Kormányfő fejés közben

Reszkessetek, „gazdagok”! – ez volt az üzenete Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Bács-Kiskun megyei haknijának. De ő maga láthatóan nem reszketett. A kormányfő tehenet fejt Dömsödön Németh Imre agrárminiszter asszisztenciájával, majd sikeresen fellelkesített több száz kecskeméti szocialista szimpatizáns választópolgárt. A hazafias lózungok, a leereszkedő közvetlenkedés: az új „szociáldemokrata” arculat.

Gyurcsány Ferenc nem ijed meg a saját árnyékától: csütörtök délután magabiztosan veti be magát a fejőteremben idegesen ácsorgó holstein-fríz állomány ellenségesen pislogó tehenei közé. Visszaút nincs, ugyanis legalább tíz fotós és kameraman követi minden mozdulatát. „Nahát! Akkor nézzük!” – dörzsöli össze kezeit, majd mint egy operáló orvos – a hatást a fehér köpeny is erősíti – törlőkendőt kér, és az „előtáncos” tehenészlány bábáskodása mellett nekilát az egyik állat duzzadó tőgyének szakszerű megtisztításához. Mögötte pártfogóan toporog Németh Imre agrárminiszter, mellette pedig a Dunatáj szövetkezet elnöke és más notabilitások. Az arcokon lárvamosoly: mindenki izgul. A tehén is. Az új szociáldemokrata stílus kissé riasztó: a harsány tegeződés láthatóan feszélyezi az érintetteket. Pattogós „szakértői” kérdések után Gyurcsány előrukkol a farbával: „Ezek a lányok mennyit keresnek?” – teszi fel a kérdést Bak Gábor szövetkezeti elnöknek a két megilletődött fejőlány felé fordulva. „Lányok, mennyit kerestek? Mondjátok meg a miniszterelnök úrnak!” – érkezik a felszólítás. „Nyolcvanötezer forintot” – jön a válasz a pironkodó fiataloktól.
„Bruttó?” – tudakozódik tovább Gyurcsány. Kiderül, hogy ez már a nettó bér. „Három műszakban?” – folytatja a nép életének tanulmányozását Gyurcsány. „Csak kettőben” – jön a válasz, amin a miniszterelnök elgondolkodik, majd hümmög. Aztán lendületből letámadja az elnököt: „És te mennyit keresel?” Az elnök szeme elkerekedik, mond valamit. „Nohát, akkor mit siránkozol?” – vágja rá harsányan kacagva, diadalmas arccal Gyurcsány, hogy mindenki jól lássa-hallja, hogy micsoda igazi szociáldemokratát nyert az ország személyével. A riposzt az erőszakos zsebben kotorászásra kézenfekvő lenne: csak vissza kellene kérdezni, pertu: „És te, Feri, te mennyit keresel?” De az elnök csak zavartan mosolyog – meg lehet érteni, miért. Gyurcsány pedig jelzi, részéről ennyi volt, az előadásnak vége, haladjunk tovább. A gép feji a teheneket. Kifelé menet azért eszébe jut a miniszterelnöknek: a tehénsimogatás kimaradt. Odaáll hát az egyik állat fejéhez, hogy a fotósok is jól lássák, és megkísérli a barátkozást. A tehén azonban nem igazán lelkes, idegesen hátrál a miniszterelnöki gesztus elől. Aztán beletörődik: Gyurcsány joviálisan megpaskolgatja a nyakát, láthatóan megkönnyebbül, és a menet továbbhalad.
A szövetkezeti elnök a tervezett fejlesztésekről beszél, meg arról, hogy azért vannak néminemű nehézségek. De Gyurcsányt nem lehet befolyásolni. Mikor meglátja az „öregecske” gépparkot az udvaron, újabb harsány poén következik: „Eldugtad az új gépeket, és előhoztad a régieket, hogy azt lássuk, ugye?” Az elnök próbálja magyarázni, hogy ez azért nem egészen így van, de lesöpri a színről a miniszterelnöki humor lendülete.
Aztán máris megkezdődik a rögtönzött sajtótájékoztató, és Gyurcsány biztosítja a népet, meglátása szerint ez a szövetkezet is bizonyítja, hogy igenis lehet a magyar mezőgazdaságban „szépet és jót csinálni”, tehetség és akarat kérdése. A fizetések itt például duplájára nőttek két-három év alatt. De a szocialista kormánynak hála, az elmúlt két év alatt hatvan százalékkal nőtt, és jövőre már 328 milliárd forint lesz a vidékfejlesztésre és agrártámogatásra fordított pénz. Erre szokták mondani, hogy csúsztatás. Az elmúlt két évben a hazai forrásokból származó agrárkeret jelentősen csökkent, a jövő évi viszont csak fele részben hazai és fele részben uniós pénzekből áll össze. Az EU-s pénzek jó része csak virtuálisan létezik, hiszen sikeresen meg kell pályázni. Több mint intő jel, hogy például az agrár-környezetvédelmi programból idén egy fillér támogatást sem látnak a gazdák, de van olyan pályázat, amit még ki sem írtak, úgyhogy kétséges, hogy miként hívhatók le a pénzek. Gyurcsány Ferenc arról beszél, hogy a dömsödi tehenészet milyen versenyképes, EU-konform, a tehetségé a jövő, ám az optimista, lendületes lózungok egy sorvadásra ítélt ágazat egyik üzemének udvarán hangzanak el.
Az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet nem nyilvános munkaanyaga szerint ugyanis – amelyet még a március 18-i kormányülésen tárgyaltak – Magyarország valószínűleg nettó tejimportőrré válik, belső piacainak egy részét átadja a külföldi konkurenciának. A tehenészet dolgozói korántsem látják helyzetüket rózsásnak – derül ki az elejtett szavakból. Legalább nyolcvanforintos tejár lenne a kívánatos, ennél most csaknem húsz forinttal kevesebbet kapnak. Ilyesmiről pedig nemigen esik szó.
Németh Imre elégedetten mosolyog a bajusza alatt. „Szevasztok!” – kurjantja Gyurcsány Ferenc a legalább száz méterrel odébb ácsorgó munkások felé, és szélesen integet. Azok meg csak bámulnak az elsuhanó fekete autók után. A mutatvány folytatódik, a konvoj Kecskemét felé robog, ahol már nagyon várják miniszterelnöküket a lakossági fórumra összesereglett szocialisták.
„Csütörtökön 17 orakor gyurcsany minelnök a technika hazaban. Varunk. Add tovabb. Bruszel.” – a hiros.index híradása szerint ilyen szövegű sms-üzenettel toborozta a résztvevőket a helyi MSZP-elnök, bár az összesereglettek átlagéletkora alapján nem ennek volt köszönhető az érdeklődés.
A Tudomány és Technika Házában a konferenciaterem zsúfolásig megtelt, egy szinttel lejjebb kivetítőkön követhetik az előadásról kiszorultak a miniszterelnöki beszédet. Talán a rendszerváltozás óta nem lehetett szocialista szájból annyit hallani a hazafiasságról, mint most. Gyurcsány a hazafi, patrióta, magyar megnevezést előszeretettel használta saját és pártja politikájának jellemzésére, és bizony az egybegyűltek többségén látszik a szinte könnyes meghatódottság. Hogy végre van valaki, aki kimondja, hogy végre van valaki, akitől ők is embernek érezhetik magukat. Hogy igenis szabad azt mondani, hogy magyar, hogy az nem fasizmus. Csak ha a fideszesek mondják – mert azért ez is félreérthetetlenül kiderül. A Fidesz, illetve a jobboldal nacionalista, a szocialisták pedig hazafiak. A jobboldal mások ellenében, míg a Gyurcsány-féle szociáldemokraták a többi nemzetet tisztelve szeretik a hazájukat. A közönség soraiban a kivetítőteremben szinte azt várja az ember, hogy valaki feláll, és hosszú évek elfojtása után rákezd a Himnuszra. A Fidesz és Orbán Viktor démonizálása Gyurcsány szózatában később hihetetlen, rafinált dimenziókat ölt. A miniszterelnök arról beszél, hogy újra kell osztani a jogokat és felelősségeket. A gazdagoknak több felelősséget kell vállalniuk a szegények felemelésének érdekében. A Fidesz viszont a gazdagokat, az ő embereit segítette, erre ékes példa a lakástámogatási rendszer, aminek azonnali megváltoztatásához a szocialistáknak nem volt bátorságuk. Sajnos. Persze nem esik szó Magyar Bálint kedvezményes hiteléről, pedig ő aztán tényleg nem rászoruló. No meg arról sem, hogy az igénylők túlnyomó többsége egyébként a tízmillió alatti kölcsönkategóriába tartozott. Merthogy a gonosz Fidesz a felső középosztálynak, a tehetőseknek adott, a kispénzűek rovására, az ő adóforintjaikból. Így van ez a családtámogatási és az adórendszerrel is, amit ők szintén ki fognak igazítani. A gazdagoknak pedig tudomásul kell venniük, hogy juttatniuk kell javaikból a szegényeknek. Merthogy manapság – Gyurcsány szerint – csak lehajtott fejjel, szégyenkezve járhatnak az utcán, de majd ők tesznek róla, hogy ez ne így legyen. A gazdagok – értsd: felső középosztály – meg fogják tanulni, hogy mi a kötelességük. Persze az ember első gondolata ilyenkor az: vajon a milliárdos Gyurcsány miért nem jár lehajtott fővel? Talán azért, mert ő már megtette kötelességét, és számtalan alapítványt támogat, szegény gyermekek százait segíti továbbtanuláshoz? Ez a kérdés a fórum résztvevőiben fel sem vetődik. Mint ahogy az sem, hogyha a középosztályt megfojtják, nem nagyon lesz mit tovább osztani a szegényeknek. De elhangzik egy másik forradalmi gondolat is, ám egyelőre nem lehet tudni, mit szól mindehhez az „értelmiségi holdudvar”. Gyurcsány ugyanis azt is nyomatékosítja: az új, közösen felépítendő Magyarországon csak az járulhat a közös asztalhoz segítségért, aki maga is mindent megtesz a boldogulásáért.
„Higgyék el, nekem nincs semmim, csak ami az önöké” – hangzik a freudi nyelvbotlás. – „Kormányfőként persze…” – szól a helyesbítés. A fórumról láthatóan boldogan távoznak a szimpatizánsok.