Új, lendületes miniszterelnöke van az országnak, akinek fellépése zavart okozott az ellenzék soraiban – így összegzi a baloldali sajtó a Gyurcsány-kormány megalakulásával előállt helyzetet. Mit szól ehhez a Fidesz frakcióvezetője?
– A baloldal olyan lelkiállapotot próbál az ellenzékre, a Fideszre kivetíteni, ami saját magát jellemzi. Zavarban ugyanis nem a Fidesz van, hanem a kormány és személyesen Gyurcsány Ferenc. Először is azért, mert a miniszterelnök a mai napig nem volt hajlandó nyilvánosságra hozni az állammal kötött szerződéseit. Gyurcsány Ferenc zavarban van, mert a neve Gyurcsányiként feltűnt egy, a K&H-ügy kapcsán keletkezett lehallgatási jegyzőkönyvben. A mai napig nem adott választ arra, hogy milyen körülmények között ismerkedett meg Kulcsár Attilával, milyen üzleti tranzakciókat bonyolítottak le. Gyurcsány Ferenc zavarban van azért is, mert nem ismeri Medgyessy Péter választási programját. Ez furcsa, hiszen tudomásom szerint ő is a szerzők között szerepelt. A minap azt nyilatkozta például, hogy a 2002-es programban nem szerepel az a kitétel, miszerint 800 kilométer új autópályát és autóutat kíván építeni a szocialista kormány. Pedig ez a vállalás szó szerint megtalálható Medgyessy Péter Egyetértésben a nemzettel című programjában. Negyedszer Gyurcsány Ferenc zavarban van azért is, mert az új kormányprogramban megfogalmazott állításait nem igazolják a kormányzati lépések. Arra gondolok, hogy a már benyújtott adótörvények áttanulmányozása után világosan látszik: a programban megfogalmazott, sokszor papagáj módjára ismételt adócsökkentési, adókönnyítési elképzelésekből jövőre semmi nem valósul meg.
– De abban széles körben egyetértés van, hogy az átlagjövedelműek számára kedvező változás a középső szja-kulcs kiesése. A kormány szerint a kétkulcsos szja-tábla százmilliárd forinttal több pénzt hagy a családoknál, az adózók zsebében.
– Vizsgáljuk meg közelebbről a változtatásokat! A személyi jövedelemadó esetében amit az egyik kezével látványosan ad a Gyurcsány-kormány, azt a másik kezével titkolózva, sunyi módon visszaveszi. Azt halljuk például úton-útfélen, hogy a legszegényebbeken kell segíteni. Nyilván ez értendő a legalacsonyabb fizetésűekre is, tehát az ő helyzetük Gyurcsány Ferenc szavai szerint javulni fog jövőre. Ma 18 százalékos személyi jövedelemadót fizet az, aki 800 ezer forint alatti jövedelemmel rendelkezik; ebbe a körbe minden harmadik magyar munkavállaló beletartozik. Csökken ez az adókulcs jövőre? Nem. Ráadásul a kormány szándékai szerint a jövő évi béremelés alig haladja meg az infláció mértékét. Változatlan adókulcs, alig emelkedő bérek, infláció. Mitől is járnak jövőre jobban a legkisebb keresetű emberek?
– A kormány azon szándéka, hogy a tehetősebbek nagyobb terheket vállaljanak, minden bizonnyal találkozik a társadalom elvárásával. Ez ellen azért nehéz érvelni.
– Azt mondják, hogy a tehetősektől nagyobb felelősséget vár a kormány. Tehát meg fogja őket sarcolni, több adót, több befizetést vár tőlük. Az azonban mégiscsak furcsa, hogy miközben Magyarországon az átlagfizetés 141 ezer forint, már egy 150 ezer forintos bruttó havi fizetéssel rendelkező munkavállaló a legfelső, 38 százalékos adókulcs szerint adózik. De nézzük meg egy általános iskolai igazgató vagy egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező pedagógus példáját! Az illető 200–250 ezer forintos bruttó havi fizetésnél biztosan nem keres többet. Ha az illető tagja egy önkéntes nyugdíjpénztárnak, akkor az adójából eddig levonhatott 120–130 ezer forintot. Van két gyermeke, akik után különböző tanulóbiztosításokat fizet, s így vesz igénybe még 100 ezer forint kedvezményt. Jövőre ez az ember összesen csak 100 ezer forintot vonhat le az adójából, bármilyen kedvezményt is vett idáig igénybe. Ha a 26 százalékos adókulcs kiesésével be is tesznek 55 ezer forintot a zsebébe – ezt nem is vitatom –, akkor utána a kedvezmény szűkítése révén kivesznek ugyanebből a zsebből 130 ezer forintot. Jól járt a példánkban szereplő általános iskolai igazgató, tanár, orvos, köztisztviselő vagy rendőr? Jómódúnak kellene tekintenünk ezeket az embereket, akiktől a kormány az igazságosságra hivatkozva több tízezer forintot fog elvenni?
– A Medgyessy-kormány idején előszeretettel használt bankárkormány megfogalmazást aligha alkalmazhatják a Gyurcsány-kabinet esetében a banki különadó ügyében vállalt látványos konfliktus után. Ez nem okoz zavart a Fideszben?
– A bankárkormányt talán már valóban nem lehet jelzőként használni, a milliárdos kormányt viszont igen. Hiszen nemcsak Gyurcsány Ferenc vesz részt az ország egyik leggazdagabb embereként a kormány munkájában, hanem a gazdasági miniszter is. Erre eddig nem volt példa.
– Miért baj ez?
– Baj akkor lesz igazán, ha a kormányzati döntésekben visszatükröződik az, hogy ezek az emberek nem feltétlenül a köz szolgálatát, hanem a saját és klienseik vagyonának gyarapítását tekintik első számú feladatuknak. Erre a kérdésre az idő választ ad. De maradjunk a bankadónál: ebben az ügyben látványosan, mondhatnám lendületesen visszavonulót fújt Gyurcsány Ferenc. Az eredeti változat arról szólt, hogy a cégek által fizetett 16 százalékos társasági adó a bankok esetében 24 százalékosra emelkedjen. Csakhogy Csányi Sándor, az OTP vezérigazgatója magához rendelte Gyurcsány Ferencet, majd a társasági adó emelése helyett az úgynevezett kamatkülönbözet-adó került az Országgyűlés asztalára. Mi azt javasoltuk, ha a társasági adót a bankoknál felemelik – amivel mi egyetértettünk –, akkor az ebből származó többletbevételt használjuk fel arra, hogy a kis- és középvállalkozások adóterhét nyolc százalékkal csökkentsük. Erről a javaslatról Gyurcsány Ferenc lendületesen hallgat. A kormányt a bankadó kapcsán inkább a lendületes meghátrálás, semmint a következetesség jellemzi. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy a kamatkülönbözet-adó többletterhét a bankok a betétesekre hárítják majd.
– A szokásjog szerint egy új kormánynak jár száz nap türelmi idő. Önök viszont már akkor össztüzet zúdítottak a Gyurcsány-kormányra, amikor még meg sem alakult. Miért?
– Hol van már a tavalyi hó! Adott száz nap türelmi időt az Orbán-kormánynak az MSZP és az SZDSZ? Nem, de ettől mi még adhatnánk. Magyarországnak azonban nincs száz napja arra, hogy megvárja, míg a kormányfő megtalálja a megfelelő megoldásokat a gazdasági, szociális és társadalmi problémákra. A kormány felét lecserélte ugyan Gyurcsány Ferenc, de a másik fele ugyanazokkal a személyekkel működik. Ezeknek az embereknek, gondolom, nem kell újabb száz nap, hogy átgondolják, mit akarnak csinálni a következő másfél esztendőben. Ráadásul nem egy választások utáni, kegyelmi állapotról van szó, hanem egy miniszterelnök-váltásról, egy kormányválság utáni új kormány megalakulásáról. Éppen elég időt vesztegetett el Magyarország ezzel, s éppen elég nagy volt a bizonytalanság emiatt augusztus közepétől szeptember végéig. Örüljünk, hogy ezen túlvagyunk, végre munkához kellene látni, nincs idő újabb száznapos várakozásra.
– Nem túlzás-e mégis azt állítani a kormányprogramról, hogy az pusztán egy üzleti terv a közvagyon kiárusítására?
– A parlamentben én is használtam az üzleti terv kifejezést, sőt silány fogalmazványnak neveztem a kormányprogramot. Ha végigolvasták a programot, észrevehették, hogy tele van nyelvtani hibákkal, egyes bekezdések ismétlődnek, legfőképpen azonban a konkrétumok hiányoznak belőle, kongresszusi jelszó viszont van benne bőven. De ennél sokkal nagyobb baj, hogy a 2002-es választási ígéretek közül nagyon sok meghatározó, emberek százezreit, millióit érintő vállalás, személyes ígéret, amire Medgyessy Péter a szavát adta, kimaradt. Összeszámoltuk, 185 pont hiányzik. Csak néhány példa: egymillió beteg ember várta az elmúlt két évben reménykedve annak az ígéretnek a megvalósítását, hogy a szív- és érrendszeri, valamint a csontritkulásos betegségek gyógyítására szolgáló gyógyszerek ingyenesek lesznek. Nemhogy ingyenesek nem lettek, hanem egyes szívgyógyszerek ára 50–70, sőt 100 százalékkal emelkedett. Százezer egészségügyi dolgozó várta, hogy megkapja a hűségjutalmat. Ez a pont szintén hiányzik a Gyurcsány-programból. De beszélhetnék a tiszai gátrendszer megerősítéséről, az ingázó diákok ingyenes utazásáról vagy éppen a gázáremelésről. Vég nélkül lehetne sorolni az elfelejtett ígéreteket, amelyek egy részét – például a 800 kilométer új autópályát – most Gyurcsány Ferenc egyszerűen lehazudja.
– Nincs igazuk azoknak, akik furcsállják, hogy a Fidesz ennyire a szívén viseli a Medgyessy-kormány programjának megvalósítását? Kormányra kerülve a 2002-es szocialista ígéreteket kívánják megvalósítani?
– Ne szaladjunk annyira előre, hogy mi lesz majd a választások után. Korábban azzal vádolt minket az MSZP, hogy a Fidesz a saját választási programját kéri számon a szocialistákon. Ellenkezőleg: mi a szocialisták választási programját kérjük számon a szocialistákon. A választók nevében tesszük ezt, mert nekik nincs módjuk arra, hogy a parlamentben ezeket a kérdéseket feltegyék. Jogosak ezek a kérdések? Érdeklik a választópolgárokat? Azt gondolom, igen. Megengedhetné magának egy ellenzéki párt, hogy ezekre rá sem kérdez? Egy vállrándítással vegyük tudomásul, hogy voltak a választási ígéretek, de azokat tekintsük komolytalannak, felejtsük el őket? Biztos vagyok benne, ha ezek a programpontok a 2002-es választási ígéretei között nem szerepelnek, akkor az MSZP nem nyer. Az történt, hogy a szocialisták a választási ígéretek megfogalmazásával kormányra kerültek, majd olyan gazdaságpolitikát valósítottak meg, ami az emberek számára kedvezőtlen változásokat eredményezett: drámai módon nőtt a hiány és az államadósság, hosszú évek után ismét emelkedett az infláció. És ezt még csak szóvá se tegyük?
– A Fidesz népszavazást kezdeményez a privatizáció leállítása érdekében. Így próbálják átvenni a kezdeményezést a kormányoldaltól? Biztos, hogy ez az az ügy, ami ma az emberek legnagyobb problémája?
– Megnéztem, Medgyessy Péter választási programjában egy szó nem szerepel a privatizációról. A 2002-es kormányprogramban pedig az olvasható, hogy privatizáció ugyan lesz, de olyan mértékűnek kell maradni a közvagyonnak, ami biztosítja a színvonalas állami szolgáltatásokat. Szó nem volt arról, hogy mindent el fognak adni. Most mégis ezt látjuk. Félő, hogy az erdőgazdaságokon és a MÁV-on kívül semmi nem marad állami tulajdonban. A Szerencsejáték Rt., a Volán, a Magyar Posta, az Antenna Hungária mind eladható, s a kormány bármikor megszabadulhat például a Richterben vagy a Molban még meglévő kisebbségi részvényeitől. A tapasztalat azt mutatja, a szocialista–szabad demokrata kormánynak Dáriusz összes kincse sem lenne elég ahhoz, hogy eredményesen működjön. A jelenlegi gazdasági helyzetben várható, hogy a kormány a maradék állami vagyont minél gyorsabban, feltételezhetően ár alatt igyekszik eladni. Olyan vagyontárgyakat is, amelyek az ország biztonsága szempontjából inkább jobb lenne, ha köztulajdonban maradnának.
– Sok állami vállalat veszteségesen működik. Miért nem hasznosabb privatizálni egy céget, mint az adófizetők milliárdjait rákölteni?
– Épp az önök lapjában olvastam, hogy a Volán az Orbán-kormány idején még nyereséges volt, s a legszűkebb esztendőben is volt lehetőség arra, hogy új autóbuszokat vásároljanak. Ám a szocialisták két év alatt gyakorlatilag legatyásították a társaságot. Csak nem azért, hogy egyre értéktelenebb legyen, és utána olcsón meg lehessen vásárolni? Ugyanezt tudom mondani az állami gazdaságok egy jelentős részéről. Amikor veszteségről beszélünk, ezt se felejtsük el. De a kiárusítani kívánt vagyontárgyak között vannak olyanok is, amelyek sosem voltak veszteségesek. A Szerencsejáték Rt. tavalyi nyeresége közel 14 milliárd forint volt. Miért is kellene ezt egy magánszemély rendelkezésére bocsátani? Csak azért, hogy most bejöjjön egy nagyobb összeg, amit utána elkótyavetyél a kormány? Ugyanez a helyzet a Nemzeti Tankönyvkiadóval. Miért van az, hogy Franciaországban 40 százalék, Németországban, Spanyolországban, Olaszországban 25-30 százalék körüli az állami tulajdon aránya. Mert ott szeretnek az adófizetők veszteséges cégeket támogatni? Dehogy. Megfelelő kormányzati magatartással ezek a cégek is nyereségessé tehetők. Nem vitatom, ez átalakítást, karcsúsítást és megfelelő menedzsmentet igényel. Csak azt a tételt nem osztom, hogy attól, mert egy cég állami tulajdonban van, eleve veszteségesnek kell lennie.
– Nem zavarja önöket, hogy a többi parlamenti párt elutasítja a népszavazási kezdeményezést, sőt a Fideszt gyakorlatilag lekommunistázza?
– Mi sem akarjuk visszaforgatni az idő kerekét. Akár kormánypárti, akár ellenzéki politikus szájából hangzik el, nyilvánvaló rosszhiszeműség, hogy a magánkézbe került egykori közvagyont szeretnénk viszszaállamosítani. Elismerjük, hogy a privatizációnak megvolt a maga történelmi szerepe. De ezen már túlvagyunk, Magyarországon a magánszektor aránya 90 százalék, ilyen radikálisan alacsony állami tulajdoni hányadra az EU-ban csak Nagy-Britanniában találunk példát. Jól látható azonban, hogy érveinkkel nem fogjuk meggyőzni a három parlamenti pártot. De azt is látjuk, hogy itt egy olyan fontos dologról van szó, ami nem a következő másfél évre határozza meg az ország sorsát, hanem jóval hosszabb időre. Akkor miért ne kérdezhetnénk meg erről az emberek véleményét? Miért kell ettől félni? Lehet, hogy nem velünk értenek egyet, s akkor ezt is tudomásul vesszük. Egy demokráciában vannak olyan fontos kérdések, amelyekben a közvetlen hatalomgyakorlásnak ez a módszere, a népszavazás hozhatja meg azt az egyértelmű és megnyugtató eredményt, amely a mindenkori kormányok számára világos iránytűként szolgál.
– Ha jól emlékszünk, 1989 óta nem sikerült végigvinni egyetlen olyan népszavazási akciót sem, amelyet nem a kormány vagy a parlament kezdeményezett. Ha csekély lesz a részvétel, azt mindenki a Fidesz kudarcának tekintené. Nem vállalnak túlzottan nagy kockázatot a népszavazással?
– A kérdést másként közelíteném meg. Ha a kormány egymillió-háromszázezer ember akaratát lesöpri az asztalról, ha a Fidesz ezzel kapcsolatos javaslatait figyelembe se veszi, akkor milyen más lehetőségünk van, mint népszavazást kezdeményezni? Az elmúlt két évben kiderült: hiába van a kormánynak jelentős többletjövedelme a hitelfelvételekből, az államadósság növekedéséből, a közvagyon kiárusításából, hiába emelték az adókat, ezt az óriási mennyiségű pénzt eltapsolták. Joggal feltételezhetjük, hogy ha a maradék mintegy 200–400 milliárd forintos állami vagyont értékesítik, az abból szármató bevételnek is ez lesz a sorsa.
F1
Az F1 feledhetetlen előzése: 25 éve járatta Spában Mika Häkkinen a bolondját Michael Schumacherrel
