„Gyurcsány ott a parlament pulpitusán azt sugallta: féljen a Fidesz. S szerintem fél is.” Avar János, a Kádár-korszak itt felejtett udvari újságírója jegyzi ezt a gondolatot lapjában, a Vasárnapi Hírekben. Szép, veretes, olyan agitpropos az írás, hálacikk, köszönetféle a Washingtonban eltöltött tudósítói esztendőkért. Csontig, ahogyan kell…
Idézek még, hadd legyen kerekebb az Avar-portré: „…Áder lényegében tyúktolvajnak minősíti a hamarosan esküt tevő kormányfőt, akinek beiktatásakor a Fidesz képviselői nem tapsolnak…” Aztán miért tapsolnának? Mert a baloldal az ország élére helyezett egy ügyeskedő pénzembert, aki megelőzően nemes egyszerűséggel hátba szúrta mentorát? És Orbán miniszterelnöki beiktatásakor tapsolt-e az MSZP-s padsor? Vajon ki tapsolna annak, aki rulettasztalnak nézi ezt az országot, ahol mindenki diktált már, csak a nemzet nem? Bántó a tyúktolvaj jelző egy olyan emberre, aki mozgalmi múltját kihasználva lett – közpénzekből – milliárdos? Kicsit odébb: „Magabiztos és ennek megfelelően nagyvonalú történetesen Gyurcsány volt, aki az ellenzék számára legbosszantóbb választ adta az ócsárlásra, semmibe vette… Orbán arcán látszott, hogy ő már felmérte: olyan vetélytársra talált, aki nem fog vergődni az ő bűvöletében…”
Ha Avar ebben a Gyurcsány(i) Ferencben Orbán Viktor vetélytársát látja, akkor az mentálhigiénés problémákra utal. Aranymosásban, kádkő-előállításban talán jobb a Ferkó, ez azonban egy másik versenyszám, itt a hazát kéne fényre deríteni. Nem Gyurcsány házát – a hazát.
origo.hu
Rabosították a Tisza rejtőzködő testőrét, aki Magyar országjárását szervezte
