A gettó felszabadulására emlékeztek

Láttam Isten e ragyogó csarnokát fényében, és itt voltam, amikor a gazok gyűjtőtáborrá változtatták – emlékezett meg Schweitzer József nyugalmazott főrabbi a Dohány utcai zsinagógában a budapesti gettóról, amelynek túlélői hatvan éve szabadultak fel. Az istentiszteleten részt vett számos közéleti vezető.

A tegnapi megemlékezést többek között Mádl Ferenc köztársasági elnök, Szili Katalin házelnök, Boross Péter és Orbán Viktor volt miniszterelnökök, illetve kormány- és ellenzéki parlamenti pártok vezető politikusai is felkeresték. Megnyitó beszédében Gyurcsány Ferenc kormányfő arról szólt, hogy a gonoszság, a holokauszt nem egy a bocsánatos bűnök közül, hanem maga a bűn, amelyre nincs bocsánat. – Nem engedjük – jelentette ki –, hogy megkérdőjelezzék a történteket és a zsidó közösség fájdalmának jogosságát. – Arról biztosította a hazai zsidó felekezetet, hogy a Magyar Köztársaság megértette: a nemzeti lét csak egymás megbecsülésére, a jóhiszeműségre, a jóravalóság elfogadására épülhet.
– A zsidó nép nemcsak ellenségeire emlékezik évezredeken át, barátait, megsegítőit sem feledi ezeríziglen – szólt Fröchlich Róbert, a Dohány utcai templomkörzet főrabbija azokról, akik életüket kockáztatva élelmet és gyógyszert vittek a német megszállást követően 1944 őszén létrehozott nagy pesti gettóba. A főrabbi előzőleg részletesen felidézte a zsidó családok életét a kirekesztés előtt, illetve a rettenet idején, amikor a gettó falai között az egyetlen cél csak az aznap túlélése lehetett. A magyarországi zsidó közösség nevében kinyilvánította, nem kívánnak mást, mint emberi méltóságot, biztonságot, s hogy az emberi értékek egyetlen fokmérője a becsület és a tisztesség legyen. Úgy vélte, az antiszemitizmus és a bármely kisebbséggel szembeni gyűlölet, fóbia keltése ma is eszköz a politikusok és a médiumok egy részénél.
Schweitzer József nyugalmazott főrabbi arra mutatott rá, hogy a vészkorszak kormányhatalma elárulta a XIX. század irányadó magyar eszméit és nagy politikusait, Kossuthot, Széchenyit és Deákot, s kiszolgáltatta állampolgárait ellenségük kénye-kedvének. Kifejezte reményét: eljön egy olyan gyógyult világ, amelyben mindannyian nem sebeket ütünk, hanem sebeket gyógyítunk. Ezután a közjogi és zsidó felekezeti méltóságok az emlékezés kavicsait, Valerij Muszatov orosz nagykövet pedig az emlékezés koszorúját helyezte el a Wesselényi utcai emléktáblánál.