozzászólásainak sorát a Fidesz nyitotta. Deutsch Tamás szerint téves az a vélekedés, amely szerint a rendszerváltoztatás az emberek feje fölött ment volna végbe. Szerinte ez a folyamat 1956-ban gyökerezik, majd az 1989. november 26-i négyigenes népszavazás sikere, valamint az első szabad választások eredménye (amely során a voksolók több mint háromnegyede a változás mellett szavazott) bizonyítja, hogy az emberek igenis beleszóltak, beleszólhattak a politikába. Dávid Ibolya arról beszélt, hogy a Nemzeti Kerekasztal tulajdonképpen „tárgyalásos forradalom” volt, amely Antall József nélkül nem jöhetett volna létre. Szerinte ma már nagyon kevesen tudnak felülemelkedni a pártérdekeken, „megmagyarázhatatlan, buta ellenzéki és kormánypárti szerepjátszás vette át a felelős politizálás helyét”. Mandur László szocialista politikus beszédébe elszólásai loptak derűt: a kerekasztal szerinte „békés megosztás” volt békés megoldás helyett, és azt is megtudhattuk, hogy „a történelem már csak ilyen, nem mindig van idő” a megfontolt döntésekre. Az SZDSZ képviseletében szót kapó Pető Iván szerint a társadalom döntő része nem azt kapta az elmúlt tizenöt évben, amit remélt. „Vannak, akik az életszínvonal csökkenése, s vannak, akik politikai természetű reményeik miatt csalódottak” – fejtette ki, és feltette a kérdést: „Ki számított arra, hogy az egykor szókimondásával magának nimbuszt szerző Orbán Viktor mára a modern populizmus megjelenítőjévé, ezoterikus szövegeket előadó hitszónokká érik, aki rangon alulinak tartja a parlamenti politikát?” (Orbán Viktor, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnöke Pető Iván szavaira reagálva Hajdúszováton az MTI-nek kijelentette: „Én ezen a napon inkább az akkori ellenzéki kerekasztal résztvevői közötti egyetértést, közös pontot, az azonosságot keresném, és nem arra használom ezt a napot, hogy bárkibe, aki az ellenzéki kerekasztal időszakában részt vett, okkal vagy ok nélkül belekössek.”)
Utolsónak a jelenlegi köztársasági elnök, Mádl Ferenc fejthette ki gondolatait, aki a magyar történelem ritkán megjelenő kegyelmi évének nevezte 1989-et. Az államfő kifejtette: nevezzük akár alkotmányos, jogállami vagy tárgyalásos forradalomnak azt, ami akkor történt, az állandó kifejezés, a forradalom arra utal, hogy a korábbitól gyökeresen eltérő, új politikai rendszer született. Mádl Ferenc szerint a rendszerváltásban egyesek balsorsuk kezdetét látták, azután mégis a változások haszonélvezői lettek, míg sokak kezdeti lelkesedése csalódottsággá szürkült az évek folyamán. Az államfő beszéde végén megköszönte az egykori részvevők munkáját, hiszen tevékenységük nyomán alakulhatott ki a többég akarata által irányított, többpárti választásokon alapuló politikai rendszer.
origo.hu
Leáll a debreceni repülőtér, törlik a járatokat június végén
